Eperjes (Szlovákia)

Eperjes (szlovákul: Prešov  kiejtése^✩, németül: Eperies vagy Preschau, latinul: Fragopolis vagy Eperiessinum) város Kelet-Szlovákiában. Az Eperjesi kerület és az Eperjesi járás székhelye. Hozzá tartozik Alsósebes, Németsóvár, Savanyúvíz, Sebeskellemes, Sebessalgó, Sóbánya és Tótsóvár is.

Eperjes (Prešov)
A Szent Miklós-székesegyház
Eperjes címere Eperjes zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Eperjesi
Rang	regionális központ
Első írásos említés	1247
Polgármester	Andrea Turčanová
Irányítószám	080 01
Körzethívószám	+421-51, 650
Forgalmi rendszám	PO
Testvérvárosok	Lista Prága Gabrovo Újszandec Nyíregyháza Munkács Remscheid Keracíni La Courneuve Brugherio Risón Lecijón Pittsburgh
Népesség
Teljes népesség	88 680 fő (2018. dec. 31.) +/-
Népsűrűség	1 304 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	250 m
Terület	70,40 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Eperjes Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 59′ 53″, k. h. 21° 14′ 22″48.998055555556, 21.239444444444
Eperjes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Történelmi házak és a Szt. Miklós-székesegyház

A reneszánsz stílusban épült Rákóczi-ház

A Mária-szobor

A ferencesek temploma

A görögkatolikus templom

A Jonáš Záborský színház

Fekvése

Kassától 33 km-re északra, a Tarca partján fekszik. (é. sz. 49° 00′, k. h. 21° 15′49, 21.25)

Nevének eredete

Neve a magyar eper növénynévből származik, amely olyan helyre utal, ahol sok földieper terem.

Története

A város környékén már a hallstatti kultúra idejéből találtak leleteket. Helyén már a 8. században szláv település állt. A monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről nevezte el. A város címerében felül három vörös rózsa van ezüst mezőben, alatta két vörös és két ezüst sáv húzódik keresztben. A zászlóban is két vörös és két ezüst sáv váltogatja egymást. II. Géza alatt flamand telepesek érkeztek a városba. Eperjes első írásos említése 1233-ból maradt fenn. 1288-ban a karmeliták alapítottak itt monostort. 1299-ben kapott városi jogot.

Károly Róbert király 1324-ben emelte szabad királyi város rangjára, amely azt is jelentette, hogy polgárai várfallal vehették körül. Önállóságát jellemzi, hogy az egyik tárnoki város volt. 1395-ben itt állította meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel király seregét. A 16. században virágkorát élte, 1514 óta van országos vásártartási joga. A reformáció egyik központjává vált. 1531-ben a város iskolája evangélikus intézetté alakult, 1656-ban már könyvnyomda is működött a városban. 1667-ben megnyílt az evangélikus kollégium.

A virágzó várost többször feldúlták története során: 1441-ben a lengyelek, a 17. század elején Basta és Belgioioso, 1672-ben Thököly Imre hadai, egy évre rá Wolkra gróf martalócai. 1673-ban I. Lipót megfosztotta városi jogaitól, falait leromboltatta. Ettől kezdve a város szabadsága megszűnt. 1683-ban lengyel támadást vert vissza. 1684. szeptember 17-én Schulz tábornok a város mellett verte szét a kurucok táborát, a várost pedig hétheti ostrom után megegyezéssel megszállta, majd szavát szegte. 1687-ben Caraffa tábornok kegyetlenkedett a városban: több mint 300 embert kínoztatott meg és 24 gazdag polgárt nyilvánosan kivégeztetett, hogy vagyonukat megszerezhesse. Ezután 1696-ban tűzvész pusztított. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet, miután Solari császári tábornok a sárosi várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. 1704-ben a kurucok 17 havi ostrom után foglalták el. Ekkor játszotta át a várost Fleischer János tanácsúr (az eperjesi Fleischer család őse) a magyaroknak. A vitézlő fejedelem visszaadta a város jogait.

1710-ben pestisjárvány tört ki, minek során a zömmel magyar és német lakosság nagy része elhunyt. A protestáns lakosság életét nagyban megnehezítette az erőszakos rekatolizáció. Újabb szláv elemek betelepülése morva és lengyel területekről a 18. század közepétől erősödött fel. 1751-ben hadifelszerelését elszállították, majd erődítményeit fokozatosan lebontották, csak néhány falszakasz és egy torony maradt meg. 1831-ben itt volt a koleralázadás egyik központja. 1849-ben itt bontott zászlót Hurban vezetésével a szlovák felkelők csapata Kossuth ellen. A szabadságharc téli hadjáratának végén a branyiszkói ütközet után itt csaptak össze Görgey Artúr hadai a császári csapatokkal. 1887-ben újra tűzvész pusztított, a város majdnem teljesen leégett. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye székhelye volt.

Az első világháború során 1915-ben az oroszok megközelítették a várost. 1919. június 16-án a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától, és még aznap itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelyet az intervenciós csapatok rövidesen levertek. Az első bécsi döntés nem érintette. 1939. március 13-án letartóztatták a Hlinka-gárda és a helyi magyarság vezetőit. A Hlinka-gárda tüntetésére sortüzet adtak le.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta Kassát: a támadás után lépett be Magyarország a Szovjetunió elleni háborúba. A bombázás eredete tisztázatlan és több teória létezik rá. Az egyik szerint nem provokáció, hanem navigációs tévedés lehetett. Eperjest akarták bombázni az oroszok, az itt működő német rádióátjátszó miatt. Az 1944. augusztus 31-én kezdődött német megszállás alól a duklai csata után 1945. január 19-én szabadult fel.

Népesség

• 1880-ban 10139 lakosából 5705 szlovák, 1963 magyar, 1889 német, 162 ruszin, 5 szerbhorvát, 2 román, 30 idegen és 132 egyéb anyanyelvű lakosa volt. Ezen felül 251 csecsemő volt a városban.
• 1910-ben 16 323 lakosából 7976 magyar, 6494 szlovák, 1404 német és 170 roma, 47 ruszin, 4 horvát, 2 szerb és 226 fő egyéb volt.
• 1930-ban 21 775 lakosából 16 525 csehszlovák, 1702 zsidó, 947 német, 937 magyar, 557 ruszin és 1107 fő egyéb volt.
• 1991-ben 87 765 lakosából 83 057 szlovák, 1218 ukrán, 1094 roma, 889 cseh, 842 ruszin, 188 magyar, 87 morva, 2 sziléziai és 388 fő egyéb volt.
• 2001-ben 92 786 lakosából 86 910 szlovák, 1323 roma, 1111 ruszin, 1107 nem kiderített, 1039 ukrán, 777 cseh, 208 magyar, 52 orosz, 45 morva, 43 lengyel, 42 bolgár, 42 német, 9 szerb, 7 zsidó, 5 horvát és 66 fő egyéb volt.
• 2011-ben 91 782 lakosából 74 469 szlovák, 1562 roma, 1455 ruszin, 643 ukrán és 443 cseh volt.

Gazdasága

Itt található Szlovákia egyetlen sóbányászati vállalata, melynek éves termelése az 1990-es évek végén megközelítőleg 100 ezer tonna, alkalmazottainak száma 220 fő volt.

Látnivalók

• A szlovákiai opálbányák, melyek az egyedüliek a maguk nemében egész Eurázsia területén.
• A Szent Miklós-kegytemplom (a Kassai Főegyházmegye társszékesegyháza) háromhajós késő gótikus csarnoktemplom. 1330-ban kezdték építeni, de csak 1515-ben fejezték be. Tornya 1750 körül épült, 1903-ban Schulek Frigyes tervei szerint átépítették. Szárnyas főoltára 1490-ből való. Búcsújáróhely.
• Itt van a görögkatolikus egyház felvidéki központja. A görögkatolikus Keresztelő Szent János székesegyház 1754-ben gótikus alapokon épült.
• A karmelita templom a 17. századból való, 1719-től a ferencesek temploma és kolostora, ekkor barokkizálták.
• Evangélikus temploma 1642-ben épült mai formájában, 1913-ban leégett. 1930-ban ide helyezték Caraffa áldozatainak csontjait.
• Evangélikus kollégiumát 1667-ben építették, 1673-ban a katolikusoké lett, az evangélikusok 1783-ban kapták vissza. 1887-ben emeletet húztak rá. Komoly könyv-, természetrajzi és éremgyűjteménnyel rendelkezett.
• Alexander Nyevszkij Ortodox temploma 1950-ben épült.
• A városházát 1424-ben építették.
• Caraffa vérpadja helyén 1751-ben készített Mária-szobor áll.
• Az egykori vármegyeházát 1783-ban építették copf stílusban.
• A 17. század elején épült reneszánsz Rákóczi-házban kötötte meg 1633-ban I. Rákóczi György a császár követeivel az eperjesi egyezményt.
• A város műemlékekben rendkívül gazdag, környéke ásványvízforrásokban bővelkedik.
• Az 1994-ben felszentelt német katonai temető a második világháborúban e környéken elesett 1450 német katonának állít emléket.

Testvérvárosa

• Nyíregyháza, Magyarország
• Munkács, Ukrajna

Neves személyek

• Itt született 1689. április 3-án Bercsényi László francia tábornagy, a kuruc vezér fia.
• Itt született 1707. november 29-én Klobusiczky Ferenc erdélyi és zágrábi püspök, kalocsai érsek.
• Itt született 1740. február 23-án Korabinszky János Mátyás térképész, líceumi tanár.
• Itt született 1793-ban Zábojszky László teológiai doktor, szepesi püspök.
• Itt született 1805. március 31-én Holländer Leó honvédtiszt, éremgyűjtő.
• Itt született 1814. február 24-én Dessewffy Emil konzervatív politikus a Budapesti Híradó főszerkesztője, az MTA elnöke.
• Itt született 1814. szeptember 17-én Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész, 1848-ban államtitkár, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója, az MTA másodelnöke, országgyűlési képviselő.
• Itt született 1817 április 22-én Dobozy Károly zenész, zeneszerző.
• Itt született 1822. január 1-jén Kerényi Frigyes költő.
• Itt született 1825. április 27-én Greguss Ágost filozófus, nyelvész, író, és műfordító.
• Itt született 1827. Fuhrmann Andor Alajos -1921-ben itt temették el, aki 44 éven át Eperjes polgármestere (kb.~1854–1898)
• Itt született 1864. április 17-én Szuszai Antal katolikus pap, egyházi író.
• Itt született 1867. január 2-án Kertész Kálmán zoológus, entomológus, az MTA tagja.
• Itt született 1868. július 25-én Sándy Gyula építészmérnök, műegyetemi tanár.
• Itt született 1869. január 7-én Zsebráczky Géza a keletszlovákiai szlovják nyelv fő nyelvi ideológusa.
• Itt született 1879-ben Jurán Vidor tanító, vadász, író, szerkesztő.
• Itt született 1889. január 15-én Sztehlo Zoltán római jogász, egyetemi tanár.
• Itt született 1897. március 23-án Hamvas Béla író, filozófus
• Itt született 1909. május 22-én Bayer István Kossuth-díjas pedagógus, tankönyvszerző.
• Itt született 1917. szeptember 4-én Maléter Pál ezredes, honvédelmi miniszter, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.
• Itt született 1961. július 6-án Matej Ruttkay szlovák régész, a nyitrai Szlovák Régészeti Intézet jelenlegi igazgatója
• Itt született 1987. október 6-án Lukáš Seman szlovák válogatott vízilabdázó, bekk
• Itt hunyt el 1573. június 15-én Verancsics Antal bíboros, esztergomi érsek.
• Itt hunyt el 1849. február 12-én Rombauer János festő.
• Németsóváron hunyt el 1880-ban Valkó Endre református gimnáziumi tanár.
• Itt tanult Gyöngyösi István költő
• Itt tanult Kossuth Lajos
• Itt tanult Láng Ida költőnő
• Itt tanult Márai Sándor író
• Itt tanult Marek József (1868–1952) állatorvos, az MTA tagja
• Itt tanult Hviezdoslav
• Itt tanult Szirmay András
• Itt tanult Thököly Imre
• Itt volt joggyakornok többek között: Kossuth Lajos, Eötvös József és Kazinczy Ferenc is.

Nagyítás

Eperjesi panoráma

Irodalom

• Divald Kornél 1912: Eperjes műemlékei. Idegenforgalom - A Felsőmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség hivatalos közlönye II/ 9-10.
• Belo Klein-Tesnoskalský 1933: Obrazy z dejín prešovských evanjelikov. Liptovský Svätý Mikuláš.
• Gömöry János 1938: Eperjes. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach - Szlovenszkói városképek. Pozsony, 137-188.
• E. Toranová 1965: Prešovský zlatnícky cech v 16.-19. storočí, Sborník Slovenského národného múzea LIX - História 5, 51-76.
• Gömöry János 1994: Eperjes és az Evangélikus Kollégium története.
• Szekrényessy Attila: Eperjes története képekben-História Presova v obrázkoch (szlovák.magyar) 2013. ISBN 978-80-8062-481-1 (Eperjes város eddigi legteljesebb magyar nyelvű leírása)
• Mészáros András 2003: Az eperjesi evangélikus kollégium a magyar művelődéstörténetben. Fórum Társadalomtudományi Szemle V/4, 49-54.
• Gulyás László Szabolcs 2011: 15–16. századi parasztságunk városba költözésének jogi háttere és gyakorlata. In: A város és társadalma - Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. Budapest.
• Gayer Veronika 2014: Az eperjesi Városi Polgári Párt és Flórián Károly az 1920-as években. In: Gabdzilová, S. – Simon, A. (Eds.): Prístupy k riešeniu národnostnej otázky v medzivojnovom Československu. Komárno, 124–136.
• Durovics Alex - Kónya Péter 2015: Az eperjesi kollégium felsőfokú hallgatói 1667-1850. Budapest.
• Kónya Péter 2016: A Consilium Oeconomicum eperjesi adminisztrációja (1707–1711). In: Művészet és mesterség.
• Kušnír, J. 2017 (zost.): Prešov v priestore a čase. Nové obzory 33.
• Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia.

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjes témájú kategóriát.
• Légifotók a városról
• Térkép Kalauz – Eperjes
• Lyka Károly:Az eperjesi Szent Miklós templom, Művészet, 1902