Wikipédia

Buddhadásza

Thai buddhista szerzetes

Phra Dharmakoszácsárja (Nguam Indapannyó) (thai: พระธรรมโกศาจารย์ (เงื่อม อินฺทปญฺโญ); RTGS:Phra Thammakoszacsan (Ngueam Inthapanyo)), más néven Buddhadásza Bhikkhu, (Phum Riang, 1906. május 27. – Chaiya, 1993. május 25.)) thai buddhista szerzetes (bhikkhu), meditációs mester, aszkéta filozófus volt, a buddhista tanok és a thai népkultúra újítója. Személyes nézetei voltak a vallásról és a Dhammáról.[1]

Phra
Dharmakószácsárja (Nguam Indapannyó)
"Buddhadásza Bhikkhu"
Életrajzi adatok
Születési névNguam Phanit (เงื่อม พานิช)
Címtudós szerzetes, író
Született1906. május 27.
Phum Riang
Nemzetiségthai
Elhunyt1993. május 25. (86 évesen)
Chaiya
Munkássága
Vallásbuddhista
Felekezetthai erdei hagyomány
Phra Dharmakószácsárja (Nguam Indapannyó) "Buddhadásza Bhikkhu" aláírása
Phra
Dharmakószácsárja (Nguam Indapannyó)
"Buddhadásza Bhikkhu" aláírása


Élete szerkesztés

Korai évek szerkesztés

Nguam Phanit (thai: เงื่อม พานิช; RTGS: Ngueam Phanit) néven látta meg a napvilágot 1906-ban egy Ban Phumriang nevű településen, Thaiföld déli részén. Apja, Sieng Phānit, második generációs kínai származású bolttulajdonos, anyja, Klaun, thai származású volt.[2]

Vallásos élete szerkesztés

 
Buddhadásza hamvasztása 1993-ban

Buddhadásza 1926-ban hagyta hátra a világi életet. Az akkori fiatal szerzetesekhez hasonlóan (srámana) ő is a thai fővárosba utazott, Bangkokba, de az ottani kolostortemplomokat (vat) koszosnak és zsúfoltnak találta, ráadásul, ami a legaggasztóbb volt, hogy a buddhista közösség korrupt volt, amely csak a tekintéllyel, hatalomszerzéssel és kényelemmel foglalkozott, és a buddhista ideálok teljesen a háttérbe szorultak."[3] Emiatt visszatért vidékre, ahol a szülőfaluja melletti erdőterületen 1932-ben megalapította a Szuan Mokkh[note 1] névre hallgató remetelakot.

Évekkel később Buddhadásza tanításai számtalan külföldit vonzott ebbe a remetelakba, akik spirituális keresőúton jártak. Neves tudósokkal és különböző valláshoz tartozó egyházi személyekkel folytatott dialógusokat. Ezek során a célja az volt, hogy bebizonyítsa, a nagy világvallások legvégső tanításai egymáshoz hasonlatosak. 1993-ban történt halála előtt létrehozott egy nemzetközi dharma remeteközpontot (International Dhamma Hermitage Center), a saját remetelakjával szemben, az országút túloldalán, hogy segítse a buddhizmus és más jógagyakorlatok iránt érdeklődő külföldi diákokat.[4] A Szuan Mokkh alapterületét kibővítették kb. 120 hektár erdőre.[5]

Buddhadásza szkeptikusan állt saját népszerűségéhez. A Szuan Mokkh-ba érkező turistaáradatról néha azt gondolta, hogy csak azért állnak meg a buszokkal, mert az embereknek pisiliük kell."[6]

Tanításai és magyarázatai szerkesztés

Buddhadásza az egyszerű, ősi gyakorlatokra törekedett, azért hogy a Buddha tanításainak lényegére koncentráljon: "tégy jót, kerüld a rosszat, és tisztítsd meg a tudatot." Kerülte a szokásos rítusokat és a sziámi egyház belpolitikai intrikáit. Rendkívüli képessége volt, hogy az összetett filozófiai és vallási ideákat elmagyarázza anyanyelvén. Legfőbb tanításának az alapja az ánápánaszati, a légzés figyelésére épülő meditációs módszer, amely a tudatos jelentlét megalapozásának a gyakorlata. Ezen kívül mélyen beleásta magát a korai páli szövegekbe, amelyeknek olykor radikális értelmezést formált.

Az újraszületésről alkotott nézetei szerkesztés

Buddhadásza elutasította az újraszületés és a karma tanainak hagyományos értelmezését, mert úgy gondolta, hogy azok nem összeegyeztetethetők a súnjata (üresség) tanával, továbbá úgy tartotta, hogy ezek nem visznek előrébb a dukkha (szenvedés) megszüntetéséhez vezető úton.[7]

John Powers az ázsiai tudományok amerikai professzora szerint Buddhadásza racionalista értelmezése szerint az egész újraszületés elképzelése teljesen bolond.[8] Buddhadásza szerint a Buddha tanításaiban az éntelenség (anattā) tagadja, hogy legyen bármilyen folytatódó entitás vagy lélek.[8] Buddhadásza szerint az újraszületésnek semmi köze a buddhizmushoz. A buddhista gyakorlás célja a nibbana (nirvána) elérése, amely Buddhadásza szerint csupán egy állapot a szenvedésen túl, amely túlmutat a hétköznapi boldogságon.[8]

Buddhadásza magyarázata szerint a paticcsa-szamupádda az érzékszervek tárgyakkal történő kapcsolódásából kialakuló én és az enyém születése, és az így keletkezik a védana ("érzés"), a tanha ("szomj") és az upádána (ragaszkodás). Az önző ragaszkodás az én és az enyém fogalmáról való lemondással szűnik meg, és így érhető el a nirvána és a tényleges üresség.[7] Ezt a függő keletkezés meggátlásával lehet elérni, az érzékszervi kontaktus pillanatában.[7]

Buddhadásza nézeteit heves kritikák érték[9] és számos orthodox théraváda buddhista szerzetes utasította el nézeteit. Például, Bhikkhu Bodhi szerint Buddhadásza megközelítése, melyben elveti az újraszületést, gyakorlatilag teljesen lebutítja a Dhammát... ugyanis az újraszületés a Dhamma etikai elméletének lényegi tartópillére, amely a rossz elkerülésére, illetve a jó gyakorlására ösztönöz.[8]

A vallásról alkotott nézetei szerkesztés

Vallási tanulmányainak elejétől fogva Buddhadásza összehasonlította a különböző vallásokat, és a buddhista tanításokat igyekezett értelmezni más vallások szemszögéből nézve is, például taoizmus, hinduizmus, konfucianizmus, dzsainizmus és természettudományok.[10] Ezzel a módszerrel kialakított egy vallásos világnézetet, amely szerint az összes nagy világvallás ugyanolyan. Annak ellenére, hogy más nevük van, a végső céljuk ugyanaz.[1]

A No Religion (1993, Nincs vallás) című művében Buddhadásza híres megfogalmazása így hangzik:

„...azok, akik a Dhamma legmagasabb értelméig eljutottak értik, hogy a vallásnak nevezett dolog nem is létezik egyáltalán. Nincs buddhizmus, nincs kereszténység, nincs iszlám. Hogyan lehetnének ugyanolyanok, vagy különbözőek, mikor nem is léteznek? (...) Ezért a "Nincs vallás!" kifejezés valójában a Dhamma legmagasabb szintű kifejezése.[1]”

Hatása szerkesztés

 
Meditációs terem a Buddhadásza által alapított Szuan Mokkh (Megvilágosodás kertje) kolostorban

Buddhadásza buddhista hagyományok értelmezése sokakra volt hatással, olyanokra, mint Pridi Banomyong, a sziámi forradalom vezére, illetve a thai társadalmi aktivisták és művészek egy csoportjára a 20. században.[11]

Donald K. Swearer amerikai vallástudós Buddhadászát a kora indiai filozófushoz, Nágárdzsunához,[12] és az 5. századi Buddhagószához hasonlította, akik árnyékot vetettek a théraváda buddhizmus délkelet-ázsiai fejlődésére.[13] Swearer szerint Buddhadásza több szempontból is teljes ellentétben áll Buddhagószával. Buddhadásza művei eltérnek például a Buddhagósza által írt Viszuddhimagga akadémikus és befolyásos téziseitől.[13] Buddhadásza nagy hatással volt a thai buddhizmus erdei hagyományára).[13]

Egyes tudósok szerint, mint például Peter Jackson és Daniel Lynch, Buddhadászára nagy hatással voltak a zen buddhizmus tanai.[14][15] Buddhadásza a zen tanításait alkalmasnak találta arra, hogy a théraváda utat találjon a modern humanizmus felé, és úgy tartotta, hogy ez Japán erős gazdaságának az alapja.[15]

Angolra lefordított művei szerkesztés

Buddhadásza művei egy teljes szobát kitöltenek a Thaiföld Nemzeti Könyvtárában. A legismertebb angol nyelvre lefordított művei a következők:

Bódhi Levél Kiadványok (BPS - Bodhi Leaf Publications) szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ A thai สวน szuan "kert" és a páli móksa "megszabadulás" szavakból. A móksa egyik jelentése 'levedleni a bőrt'. Lásd Harris, Moksha: an etymological note, Bauddhamata, 15.6.2009.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Buddhadasa, No Religion Archiválva 2013. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben., ford. Punno, 1996.
  2. ↑ Suchira Payulpitack, Buddhadasa's Movement: An Analysis of Its Origins, Development, and Social Impact, a Doctorate dissertation, faculty of Sociology, Universität Bielefeld, 1992: 72-3.
  3. ↑ Payulpitack, 1992: 123.
  4. ↑ Ajahn Buddhadasa. suanmokkh.org . (Hozzáférés: 2017. július 6.)
  5. ↑ Selin, Helaine. Nature Across Cultures: Views of Nature and the Environment in Non-Western Cultures. Springer Science & Business Media, 360. o. (2013). ISBN 978-94-017-0149-5 
  6. ↑ Bhikkhu, Buddhadasa. Foreword, Heartwood of the Bodhi Tree. Wisdom Publication, ix. o. (1994. május 1.). ISBN 0-86171-035-5 
  7. ↑ a b c Buddhadasa 1985a.
  8. ↑ a b c d John Powers.szerk.: Steven M. Emmanuel: Buddhist Philosophy: A Comparative Approach. Wiley, 221–237. o. (2017). ISBN 978-1-119-06825-9 
  9. ↑ Steve Odin (2011), Reviewed Work: Buddhadāsa: Theravada Buddhism and Modernist Reform in Thailand by Peter A. Jackson, Philosophy East and West, University of Hawai'i Press, Vol. 61, No. 1, pp. 221-231
  10. ↑ Payulpitack, 1992: 97.
  11. ↑ Daniel Lynch. Rising China and Asian Democratization: Socialization to "Global Culture" in the Political Transformations of Thailand, China, and Taiwan. Stanford University Press, 37–38. o. (2006). ISBN 0-8047-5394-6 
  12. ↑ D.K. Swearer, Dhammic Socialism. Bangkok: Thai Inter-Religious Commission for Development, 1986: 14. Cited in Payulpitack, 1992: 103, n. 2.
  13. ↑ a b c Me and Mine: Selected Essays of Bhikkhu Buddhadasa. State University of New York Press, 2–3. o. (1991). ISBN 978-1-4384-2166-7 
  14. ↑ Peter A. Jackson. Buddhadasa: A Buddhist Thinker for the Modern World. Siam Society, 222–229. o. (1988). ISBN 978-974-8298-18-4 
  15. ↑ a b Daniel Lynch. Rising China and Asian Democratization: Socialization to "Global Culture" in the Political Transformations of Thailand, China, and Taiwan. Stanford University Press, 38–39. o. (2006). ISBN 978-0-8047-7947-0 
  16. ↑ Historical Ties India and Thailand

Források szerkesztés

További hivatkozások szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Buddhadásza témában.
Helyek
Életrajz
Művei és tanításai
Egyéb
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Buddhadásza&oldid=26440632”