Gömöry János (publicista)

(1869–1966) magyar evangélikus lelkész, író, pedagógus, publicista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 5.

Gömöry János (Nyíregyháza, 1869. május 12.Budapest, 1966. május 7.) tanár, evangélikus lelkész, publicista.

Gömöry János
Született1869. május 12.
Nyíregyháza
Elhunyt1966. május 7. (96 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • középiskolai tanár
  • publicista
  • evangélikus lelkész
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1897)
SírhelyeFarkasréti temető (38-2-1)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Apja Gömöry János, Dessewffy Kálmán uradalmának tiszttartója Oroson, majd nyíregyházi fogházfelügyelő, anyja Markó Zsuzsanna (18411921) óvónő.[4][5] Az apai nagyszülei Gömöry János, kecskeméti kereskedő és Rhúz Mária voltak; az anyai nagyszülei Markó József, nyíregyházi lakos és Kubinyi Rozina voltak.[6]

Az eperjesi evangélikus Kollégium Főgimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányai során a németországi Greifswaldban is tanult. A kolozsvári egyetem elvégzése után, 1897-ben Eperjesen lett tanár. 1903–1926 között az iskola igazgatója. Jórészt neki köszönhető, hogy az iskola tanítási nyelve a csehszlovák államfordulatot követően 1926-ig a magyar maradt.

1931-től Kassán élt, ahol 1932-től a Kazinczy Társaság főtitkára, majd 1938–1945 között elnöke volt. A Magyar Nemzeti Párt, majd később az Egyesült Magyar Párt kassai szervezetének egyik vezetője volt. Egyik megteremtője volt a Kazinczy Lap- és Könyvkiadó Szövetkezetnek, 1937-ben pedig a Tátra című irodalmi folyóiratnak és könyvkiadó vállalatnak.

1947-ben a már 78. életévében járó idős férfit számos neves pártfogója (köztük Vladimír Čobrda evangélikus püspök) közbenjárását semmibe véve a két háború közti tevékenysége miatt népbíróság elé állították, majd Magyarországra telepítették. Egy ideig Sóskúton élt, majd a pesthidegkúti Nyugdíjas Pedagógusok Otthonának lakója lett.

Gyakran írt kisebbségvédelmi tanulmányokat és szót emelt a magyarországi szlovák kisebbség érdekében is. Helytörténeti tanulmányokat is írt. Élete végén megírta önéletírását.

  • Caraffa. Rozsnyó, 1930
  • Az eperjesi ev. kollégium rövid története 1531–1931; Kósch Ny., Prešov, 1933
  • Eperjes. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach – Szlovenszkói városképek. Pozsony, 1938. 137–188.
  • Emlékeim egy letűnt világról; bev. Szalatnai Rezső; Szépirodalmi, Budapest, 1964
  • Eperjes és az Evangélikus Kollégium története; szerk. Nemessányi Lászlóné; Evangélikus Országos Múzeum, Budapest, 1994