Palocsa
Palocsa (szlovákul Plaveč, lengyelül Pławiec, németül Plautsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Hozzá tartozik Kozelec és Palocsaváralja is.
| Palocsa (Plaveč) | |
 | |
| Palocsa látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1269 |
| Polgármester | Štefan Murcko |
| Irányítószám | 065 044 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1786 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 111 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 501 m |
| Terület | 16,68 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 15′ 50″, k. h. 20° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 50″, k. h. 20° 50′ 30″ | |
| Palocsa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palocsa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Története szerkesztés
A település valószínűleg már a 12. században is létezett, amikor Kálmán király határőröket telepít erre a vidékre, mely az akkori Magyarország határvidékét képezte.
Palocsát 1269-ben említik először, amikor IV. Béla király Bohumír lovagnak adja Nádasd falut és a hozzá tartozó Palocsa és Zsigra településeket. V. István király később a palocsai uradalmat Detre fia Arnoldnak adja, azonban csak 1294-ig maradt a család birtoka, mert ekkor III. András király elcserélte a szepesi Svábfalva birtokával. A falu története a vár felépülése után szorosan kapcsolódik a vár történetéhez.
A várat a 13. század második felében építtette Szepesi Detre fia Arnold, a Sváby család őse a Kassa-Eperjesi út, valamint a Tarca és a Poprád völgyének ellenőrzésére. A vár alatt az úton vámot is szedtek. 1294-től cserével a királyé, majd 1317-től 1342-ig a Drugetheké, ezután a század második felében ismét a királyé a sárosi ispánság tartozékaként. A 14. század végén a várat a Bebek család szerezte meg, eközben a település mezővárossá fejlődött. 1427-ben jobbágyai 76 porta után adóztak, ezzel a közepes nagyságú városok közé számított. 1433 és 1460 között a várat husziták uralták, ekkortájt – 1456-ban – a város jobbágyai fellázadtak az adóterhek miatt. 1474-ben megint a husziták a vár urai.
A 15. század végén és a 16. század elején a Szapolyiaké, majd 1505-ben vétel útján Lomnici Horváth Mihály a birtokosa. A város további fejlődésén nagyot lendített, hogy 1505-ben vásártartási jogot kapott. 1600-ban 44 háza, vámszedőhelye, malma, temploma, plébániája és iskolája mellett a birtokos Horváth családnak két kúriája is állt a településen. 1631-ben jobbágyai ismét fellázadtak az elviselhetetlen adóterhek ellen. A várat 1707-ben a császáriak sikertelenül ostromolták. 1756-ban a város egy tűzvészben szinte teljesen leégett. A 18. században a Horváth család birtokolta. 1787-ben 64 háza állt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PALOCSA. Plavec. Tót mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Báró Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poprád vize mellett, hajdani Várának szomszédságában, Ispotállya is van, határja soványos, vagyonnyai sem nevezetesek, második osztálybéli.”[2]
A 19. században a Salamon család tulajdonában találjuk. 1828-ban 130 ház állt a településen. Az 1830-as években restaurálták a várat és lakható várkastéllyá alakították át.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Palocsa Plavec, tót m. v., Sáros vmegyében, a Poprád mellett, melly itt hajózható, Szebenhez észak-nyugotra 2 1/2 mfdnyire: 984 kath., 2 evang., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Fűrész- és lisztmalom. Sovány szántóföld. Fenyves erdő. A várossal átellenben a Poprád jobb partján egy hegyen láthatni régi várát, melly most is lakható állapotban van. F. u. b. Palocsay-Horváth. Ut. p. Ó-Lubló.”[3]
A vár 1856-ban kiégett, azóta pusztul. A 20. század elején sajtgyár és kőbánya nyílt Palocsán, lakói emellett főként mezőgazdaságból éltek. A trianoni diktátumig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott, azután az új csehszlovák állam része lett.
Palocsát 1945. január 23-án foglalta el a szovjet hadsereg, a harcok során 41 lakóház, 145 pajta és 81 egyéb gazdasági épület vált a tűz martalékává. 1948-ban az árvíz okozott nagy károkat. 1957-ben megalakult a földműves szövetkezet, 1958-ban felépült az új alapiskola, 1967-ben pedig a művelődési ház. 1973-ban új híd épült a Poprádon. 1985-ben tűzoltó egyesület alakult, 1988-ban megépült az új sportpálya, 1990-ben pedig kiépült a vízvezeték-hálózat.
Népessége szerkesztés
1910-ben a falut 1177-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 1830 lakosából 1817 szlovák volt.[4]
2011-ben 1854 lakosából 1810 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1892-ben Tomek Vince piarista szerzetes, hittanár, teológus, magyarországi tartományfőnök (provincialis), a piarista rend generálisa.
- Itt szolgált Zsebráczky Géza (1869-1951) plébános, a kelet-szlovákiai szlovják nyelv fő nyelvi ideológusa.
Nevezetességei szerkesztés
- A Poprád-menti település nevezetessége a folyó túloldalán emelkedő várrom.
- Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, eredetileg gótikus épület volt, később reneszánsz stílusban alakították át. 1730-ban barokk stílusban építették át. 1892-ben, 1903-ban és 1936-ban megújították.
Képgaléria szerkesztés
-
A vár légifotója -
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis[halott link]
