Főmenü megnyitása

Henri Rousseau (teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, le Douanier Rousseau) (Laval, 1844. május 21.Párizs, 1910. szeptember 2.) francia naiv festő.

Henri Rousseau
Önarckép (1890), Prága, Nemzeti Galéria
Önarckép (1890), Prága, Nemzeti Galéria
Született 1844. május 21.[1][2][3][4][5][6][7]
Laval
Elhunyt 1910. szeptember 2. (66 évesen)[1][2][3][4][5][6][7]
Párizs[8]
Beceneve Le Douanier (aduanazaina)
Állampolgársága francia[9]
Foglalkozása festőművész
Halál okaÜszkösödés
Sírhely Cimetière de Bagneux

Henri Rousseau aláírása
Henri Rousseau aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Rousseau témájú médiaállományokat.

JelentőségeSzerkesztés

Az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte: olyan avantgárd festők, mint André Derain vagy Henri Matisse is elismerték Rousseau-t.

ÉletrajzaSzerkesztés

Szegény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol vámtisztviselőként dolgozott (innen a „vámos Rousseau” becenév).

1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort). A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre-ba festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi Salonon még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Függetlenek szalonján, ahol nem volt előválogató zsűri.

Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. 1891-ben mutatta be első „dzsungelképét”, Surpris! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt.

Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a „festészet alfája és omegája” (Alpha et d'Oméga de la peinture).

1888-ban, felesége halála után anyagi helyzete nehézzé vált.

Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak.

1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Nouryt vette feleségül.

Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire, vagy később Pablo Picasso.

Üszkösödésben halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban.

A „dzsungel”Szerkesztés

 
Tigris küzdelme egy bivallyal, 1891

A dzsungel mint téma, a képek egzotikus környezetbe, buja vegetáció közé helyezése Rousseau-t 1891-től egészen haláláig foglalkoztatta.

  • A kígyóbűvölő nő (La Charmeuse de serpents), 1907, Louvre
  • Tigris küzdelme egy bivallyal, (Combat de tigre et buffle), 1891
  • Az álom (Le Rêve), 1910, Museum of Modern Art, New York

TájképeiSzerkesztés

 
Látkép a sèvres-i hídról, (1908)

Főleg párizsi utcaképeket festett és tájképeket Párizs környékéről. Tájképei azért is naivnak tűnnek, mert a perspektivikus ábrázolás nyomai sem láthatók művein.

ArcképeiSzerkesztés

Számos arcképéről nem tudjuk, kit ábrázol. Kivétel például Pierre Loti arcképe, Portrait de M. X. (1910, KunstHaus, Zürich).

Az arcok kifejezéstelenek, az ábrázolt személyek zömök, esetenként súlyos testalkatúak.

ÍrásaiSzerkesztés

  • Több színdarabot írt:
    • La vengeance d'une orpheline russe (1898)
    • Une visite à l'exposition de 1899 (1899)
  • Több magyarázó szöveget írt festményeihez, például Az alvó cigánylányhoz (Bohémienne endormie (1897).

BibliográfiaSzerkesztés

  • André Salmon: Henri Rousseau dit Le Douanier, Georges Crès, 1927
  • A. Basler: Henri Rousseau, sa vie, son œuvre, Librairie de France, 1927
  • Pierre Courthion: Henri Rousseau, le Douanier Éditions Albert Skira
  • Wilhem Uhde: Cinq maîtres primitifs – Rousseau – Louis VivinCamille BomboisAndré BauchantSéraphine de Senlis, Librairie Palmes – Philippe Daudy, 1949
  • Henri Rousseau dit « Le Douanier » 1844–1910 – Exposition de son cinquantenaire – Galerie Charpentier, Galerie Charpentier, Párizs, 1961
  • Henry Certigny: La vérité sur le Douanier Rousseau. Plon, 1961
  • La Vérité sur le Douanier Rousseau. Le Conseil municipal de Paris et les Artistes indépendants : 18821900, La Bibliothèque des Arts, Henry Certigny, Lausanne-Párizs, 1971
  • Henry Certigny: Le Douanier Rousseau et Frumence Biche, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Párizs, 1973
  • Dora Vallier: Tout l'œuvre peint de Henri Rousseau, collection Les classiques de l'Art (Éditions Flammarion)
  • Götz Adriani: Le livre de l'exposition de Tübingen 2001 ((angolul))
  • Gilles Plazy: Le Douanier Rousseau, un naïf dans la jungle, Gallimard, collection «Découvertes Gallimard» (n° 153), série Arts
  • David Larkin: Rousseau, Éditions du Chêne
  • Cornelia Stabenow, Rousseau, Éditions Taschen
  • Rousseau, Découvrons l'Art (Cercle d'Art)
  • Angela Wenzel: Henri Rousseau, La Gitana Dormida (spanyolul)

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Henri Rousseau
  3. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://www.tate.org.uk/whats-on/tate-modern/exhibition/henri-rousseau/henri-rousseau-jungles-paris-room-guide/henri-9
  9. http://www.nytimes.com/learning/general/onthisday/bday/0907.html

További információkSzerkesztés