Főmenü megnyitása

Brutyó János

kommunista pártmunkás, szakszervezeti vezető

Brutyó János (Makó, 1911. november 20.Budapest, 1987. január 10.) kommunista pártmunkás, szakszervezeti vezető.

Brutyó János

Született 1911. november 20.[1]
Makó
Elhunyt1987. január 10. (75 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt

Foglalkozás politikus

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Brutyó Pál és Tóth Mária voltak.[2] 1923-tól mezőgazdasági cselédként dolgozott. 1926-tól napszámosnak állt, majd ácsinas volt. 1930-ban szabadult fel, és 1945-ig ácssegédként dolgozott. 1932-ben Budapestre költözött. 1933-ban belépett a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségébe. 1934-ben belépett a KMP-be Papp Lajos és Birkás Imre támogatásával.[3] 1935-ben Rajk Lászlóval az építőmunkás sztrájkbizottság tagja lett. 1936-ban a MÉMOSZ központi választmányának tagja lett. 1945 elején Csillaghegyen megszervezte a kommunista pártot, melynek vezetőségi tagja volt. 1945–1946 között a csillaghegyi Magyar Kommunista Párt szervezetének titkára volt. 1946-ban kommunista pártiskolára küldték. 1946–1947 között a Magyar Kommunista Párt szentendrei járási szervezetének titkára volt. 1947–1948 között a Magyar Kommunista Párt, 1948–1949 között pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének instruktora volt. 1949–1950 között a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének munkatársaként dolgozott. 1950–1951 között a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének főtitkárhelyettese volt. 1951–1955 között építésügyi miniszter-helyettes lett. 1955-ben az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett. 1956. októberében Nagy Imre-kormánnyal szemben álló erőket támogatta. 1957–1966 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja volt.[3] 1958-tól országgyűlési képviselő volt. 1959–1965 között a SZOT főtitkára, 1965–1966 között elnöke, 1966-tól a SZOT Elnökségének tagja volt. 1961–1963 között az Elnöki Tanács tagja volt. 1962–1966 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja volt. 1966–1982 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke volt. 1982-ben nyugdíjba vonult, és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja lett.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.[4]

MűveiSzerkesztés

  • A munkáshatalom erősítéséért (Budapest, 1975)
  • Pártegység és pár fegyelem (Budapest, 1979)
  • Munkásévek (Budapest, 1980)
  • A választott úton (Budapest, 1983)

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

[5]

  • Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1953)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1954)
  • Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958)
  • Munka Vörös Zászló Érdmrend (1961, 1971)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1968)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1981)
  • Népek Barátsága Érdemrend

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Maris János: Tevékeny élet. Brutyó János munkássága (Propagandista, 1985)
  • Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette: Nyírő András. Interart Kiadó, Budapest, 1989.