Wiedermann Károly (tanár)

(1829–1895) fizikatanár, királyi főigazgató, királyi tanácsos

Wiedermann Károly (Rozsnyó, Gömör megye, 1829. október 22.Pozsony, 1895. március 27.) fizikatanár, királyi főigazgató, királyi tanácsos.

Wiedermann Károly
Wiedermann Károly. Mo. és a Nagyvilág, 1883.jpg
Született 1829. október 22.[1]
Rozsnyó[1]
Elhunyt 1895. március 27. (65 évesen)[2]
Pozsony[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • tanár
  • iskolaigazgató
A Wikimédia Commons tartalmaz Wiedermann Károly témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja Rozsnyón a székesegyház karnagya volt. A gimnáziumot, majd a bölcseleti és jogi tanfolyamot Kassán végezte. Azonban a természettudományok iránti szeretete végül a selmecbányai bányászati akadémiához vonzotta, ahol két évig tanult. Ezután a bécsi polytechnikumot kereste föl; itt közel négy évet (1853-ig) töltött és tagja volt a fizikai műintézetnek; főleg az elektromos kutatások kötötték le figyelmét.

1853. október 3-án kezdte meg Kassán tanári pályáját az állami főgimnáziumnál. A helytartótanács felhívására gimnáziumi tantervet dolgozott ki. Ennek jutalmául 1861-ben a lőcsei királyi főgimnáziumba helyezték igazgatói állásba. Itt újjáteremtette az intézetet és magyarosította a közszellemet. 1865-ben a tanügyi ankét tagjaként szerepelt. 1863-tól kezdve hosszú éveken keresztül a pozsonyi királyi katolikus főgimnázium igazgatójaként működött. Mind a lőcsei, mind a pozsonyi gimnázium múzeumát ő alapozta, illetve erősítette meg. Kiváló zongorista és hegedűs is volt, szívesen zenélt a Pozsonyi Székesegyházi Zeneegyesület tagjaként. [3]

1862-től beutazta ismeretek gyűjtése céljából Európa nagy részét: Németországot, Belgiumot, Hollandiát és Franciaországot; 1876-ban a kormány Svájcba küldte újabb tanulmányútra.

Igazgatósága alatt 1883-ban a középiskolákat illetően reformkérdések merültek fel, s az elsők közt volt, aki az előnyös változtatások előadójává lett. 1876. június 30-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pozsonyi tankerület ideiglenes főigazgatóságával tüntette ki, mely állást egészen 1884. május 27-ig pozsonyi főgimnáziumi igazgatóságával párhuzamosan töltötte be, s csak ekkor erősítették meg király tankerületi főigazgatói állásában véglegesen, s egyben királyi tanácsossá is kinevezték.[4]

A temetése utáni megemlékezésben valóságos polihisztorként jellemezték, mint az általános műveltség igazi képviselőjét. Méltatták mély ismereteit a magyar, a latin, a német és a francia nyelvészetben és irodalomban, de a földrajz- és a történelemtudományban tanúsított ritka jártasságát is kiemelték.[3]

42 évi tanügy terén eltöltött munkásság után váratlanul halt meg, s a pozsonyi Szent András temetőben helyezték örök nyugalomra.[5] „A pozsonyi és a tankerületi tanárok nagy számban jelentek meg az általá­nosan szeretett és becsült főigazgató temetésén s azzal fejezték ki emléke iránt érzett kegyeletüket, hogy az ifjúság adomá­nyaival együtt 731 forint 96 krajcárnyi összeget adtak össze, hogy azon a felejthetetlen hivatalfőnek a pozsonyi Szt. András teme­tőben lévő sírját méltó emlékoszlop jelölje. A síremlék még az 1895. év őszén el is készült, és késő időig fogja hirdetni Wiedermannak és az alája rendelt tanároknak egymáshoz való kegyeletes viszonyát.”[4]

Írói munkásságaSzerkesztés

  • Munkatársa volt a Pozsonyvidéki Lapoknak (1873-tól), ahol cikkei jelentek meg.
  • Önálló írása: A villanyosság történetének vázlata. Lőcse, 1865. (Különnyomat a Lőcsei kir. Kath. Főgymnasium Értesítőjéből.)

Arcképei megjelentek: Magyarország és a Nagyvilág 1883. 41. szám; Paedagogiai Plutarch 1886. 24. lap, Nyugatmagyarországi Hiradó 1895. 73. száma.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés