Budapesti Újságírók Egyesülete

A kiegyezés utáni Magyarországon az 1880-as évekre a könyvkiadás/hírlapkiadás annyira megerősödött, hogy egyes hírlapírók/írók,^[1] viszonylagos anyagi függetlenséget tudtak elérni. Az anyagi függetlenség azt is jelentette, hogy olyan témákat is elővehettek, amelyek addig tabunak számítottak. Verhovay Gyula banki visszaéléseket feltáró cikkét követő párbaja ösztönözte az újságírókat érdekvédelmi egyesületeik létrehozására. A Magyar Hírlapírók Egyesülete (1881), Írók és Hírlapírók Köre (1891) után megalakult a Budapesti Újságírók Egyesülete (1896) is.

Története szerkesztés

1896^[2] és 1918 között aktív egyesület, melynek célja alapító elnöke, Mikszáth Kálmán szerint: „A budapesti újságírókat erkölcsi testületté összefoglalni, a sajtót közösen érintő kérdésekben eljárni, hírlapirodalmi ügyeket megvitatni, az újságírók testületi érdekeit ápolni és az újságírókat erkölcsileg és anyagilag támogatni.” Alapításkori taglétszáma 160 fő, a megszűnés előtt kb 600 fő.

Szociális tevékenysége

Segélyalap (kórházi kezelések, üdülő és fürdőhelyek kedvezményes használata, temetések). A segélyalapból1909-ben özvegy- és árvaalapot különítettek el. Betegpénztárat is alapítottak, illetve az első világháború alatt háborús segélyalapot nyitottak. A háborús élelmezési nehézségek miatt háztartási szövetkezetet hoztak létre.

Érdekvédelmi tevékenysége

Szakmai véleményt mondott az újságírókkal kapcsolatos bírósági ügyekben, felszólalt a sajtótörvény módosításai alkalmával a sajtószabadságot védve, az 1912-es újságírósztrájk során közvetített a lapkiadók felé.

1918-ban egyesült a Vidéki Újságírók Egyesületével, az új szerveződést Magyarországi Újságírók Egyesületének nevezték.