Eperjes (Szlovákia)

Eperjes (szlovákul: Prešov  kiejtése^✩, németül: Eperies vagy Preschau, latinul: Fragopolis vagy Eperiessinum) város Kelet-Szlovákiában. Az Eperjesi kerület és az Eperjesi járás székhelye. Hozzá tartozik Alsósebes, Németsóvár, Savanyúvíz, Sebeskellemes, Sebessalgó, Sóbánya és Tótsóvár is.

Eperjes (Prešov)
A Szent Miklós-székesegyház
Eperjes címere Eperjes zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Eperjesi
Turisztikai régió	Sárosi
Rang	regionális központ
Első írásos említés	1247
Polgármester	Andrea Turčanová
Irányítószám	080 01
Körzethívószám	+421-51, 650
Forgalmi rendszám	PO
Testvérvárosok	Lista Prága Gabrovo Újszandec Nyíregyháza Munkács Remscheid Keratsini La Courneuve Brugherio Risón Lecijón Pittsburgh
Népesség
Teljes népesség	91 498 fő (2007) +/-
Népsűrűség	1 304 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	250 m
Terület	70,40 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Eperjes Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 59′ 53″, k. h. 21° 14′ 22″48.998055555556, 21.239444444444
Eperjes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Történelmi házak és a Szt. Miklós-székesegyház

A reneszánsz stílusban épült Rákóczi-ház

A Mária-szobor

A ferencesek temploma

A görögkatolikus templom

A Jonáš Záborský színház

Fekvése

Kassától 33 km-re északra, a Tarca partján fekszik. (é. sz. 49° 00′, k. h. 21° 15′49, 21.25)

Nevének eredete

Neve a magyar eper növénynévből származik, amely olyan helyre utal, ahol sok földieper terem.

Története

A város környékén már a hallstatti kultúra idejéből találtak leleteket. Helyén már a 8. században szláv település állt. A monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről nevezte el. A város címerében felül három vörös rózsa van ezüst mezőben, alatta két vörös és két ezüst sáv húzódik keresztben. A zászlóban is két vörös és két ezüst sáv váltogatja egymást. II. Géza alatt flamand telepesek érkeztek a városba. Eperjes első írásos említése 1233-ból maradt fenn. 1288-ban a karmeliták alapítottak itt monostort. 1299-ben kapott városi jogot.

Károly Róbert király 1324-ben emelte szabad királyi város rangjára, amely azt is jelentette, hogy polgárai várfallal vehették körül. Önállóságát jellemzi, hogy az egyik tárnoki város volt. 1395-ben itt állította meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel király seregét. A 16. században virágkorát élte, 1514 óta van országos vásártartási joga. A reformáció egyik központjává vált. 1531-ben a város iskolája evangélikus intézetté alakult, 1656-ban már könyvnyomda is működött a városban. 1667-ben megnyílt az evangélikus kollégium.

A virágzó várost többször feldúlták története során: 1441-ben a lengyelek, a 17. század elején Basta és Belgioioso, 1672-ben Thököly Imre hadai, egy évre rá Wolkra gróf martalócai. 1673-ban I. Lipót megfosztotta városi jogaitól, falait leromboltatta. Ettől kezdve a város szabadsága megszűnt. 1683-ban lengyel támadást vert vissza. 1684. szeptember 17-én Schulz tábornok a város mellett verte szét a kurucok táborát, a várost pedig hétheti ostrom után megegyezéssel megszállta, majd szavát szegte. 1687-ben Caraffa tábornok kegyetlenkedett a városban: több mint 300 embert kínoztatott meg és 24 gazdag polgárt nyilvánosan kivégeztetett, hogy vagyonukat megszerezhesse. Ezután 1696-ban tűzvész pusztított. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet, miután Solari császári tábornok a sárosi várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. 1704-ben a kurucok 17 havi ostrom után foglalták el. Ekkor játszotta át a várost Fleischer János tanácsúr (az eperjesi Fleischer család őse) a magyaroknak. A vitézlő fejedelem visszaadta a város jogait.

1710-ben pestisjárvány tört ki, minek során a zömmel magyar és német lakosság nagy része elhunyt. A protestáns lakosság életét nagyban megnehezítette az erőszakos rekatolizáció. Újabb szláv elemek betelepülése morva és lengyel területekről a 18. század közepétől erősödött fel. 1751-ben hadifelszerelését elszállították, majd erődítményeit fokozatosan lebontották, csak néhány falszakasz és egy torony maradt meg. 1831-ben itt volt a koleralázadás egyik központja. 1849-ben itt bontott zászlót Hurban vezetésével a szlovák felkelők csapata Kossuth ellen. A szabadságharc téli hadjáratának végén a branyiszkói ütközet után itt csaptak össze Görgey Artúr hadai a császári csapatokkal. 1887-ben újra tűzvész pusztított, a város majdnem teljesen leégett. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye székhelye volt.

Az első világháború során 1915-ben az oroszok megközelítették a várost. 1919. június 16-án a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától, és még aznap itt kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelyet az intervenciós csapatok rövidesen levertek. Az első bécsi döntés nem érintette. 1939. március 13-án letartóztatták a Hlinka-gárda és a helyi magyarság vezetőit. A Hlinka-gárda tüntetésére sortüzet adtak le.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta Kassát: a támadás után lépett be Magyarország a Szovjetunió elleni háborúba. Alkalmasint Eperjest akarták bombázni az oroszok, az itt működő német rádióátjátszó miatt. Nem provokáció, hanem navigációs tévedés lehetett. Az 1944. augusztus 31-én kezdődött német megszállás alól a duklai csata után 1945. január 19-én szabadult fel.

Népesség

• 1880-ban 10139 lakosából 5705 szlovák, 1963 magyar, 1889 német, 162 ruszin, 5 szerbhorvát, 2 román, 30 idegen és 132 egyéb anyanyelvű lakosa volt. Ezen felül 251 csecsemő volt a városban.
• 1910-ben 16 323 lakosából 7976 magyar, 6494 szlovák, 1404 német és 170 roma, 47 ruszin, 4 horvát, 2 szerb és 226 fő egyéb volt.
• 1930-ban 21 775 lakosából 16 525 csehszlovák, 1702 zsidó, 947 német, 937 magyar, 557 ruszin és 1107 fő egyéb volt.
• 1991-ben 87 765 lakosából 83 057 szlovák, 1218 ukrán, 1094 roma, 889 cseh, 842 ruszin, 188 magyar, 87 morva, 2 sziléziai és 388 fő egyéb volt.
• 2001-ben 92 786 lakosából 86 910 szlovák, 1323 roma, 1111 ruszin, 1107 nem kiderített, 1039 ukrán, 777 cseh, 208 magyar, 52 orosz, 45 morva, 43 lengyel, 42 bolgár, 42 német, 9 szerb, 7 zsidó, 5 horvát és 66 fő egyéb volt.
• 2011-ben 91 782 lakosából 74 469 szlovák, 1562 roma, 1455 ruszin, 643 ukrán és 443 cseh volt.

Gazdasága

Itt található Szlovákia egyetlen sóbányászati vállalata, melynek éves termelése az 1990-es évek végén megközelítőleg 100 ezer tonna, alkalmazottainak száma 220 fő volt.

Látnivalók

• A szlovákiai opálbányák, melyek az egyedüliek a maguk nemében egész Eurázsia területén.
• A Szent Miklós-kegytemplom (a Kassai Főegyházmegye társszékesegyháza) háromhajós késő gótikus csarnoktemplom. 1330-ban kezdték építeni, de csak 1515-ben fejezték be. Tornya 1750 körül épült, 1903-ban Schulek Frigyes tervei szerint átépítették. Szárnyas főoltára 1490-ből való. Búcsújáróhely.
• Itt van a görögkatolikus egyház felvidéki központja. A görögkatolikus Keresztelő Szent János székesegyház 1754-ben gótikus alapokon épült.
• A karmelita templom a 17. századból való, 1719-től a ferencesek temploma és kolostora, ekkor barokkizálták.
• Evangélikus temploma 1642-ben épült mai formájában, 1913-ban leégett. 1930-ban ide helyezték Caraffa áldozatainak csontjait.
• Evangélikus kollégiumát 1667-ben építették, 1673-ban a katolikusoké lett, az evangélikusok 1783-ban kapták vissza. 1887-ben emeletet húztak rá. Komoly könyv-, természetrajzi és éremgyűjteménnyel rendelkezett.
• Alexander Nyevszkij Ortodox temploma 1950-ben épült.
• A városházát 1424-ben építették.
• Caraffa vérpadja helyén 1751-ben készített Mária-szobor áll.
• Az egykori vármegyeházát 1783-ban építették copf stílusban.
• A 17. század elején épült reneszánsz Rákóczi-házban kötötte meg 1633-ban I. Rákóczi György a császár követeivel az eperjesi egyezményt.
• A város műemlékekben rendkívül gazdag, környéke ásványvízforrásokban bővelkedik.
• Az 1994-ben felszentelt német katonai temető a második világháborúban e környéken elesett 1450 német katonának állít emléket.

Testvérvárosa

• Nyíregyháza, Magyarország
• Munkács, Ukrajna

Neves személyek

• Itt született 1689. április 3-án Bercsényi László francia tábornagy, a kuruc vezér fia.
• Itt született 1707. november 29-én Klobusiczky Ferenc erdélyi és zágrábi püspök, kalocsai érsek.
• Itt született 1740. február 23-án Korabinszky János Mátyás térképész, líceumi tanár.
• Itt született 1805. március 31-én Holländer Leó honvédtiszt, éremgyűjtő.
• Itt született 1814. február 24-én Dessewffy Emil konzervatív politikus a Budapesti Híradó főszerkesztője, az MTA elnöke.
• Itt született 1814. szeptember 17-én Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész, 1848-ban államtitkár, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója, az MTA másodelnöke, országgyűlési képviselő.
• Itt született 1817 április 22-én Dobozy Károly zenész, zeneszerző.
• Itt született 1822. január 1-jén Kerényi Frigyes költő.
• Itt született 1825. április 27-én Greguss Ágost filozófus, nyelvész, író, és műfordító.
• Itt született 1827. Fuhrmann Andor Alajos -1921-ben itt temették el, aki 44 éven át Eperjes polgármestere kb.~1854–1898
• Itt született 1867. január 2-án Kertész Kálmán zoológus, entomológus, az MTA tagja.
• Itt született 1868. július 25-én Sándy Gyula építészmérnök, műegyetemi tanár.
• Itt született 1869. január 7-én Zsebráczky Géza a keletszlovákiai szlovják nyelv fő nyelvi ideológusa.
• Itt született 1889. január 15-én Sztehlo Zoltán római jogász, egyetemi tanár.
• Itt született 1897. március 23-án Hamvas Béla író, filozófus
• Itt született 1909. május 22-én Bayer István Kossuth-díjas pedagógus, tankönyvszerző.
• Itt született 1917. szeptember 4-én Maléter Pál ezredes, honvédelmi miniszter, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.
• Itt született 1961. július 6-án Matej Ruttkay szlovák régész, a nyitrai Szlovák Régészeti Intézet jelenlegi igazgatója
• Itt született 1987. október 6-án Lukáš Seman szlovák válogatott vízilabdázó, bekk
• Itt hunyt el 1573. június 15-én Verancsics Antal bíboros, esztergomi érsek.
• Itt hunyt el 1849. február 12-én Rombauer János festő.
• Itt tanult Gyöngyösi István költő
• Itt tanult Kossuth Lajos
• Itt tanult Láng Ida költőnő
• Itt tanult Márai Sándor író
• Itt tanult Marek József (1868–1952) állatorvos, az MTA tagja
• Itt tanult Hviezdoslav
• Itt tanult Szirmay András
• Itt tanult Thököly Imre
• Itt volt joggyakornok többek között: Kossuth Lajos, Eötvös József és Kazinczy Ferenc is.

Nagyítás

Eperjesi panoráma

Irodalom

• Divald Kornél 1912: Eperjes műemlékei. Idegenforgalom - A Felsőmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség hivatalos közlönye II/ 9-10.
• Belo Klein-Tesnoskalský 1933: Obrazy z dejín prešovských evanjelikov. Liptovský Svätý Mikuláš.
• Gömöry János 1938: Eperjes. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach - Szlovenszkói városképek. Pozsony, 137-188.
• E. Toranová 1965: Prešovský zlatnícky cech v 16.-19. storočí, Sborník Slovenského národného múzea LIX - História 5, 51-76.
• Gömöry János 1994: Eperjes és az Evangélikus Kollégium története.
• Szekrényessy Attila: Eperjes története képekben-História Presova v obrázkoch (szlovák.magyar) 2013. ISBN 978-80-8062-481-1 (Eperjes város eddigi legteljesebb magyar nyelvű leírása)
• Mészáros András 2003: Az eperjesi evangélikus kollégium a magyar művelődéstörténetben. Fórum Társadalomtudományi Szemle V/4, 49-54.
• Gulyás László Szabolcs 2011: 15–16. századi parasztságunk városba költözésének jogi háttere és gyakorlata. In: A város és társadalma

- Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. Budapest.

• Gayer Veronika 2014: Az eperjesi Városi Polgári Párt és Flórián Károly az 1920-as években. In: Gabdzilová, S. – Simon, A. (Eds.): Prístupy k riešeniu národnostnej otázky v medzivojnovom Československu. Komárno, 124–136.
• Kónya Péter 2016: A Consilium Oeconomicum eperjesi adminisztrációja (1707–1711). In: Művészet és mesterség.
• Kušnír, J. 2017 (zost.): Prešov v priestore a čase. Nové obzory 33.
• Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia.

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjes témájú kategóriát.
• Légifotók a városról
• Térkép Kalauz – Eperjes
• Lyka Károly:Az eperjesi Szent Miklós templom, Művészet, 1902