Főmenü megnyitása

Buchholtz Jakab (Késmárk, 1696. december 29. – Késmárk, 1758. május 14.) késmárki szűcsmester, a Tátra és környékének elhivatott kutatója.

Buchholtz Jakab
Született 1696. december 29.
Késmárk
Elhunyt 1758. május 14. (61 évesen)
Állampolgársága szlovák
SzüleiBuchholtz György
Foglalkozása botanikus

ÉletpályájaSzerkesztés

Idősebb Buchholtz György fiatalabbik fia, ifjabb Buchholtz György öccse volt. Noha nem rendelkezett atyja és bátyja iskolázottságával, mégis sokat tanult tőlük. A természet iránti vonzódás és a vándorlási kedv belőle sem hiányzott. Már fiatal korában a természettudományok iránt érdeklődött. A Kárpátokat járta, ahol a természet mindhárom osztályát tanulmányozta. A Magas-Tátrában óriási mennyiségű kőzetet és ásványt gyűjtött. Több ezer darabból álló gyűjteményét aztán 1746-ban elküldte Bécsbe, bizonyítandó, hogy a Tátra minő „kincsek” lelőhelye. A császári udvar erre tudósokat küldött, hogy Buchholtz Jakab vezetése mellett vizsgálják át a Tátrát. E tudósokhoz csatlakozott a bécsi matematikus, Liesganig is. Első útjukra 1751. július 20-án indultak Késmárkról, s a Haligóci-barlangig mentek, ahol ásatásokat folytattak. Innen Nedecen át Szepesgyörkére, majd a Tátra felé folytatták az utat. Javorinán és a Kopa-hágón át a Fehér- és Zöld-tóhoz, majd innen vissza Késmárkra mentek. Második útjuk során a Felkai-völgyben lévő Hosszú-tóig jutottak, később megnézték a Deményfalvi-barlangot, megmászták a Királyhegyet, átlépték az Alacsony-Tátrát és le Breznóbányáig jutottak, majd visszamentek Késmárkra. Harmadik és egyben utolsó utazásuk útvonala LőcseSzepesváraljaMargitfalvaKassaHegyaljaMiskolc volt. Innen a bécsiek hazautaztak, Buchholtz Jakab pedig Kassán és Szomolnokon át visszatért Késmárkra. Az említetteken kívül Buchholtz Jakab más utazásai is ismeretesek. Ferenc császár 1754-ben megbízta őt az ércbányák átkutatásával; ebből a célból Erdélyben is járt és írásbeli jelentéseit felküldte Bécsbe. Leírásai közül legfontosabb a „Beschreibung des wundervollen karpathischen Schneegebirges” című Tátra-leírás, amely az Ungarisches Magazin 1783. évi III. kötetében jelent meg. A kézirat jóval előbb, 1750-1760 között készült. Ez a második Tátra-leírás, amely egész irodalmat közöl. Elsajátított tudása csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett[forrás?].

ForrásokSzerkesztés