Brusznyai Árpád
Brusznyai Árpád (Derekegyház, 1924. június 27. – Budapest, 1958. január 9.), középiskolai tanár, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.
Brusznyai Árpád | |
Dombormű a veszprémi pantheonban. Dienes Attila alkotása (2006) | |
Született | 1924. június 27. Derekegyház |
Elhunyt | 1958. január 9. (33 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Magyar Örökség díj (2006) |
Sírhelye | Új köztemető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Brusznyai Árpád témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésBrusznyai Árpád 1924. június 27-én született, édesapja csendőr volt. A fiú tehetsége már fiatal korában kitűnt.[1] A tanulásban, és a sportéletben is jeleskedett ezért a középiskolás éveiben ösztöndíjban részesült. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben folytatta tanulmányait, és 1949-ben megszerezte diplomáját, és a görög–magyar történelem szakos tanári oklevelet.
1949–50-ben Budapesten dolgozott tanársegédként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetében. Apját bebörtönözték, római katolikus pap bátyját, Józsefet internálták, őt magát pedig elbocsátották az egyetemről. 1950-től a váci székesegyház kántora lett. Ebben a városban ismerkedett össze Ilonával, aki később felesége lett, és soha nem hagyta el.
Az 1956-os forradalom idején Veszprémben dolgozott. Fiatal tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de soha nem engedte őket fegyveres harc közelébe, hogy életüket megóvja. Határozott fellépése révén több, a városi felkelők által elfogott helybéli ÁVH-s és gyűlölt pártember menekült meg a lincseléstől, és került a forradalmi hatóság „rendes” őrizetébe, bírósági eljárásra várva. Ennek ellenére Brusznyait a megtorlás során egy koncepciós perben (Brusznyai-per) a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – előbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen Pap János, az MSZMP helyi vezetője azonban személyesen közbelépett, ennek nyomán Brusznyait a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték, testét jeltelen sírba temették.
Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot és mártír társait rehabilitálták, és tisztességgel újratemették. A magyar demokratikus sajtó nyilvánosan kezdte tárgyalni Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei nagyhatalmú titkárának személyes, cselekvő közreműködését Brusznyai halálra ítéltetésében. A közfelháborodás nyomán felmerült a volt pártvezető büntetőjogi felelősségre vonása is. Pap 1994-ben öngyilkos lett.[2]
1991-ben posztumusz Veszprém város díszpolgárává avatták.[3]
Tanulmányai
szerkesztés- 1934–1942 Horváth Mihály Gimnázium, Szentes
- 1942 Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a klasszika-filológia tanszéken Eötvös-kollégista
- 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben tanult egy évig.
Műve
szerkesztés- A Homérosz-kérdés; összeáll. Kőszegi Lajos, utószó, jegyz. Jász Attila; Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, Veszprém, 1991 (Pannon panteon, 4.)
Emlékezete
szerkesztés- Melocco Miklós alkotta emlékművét a veszprémi megyeház előtti téren Sólyom László köztársasági elnök avatta fel 2008. január 9-én, Brusznyai Árpád kivégzésének 50. évfordulóján.[4]
- Vácott az iskolaközpontban utcát neveztek el róla, valamint márványtábla is őrzi emlékét
- Humanista helytállásáért 2006-ban Magyar Örökség díjjal tüntették ki[5]
- Derekegyházon, szülőfalujában a nevét viseli a művelődési ház[6]
- Szentesen sétány[7] viseli a nevét
- Szentesen egykori középiskolája, a Horváth Mihály Gimnázium falán tábla őrzi emlékét,[8][9] amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök avatott fel[10] 1992. január 9-én
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Bucsány György: Brusznyai Árpád, a szentesi diák. Szentesi Élet, 2008. január 11.
- ↑ Pap Jánosról: http://server2001.rev.hu/oha/index_hu.html
- ↑ Veszprém város díszpolgárai Archiválva 2022. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben veszprem.hu
- ↑ Sólyom felavatta a veszprémi ’56-os emlékművet
- ↑ Humanista helytállásért - Brusznyai Árpád tanár, 56-os mártír Magyar Örökség-díja. Szentesi Mozaik NetSzemle, 2006. július 10.
- ↑ Dr. Brusznyai Árpád Művelődési Ház és Könyvtár. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 13.)
- ↑ Szentes, Brusznyai Árpád sétány. Google Térkép
- ↑ Lantos Imre: Brusznyai Árpád emléktábla. Szentes Kincsei
- ↑ Vass György: Fájdalmas emlékek. Szentesi Élet, 2001. január 12.
- ↑ Göncz Árpád avatta az emléktáblát. Szentesi Élet - e-Könyvtár Szentes, 1992. január 11.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Kahler Frigyes: A Brusznyai-per. Emberi sorsok a politikai megtorlás idején; 2. jav. kiad.; Kairosz, Szentendre, 2001
- Sebő József: Moira. Brusznyai Árpád élete és kora; Kairosz, Szentendre, 2002
- Brusznyai Árpád emlékezete; szerk. Péter László; Magyar Cserkészszövetség V. kerülete, Derekegyház, 2003
- Brusznyai-tanulmányok; szerk. Nagy András; Brusznyai Alapítvány–Pannon Egyetem, Veszprém, 2017
- "Ne felejtsétek Édesapát". Dr. Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója; szerk. Imre Frigyesné, Nagy András; Brusznyai Árpád Alapítvány, Veszprém, 2017
- Brusznyai-dokumentumok; szerk. Nagy András; Brusznyai Alapítvány, Veszprém, 2017