Lőcse
Lőcse (szlovákul: Levoča, németül: Leutschau, latinul: Leutsovia) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásának székhelye. Az egykori Szepes vármegye székhelye és legjelentősebb települése.
Lőcse (Levoča) | |||
![]() | |||
Lőcse látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Lőcsei | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1249 | ||
Polgármester | Milan Majerský | ||
Irányítószám | 054 01 | ||
Körzethívószám | 053 | ||
Forgalmi rendszám | LE | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 14 803 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 232 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 628 m | ||
Terület | 64,04 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 01′ 22″, k. h. 20° 35′ 26″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 22″, k. h. 20° 35′ 26″ | |||
Lőcse weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lőcse témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Lőcse – Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek (Levoča – Levoča, Spišský hrad a pamiatky okolia) | |
Világörökség | |
A lőcsei főtér | |
Adatok | |
Ország | Szlovákia |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | IV |
Felvétel éve | 1993, 2009 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 01′ 22″, k. h. 20° 35′ 26″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lőcse témájú médiaállományokat. |
FekvéseSzerkesztés
Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse patak völgyében található.
Nevének eredeteSzerkesztés
A Lőcse (szlovákul: Levoča) patakról kapta a nevét, amelynek partján fekszik. A szláv levoča bal oldali (patakot) jelent. A név a szláv lev (= bal) melléknévből ered. A német Leutschau és a latin Leutsovia a magyarból való.
TörténeteSzerkesztés
A területéről származó legrégibb régészeti leletek a 9. századból származnak. A Lőcsétől mindössze 7 km-re fekvő Nemessány határában 9. századi szláv erőd állt.[2] A települést a 12. században kezdték benépesíteni a szászok, ez azonban nem a mai helyén állott, és a tatárjárásban elpusztult. A mai várost a tatárok kitakarodása után a Menedékkőről visszatérő szepesi szászok alapították a Hernád lapályának jól védhető, kiemelkedő részén. Oklevélben 1245-ben említik először. 1271-ben már a szepesi városok szász tartományának fő helye, 1772-ig a szepesi szász kamaragrófság székhelye. Falai a 13. században épültek, majd a 15–16. században alakították ki ma is látható védműveit, melyek 44 ha területet kerítenek be, és ezzel az ország legjelentősebb települései közé számított. 1321-től árumegállító joga volt, majd 1323-ban szabad királyi város lett. Kereskedelme fokozatosan nemzetközi méreteket öltött, fejlett kézműipara, vásárai voltak. 1332-ben és 1431-ben tűzvész pusztította. 1440 és 1450 között a husziták többször támadták a várost, Mátyás innen indult kiűzésükre. 1526 után nagy szerepe volt a trónharcokban, majd a 17. századi harcokban. A város már a 16. század első felében protestáns hitre tért. Akkoriban közel száz évig folyt az ellenségeskedés a szomszédos Késmárkkal, ami fegyveres összetűzéssé is fajult. 1550-ben és 1599-ben újra tűzvész pusztította. 1560-ban 2500, 1622-ben 1600, 1645-ben 2214 lakos hullt el a dühöngő pestisjárványokban. 1630-ban Breuer Lőrinc itt állította fel nyomdáját, mely 1754-ig működött. Nyomdái és iskolái évszázadokig híresek voltak, számos neves személyiség tanított és tanult itt.
Híres gimnáziumát 1672-ben a jezsuiták alapították, tanára volt többek között Hell Miksa, a neves fizikus, csillagász is. Itt hangzott fel 1844-ben a „Zeng az ég, a Tátrán villámok cikáznak" kezdetű forradalmi dal is, amely Szlovákia nemzeti himnusza lett. 1687-ben az ellenreformáció visszaadta a templomokat a katolikusoknak. A Rákóczi-szabadságharcban háromhavi ostrom után védői feladták, 1709–10-ben Löffelholz császári tábornok foglalta vissza. Hadi felszereléseit a 18. század elején elvitték, de védművei jórészt ma is állnak. 1849 január-február fordulóján, a Branyiszkói ütközet idején itt volt Görgei Artúr főhadiszállása, valószínűleg a Mészáros utcai Steinhausz-házban. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye székhelye volt. A város 1996 óta járási székhely.
NépességeSzerkesztés
1910-ben 7528 lakosából 3094 szlovák, 2410 magyar, 1377 német, 201 ruszin és 197 román volt.
2011-ben 14 830 lakosából 12 343 szlovák és 822 cigány volt.
NevezetességeiSzerkesztés
- A Szent Jakab-templom az egykori Magyarország egyik legszebb temploma. 1245-ben román stílusban kezdtek hozzá, majd 100 évig épült, és közben fokozatosan gótikus stílusú álbazilikális elrendezésűvé építették át. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből, 18,62 m magasságával a világ egyik legszebb és legnagyobb gótikus oltára. A 14. század első felében két kápolnát, a 15. század végén egy előcsarnokot építették hozzá. 1550-ben és 1599-ben leégett, az előbbi tűzben tornya is ledőlt. Mai tornya 1858-ban épült. 1626-ban a protestánsok készíttették orgonáját. A 16. és 17. században a kápolnákra emeletet húztak. A 19. század első felében teteje égett le, 1849-ben fedték be újra, tornyát a század végére kijavították, eredeti freskóit a század második felében Storno Ferenc restaurálta. A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyetlen közös gyermekét is.
- A régi városháza a 15. században épült gótikus stílusban, 1550-ben leégett, 1615-ben mai árkádos formájában építették át. Végleges formáját 1893 és 1895 között Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el. Ma a Szepesi Múzeum működik benne. Harangtornya 1651-ben épült.
- Az 1815 és 1831 között épített kétemeletes klasszicista városháza 1922-ig vármegyeháza volt,
- A Breuer-nyomda épületében nyomtatták 1633-tól a híres Lőcsei kalendáriumot.
- A minorita Szentlélek-templom és -kolostor 1751-ben épült barokk stílusban. A régi kolostort a 15. században részben a városfalba építették be, 1671 után barokk stílusban építették át, egyik épületszárnyának helyén húzták fel 1913–15-ben a gimnáziumot.
- Szűz Mária templomát a ferencesek építették a 14. század elején, majd a jezsuitáké lett. 1671-ben belsejét megújították.
- Evangélikus temploma 1825 és 1837 között épült klasszicista stílusban.
- A város feletti Mária-hegy már a 13. század elején zarándokhely volt.
A kis kápolna helyett 1247-ben nagyobbat építettek, majd 1311-ben templommá bővítették. A zarándokok növekvő száma miatt azonban ez is kicsinek bizonyult, ezért 1696-ban új, nagyobb templomot építettek. 1819-ben egy még nagyobbat kellett építeni, de 1903-ra ez is szűknek bizonyult, ezért új, nagyobb, a lourdes-i bazilikához hasonló templom építésébe fogtak, amit 1914-ben a Sarlós Boldogasszony tiszteletére fel is szenteltek. Főoltárán áll az 500 éves, fából faragott kegyszobor.
Híres emberekSzerkesztés
- Itt született, dolgozott Lőcsei Pál mester faszobrász, szárnyasoltár faragó
- Itt született 1437. április 30-án Thurzó János bányavállalkozó.
- Itt született 1645. február 18-án Szklenár György történetíró.
- Itt született a 17. században Zabelerus János evangélikus lelkész.
- Itt született 1755. március 16-án Dercsényi János tanácsos, író.
- Itt született 1760. január 4-én Tállyai Dániel lapszerkesztő.
- Itt született 1763 június 1-én Leibitzer János kertész, pomológus.
- Itt született 1770. október 17-én Engel János történetíró.
- Itt született 1804. március 21-én Zsedényi Ede politikus, 1838–39-ben a kormánypárt országgyűlési vezetője, miniszteri tanácsos.
- Itt született 1818. augusztus 6-án Marschalkó János szobrász.
- Itt született 1780. április 16-án Czauczik József festőművész, ugyanitt halt meg 1857-ben,
- Itt született 1782. május 28-án Rombauer János festőművész.
- Itt született 1791. szeptember 25-én id. Markó Károly festőművész.
- Itt született a 18. században Centner János orvos.
- Itt született 1826-ban Ernst Lindner szepességi szász (cipszer) nyelven író költő.
- Itt született 1868. január 20-án Boemm Ritta festőművész.
- Itt született 1882. május 15-én Szepesfalvy János, Szurák - botanikus, mohakutató.
- Itt született 1896. április 27-én Lehotay Árpád színművész királylehotai Lehoczky Árpád néven.
- Itt élt Zábojszky László (Stanisław Zaboyski) (1793–1870) teológiai doktor, szepesi püspök.
- Itt tanított (1890–1897) és halt meg Bauer Simon főreáliskolai tanár, műfordító, Balázs Béla, Bauer Ervin és Bauer Hilda édesapja.
- Itt hunyt el 1654-ben Spillenberger Sámuel orvos.
Lőcse a szépirodalombanSzerkesztés
- Mikszáth Kálmán: Fekete város című regénye. A belőle 1970–71-ben készült film jó részét is itt forgatták.
- Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regénye, Géczy Julianna igaztalan beállítása
- Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka című regénye
- Barsy Irma (szül. Kail): A lőcsei Madonna című regénye. Palladis kiadó, 1942
- Balázs Béla: Álmodó ifjúság című regénye
- A Cantus Catholici című katolikus énekgyűjtemény első kiadása Lőcsén készült, 1651-ben.
- Krúdy Gyula: Tizenhat város tizenhat leánya - elbeszélés.
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- 1846 Domová pokladnica na rok 1847
- Demkó Kálmán 1882: Polgári családélet és háztartás Lőcsén a XVI., XVII. században. Lőcse
- Demkó Kálmán 1883: Lőcse város levéltárának Lengyelországra vonatkozó irományai a XVI. századból. Századok.
- Demkó Kálmán 1884: Lőcsének erődítése és védelmi rendszere. Lőcse
- Demkó Kálmán 1897: Lőcse története. Lőcse.
- Jozef Špirko 1938: Starý kláštor minoritov v Levoči. Sborník Matice slovenskej.
- Szalatnai Rezső 1938: Lőcse. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach – Szlovenszkói városképek. Pozsony, 219–256.
- Michal Suchý–Ivan Chalupecký 1973: Dejiny Levoče 1.
- Michal Suchý–Ivan Chalupecký 1974: Dejiny Levoče 1.
- Ivan Chalupecký 1999: Z minulosti Levoče
- Zuzana Ludiková–Mikó Árpád - Pálffy Géza 2006: A lőcsei Szent Jakab-templom reneszánsz és barokk síremlékei, epitáfiumai és halotti címerei (1530–1700). Művészettörténeti Értesítő 55/2, 327–410.
- Fedorčáková, M. 2013: Komunikácia miest v 15. storočí na príklade korešpondencie Košíc, Levoče, Bardejova a Prešova. In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
- Szabó András Péter: David Genersich lőcsei krónikája (1643–1658). Lymbus, 2014, 45–71.
- Miroslav Lysý 2016: Levoča, Topoľčany a Žilina – Tri kauzy husitských vojen na Slovensku. In: Husiti a bratríci na Slovensku.
- 2017 Levoča. Národné kultúrne pamiatky na Slovensku. Pozsony
- Chrám sv. Jakuba v Levoči
- Miroslav Lacko: Význam Levoče ako kapitálového a obchodného centra pre banské podnikanie v spišsko-gemerskej banskej oblasti v 15. a 16. storočí.