Belopotoczky Kálmán

osztrák-magyar tábori püspök

Belopotoczky Kálmán (németül: Coloman Belopotoczky[4]) (Rózsahegy, 1845. február 6.Nagyvárad, 1914. december 15.) katolikus pap, az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusa (tábori püspöke).[5]

Belopotoczky Kálmán
Született1845. február 6.[1][2]
Rózsahegy[3][2]
Elhunyt1914. december 15. (69 évesen)[1][2]
Nagyvárad[2]
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozása
  • teológus
  • egyetemi oktató
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • Apostolic Field Vicar (1890. június 16. – 1911. június 1.)
  • címzetes püspök (1890. július 22. – )
IskoláiBécsi Egyetem
osztrák–magyar tábori apostoli vikárius
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1868. június 14.
Püspökké szentelés1890. október 5.
Szepeshely, Szent Márton-székesegyház
Szentelők

Hivatalosztrák–magyar tábori apostoli vikárius
Hivatali idő1890–1911
ElődjeAnton Josef Gruscha
UtódjaBjelik Imre
Szentelt püspökök
Fetser Antal1906. április 1.
Bjelik Imre1913. február 22.
Társszentelt püspökök
Radnai Farkas1902. január 25.
Széchényi Miklós1902. február 2.
Fischer-Colbrie Ágoston1905. március 12.
Hermann Zschokke1910. december 11.
A Wikimédia Commons tartalmaz Belopotoczky Kálmán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Tanulmányait Rózsahegyen és Lőcsén végezte, majd Innsbruckban tanult teológiát a Szepesi egyházmegye papnövendékeként. 1868. június 14-én szentelték pappá. Ezt követően az Augustineumban tanult tovább, és 1872-ben a Bécsi Egyetemen teológiai doktorátust szerzett.

A szepeshelyi papi szeminárium tanulmányi felügyelőjeként, majd 187-től a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjeként szolgált. 1882. február 19-től az Augustineum tanulmányi igazgatója volt.[5]

Püspöki pályafutása szerkesztés

1890. június 16-án az Osztrák–Magyar Monarchia tábori apostoli vikáriusává (tábori püspökévé), június 24-én tricalei címzetes püspökké nevezték ki. Október 5-én szentelte püspökké Császka György szepesi püspök Szepeshelyen, Bubics Zsigmond kassai és Vályi János eperjesi püspök segédletével.

1895. július 1-jei bécsi zászlószentelési beszédét Magyarországon ellenérzéssel fogadták. 1903-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1904-től római gróf és tiszteletbeli pápai trónálló volt.[5]

1911. március 21-én lemondott hivataláról.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 19.)
  4. Die apostolischen Feldvikare von 1773 bis 1918 (német nyelven). Katholische Militärseelsorge, 2018. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 26.)
  5. a b c d Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  

További információk szerkesztés