Főmenü megnyitása

Németsóvár (szlovákul: Šváby, németül: Salzburg) Eperjes városrésze Szlovákiában az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. 1960-ig önálló község, 1960 és 1970 között Sóvár (Solivar) része, 1970-óta vele együtt Eperjes városrésze.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Eperjes központjától 2 km-re délkeletre fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A települést II. József császár kezdeményezésére 1781-ben alapították és Türingiából, Alsó-Szászországból valamint Poroszországból érkezett németekkel telepítették be. A falu házai 1781 és 1785 között épültek fel. Egyutcás településként épült fel összesen 48 házzal.

Fényes Elek így ír az itteni sóbányákról és a környező településekről: "Sóvákxr, tót-német m. v. Sáros vmegyében Eperjeshez délnyugotra 1/2 mfdnyire: 2461 r., 120 g. kath., 104 evang. lakos. Eloszlik tulajdonképen Sóvárra, Sóbányára, és Sváb utczára. Van itt 3 kath. templom, egy plébánia, nagy urasági magtár, sör-pálinkaföző és kávéház. De legnagyobb nevezetessége sófőző-intézetében áll, 1575 körül legelőször fedeztetett itt fel kősó, s későbben bánya-üreg miveltetett, hanem jelenleg csak a Leopold nevű van folyamatban. A sósviz ökörbőrbül készült tömlőkkel huzatik-fel, s csatornák segedelmével az itten lévő 6 medenczébe (cisterna), s innen a főzőházakba s kazánokba vezettetik. Az évenkénti sónyereség 101,000 mázsára megyen, s a főzőházaknál 110 ember, a sóshordók készitésével 24 bodnár dolgozik, ezenkivül különböző munkákra 20 rendes cseléd szolgál, ide nem értvén a számos sóstiszteket, kikre egy fő-felügyelő vigyáz fel. Sóvárhoz, mint só-kamarai jószághoz 5 falu tartozik, u. m. Gulviz, Kakasfalva, Ábránfalva, Erdőcske, és Sós-Ujfalu. Ezeknek erdősséggel 10,485 holdra terjednek, mellyekhez későbben t. i. 1797-ben még 397 7/12 hold járult. Elosztatnak 100 vágásra, s évenkint 3500 öl fát szolgáltatnak. Fő fanemek: vörös bikk, és tölgy, sokkal kevesebb nyír, juhar, kőris, nyár, cser, hárs, cseresznye, alma, körte, továbbá vetett öreg és topolya fenyő, stb. A sóvári hegylánczban találtatik vasércz, különféle kövek, u. m. olivin, félopát, opáljasbis, hegykristály, obsidian, gyöngykő, kavacs, kvarcz, márga, basalt, homokkő, kovacs, stb.; valamint a sósvizben (Sohle) is találtak mészföldet, sósavanyos mészt, szénsavanyos vasat és meszet, meglehetős mennyiségű kavicsfölddel."[1]

1910-ben 428, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar és német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. 1960-ban Tótsóvárral és Sóbányával egyesítve alkotta Sóvár községet. 1970-ben Sóvárral együtt Eperjes része lett. A régi település 1981 és 1987 között szűnt meg, amikor házait lebontva helyére modern lakótelep épült. Modern haranglába az egykori falu temetőjének helyére épült. Nevét a Švábska ulica őrizte meg.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés