Belopotoczky Kálmán

osztrák-magyar tábori püspök

Belopotoczky Kálmán (németül: Coloman Belopotoczky[4]) (Rózsahegy, 1845. február 6.Nagyvárad, 1914. december 15.) katolikus pap, az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusa (tábori püspöke).[5]

Belopotoczky Kálmán
Coloman Belopotoczky JS.jpg
Született 1845. február 6.[1][2]
Rózsahegy[3][2]
Elhunyt 1914. december 15. (69 évesen)[1][2]
Nagyvárad[2]
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása
  • teológus
  • egyetemi oktató
  • katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök (1890. június 16. – 1911. június 1.)
  • címzetes püspök (1890. július 22. – )
  • katolikus püspök (1890. október 5. – )
Iskolái Bécsi Egyetem
osztrák–magyar tábori apostoli vikárius
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1868. június 14.
Püspökké szentelés 1890. október 5.
Szepeshely, Szent Márton-székesegyház(wd)
Szentelők

Hivatal osztrák–magyar tábori apostoli vikárius
Hivatali idő 1890–1911
Elődje Anton Josef Gruscha
Utódja Bjelik Imre
Szentelt püspökök
Fetser Antal1906. április 1.
Bjelik Imre1913. február 22.
Társszentelt püspökök
Radnai Farkas1902. január 25.
Széchényi Miklós1902. február 2.
Fischer-Colbrie Ágoston1905. március 12.
Hermann Zschokke1910. december 11.
A Wikimédia Commons tartalmaz Belopotoczky Kálmán témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Tanulmányait Rózsahegyen és Lőcsén végezte, majd Innsbruckban tanult teológiát a Szepesi egyházmegye papnövendékeként. 1868. június 14-én szentelték pappá. Ezt követően az Augustineumban tanult tovább, és 1872-ben a Bécsi Egyetemen teológiai doktorátust szerzett.

A szepeshelyi papi szeminárium tanulmányi felügyelőjeként, majd 187-től a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjeként szolgált. 1882. február 19-től az Augustineum tanulmányi igazgatója volt.[5]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1890. június 16-án az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusává (tábori püspökévé), június 24-én tricalei címzetes püspökké nevezték ki. Október 5-én szentelte püspökké Császka György szepesi püspök Szepeshelyen, Bubics Zsigmond kassai és Vályi János eperjesi püspök segédletével.

1895. július 1-jei bécsi zászlószentelési beszédét Magyarországon ellenérzéssel fogadták. 1903-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1904-től római gróf és tiszteletbeli pápai trónálló volt.[5]

1911. március 21-én lemondott hivataláról.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. a b c d Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 19.)
  4. Die apostolischen Feldvikare von 1773 bis 1918 (német nyelven). Katholische Militärseelsorge, 2018. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 26.)
  5. a b c d Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  

További információkSzerkesztés