A páli nyelv (IAST: Pāḷi) ókori középind (prákrit) nyelv az indoárja nyelvek közül. Leginkább arról ismert, hogy ezen a nyelven íródtak a legkorábbi fennmaradt buddhista szövegek, melyeket a páli kánon őriz. Ez a théraváda buddhizmus liturgikus nyelve.

Páli
Pāḷi
Kiejtés[paːli]
TerületÁzsia
Színhelye és használataKambodzsa, Banglades, India, Laosz, Burma, Nepál, Srí Lanka, Thaiföld, Vietnám
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   Indoiráni nyelvek
    Indoárja nyelvek
     páli nyelv
ÍrásrendszerBrahmi írás, Brāhmī-alapú írások és Latin ábécé
Rangnincs az első 100 között
Nyelvkódok
ISO 639-1pi
ISO 639-2pli
ISO 639-3pli
A Wikimédia Commons tartalmaz Pāḷi témájú médiaállományokat.

Eredete és kialakulása

szerkesztés

A név eredete

szerkesztés

A páli szó önmagában "vonal"-at vagy "(kanonikus) szöveg"-et jelent. Ez az elnevezés a buddhista magyarázószövegek időszakában alakulhatott ki. Ekkor használhatták megkülönböztetésként a páli-t a magyarázó vagy alapnyelvi fordításhoz képest. Emiatt nevének eredetét mindig vita képezte a tudósok között.

Osztályozása

szerkesztés

A páli a prákrit nyelvcsalád irodalmi nyelve volt. A középind nyelvek közül a páli a legarchaikusabb. Amikor az i. e. 1. században Srí Lankán leírták a kanonikus szövegeket, a páli még élő nyelvnek tűnt. Ugyanez a magyarázó szövegekről már nem mondható el.[1] Annak ellenére, hogy kitűnő tanulmányok születtek a probléma megoldására, még mindig nem világos, hogy a páli nyelvnek milyen kapcsolata volt az ókori Magadha királyságban használatos alapnyelvvel (a mai Bihár állam területén).

Mivel a páli nyelv a középind-árja nyelvek közé tartozik, ezért különbözik a szanszkrittól. Számos morfológiai és lexikai jellemző árulkodik arról, hogy a páli nem a védikus szanszkrit közvetlen folytatása, még akkor is, ha a kettő sok dologban hasonlatos. Sokkal inkább eredeztethető egy Rgvedic dialektusból (vagy dialektusokból).[2]

Az indoeurópai népek keleti ágára (balti-szláv, indo-iráni) jellemző palatalizáció, azaz a szájpadláshangok, mint cs, ty, ny, s kiterjedt használata. A páli nyelv hasonlóan gazdag, mint az ógörög, óiráni és óind nyelvtan, különös tekintettel az igeragozásra. Az ind nyelvek jellegzetességéhez hűen a páliban is kialakultak az úgynevezett retroflex (cerebrális, vagy kakuminális) hangok. A t, th, d, dh, n, r, l és s hangokra kétféle kiejtés létezik: dentális és retroflex.

Szókészlete

szerkesztés

Úgy tűnik, minden páli szónak van rokonszava a többi prákrit középind-árja nyelvekben (pl. dzsaina prákrit). Kevésbé közvetlen a kapcsolata a korábbi szanszkrit nyelvvel. Történelmileg nézve a páli és szanszkrit kölcsönösen hatott egymásra. Gyakran eltúlozzák a páli nyelv hasonlóságát a szanszkrithoz. A páli sok szót kölcsönzött a középindből, majd később a szanszkritból is.

Hangrendszer

szerkesztés

Páli írás

szerkesztés

Asóka király oszlopokat emelt a rendeletei számára legalább három regionális prakrit nyelven, bráhmi írással.[3] Ezek mind nagyon hasonlatosak a pálihoz. A páli kánon első írott, történelmi szövegét Srí Lankán írták. A szigetország történetét elmesélő Mahávamsza állítása szerint egy nagy éhínség során buddhista szerzetesek írták le a páli kánont Vattagamini király idején, i. e. 100-ban. Az írott páli nyelv továbbadásával kialakulhatott egy egyetemes ábécé rendszer, amelyek azonban meglepően széles skálán mozognak. Srí Lankán például a páli szövegeket szinhala írással jegyezték le. Máshol a khmer, a burmai, a modern Thai (1893 óta) vagy a dévanágari és a mongol ábécét használták a páli írásához.

A 19. század óta a pálit latin betűkkel is írják. Frans Velthuis ajánlott egy új rendszert, amelynél diakritikus jel nélkül, egyszerűen ASCII kódolást használunk, viszont ez nehezebben olvasható.

A páli nyelv ábécéje betűrendben:

  • a ā i ī u ū e o ṁ k kh g gh ṅ c ch j jh ñ ṭ ṭh ḍ ḍh ṇ t th d dh n p ph b bh m y r l ḷ v s h

Az ḷh-t, annak ellenére, hogy egyetlen hangot jelöl, ligatúrával írják ( és h).

Hivatkozások

szerkesztés
  1. Students' Britannica India, [1].
  2. Oberlies, Thomas Pali: A Grammar of the Language of the Theravāda Tipiṭaka, Walter de Gruyter, 2001.
  3. Inscriptions of Asoka by Alexander Cunningham, Eugen Hultzsch. Calcutta: Office of the Superintendent of Government Printing. Calcutta: 1877

Olvasmányok

szerkesztés
  • Gupta, K. M. (2006). Linguistic approach to meaning in Pali. New Delhi: Sundeep Prakashan. ISBN 81-7574-170-8
  • Müller, E. (2003). The Pali language: a simplified grammar. Trubner's collection of simplified grammars. London: Trubner. ISBN 1-84453-001-9
  • Oberlies, T., & Pischel, R. (2001). Pāli: a grammar of the language of the Theravāda Tipiṭaka. Indian philology and South Asian studies, v. 3. Berlin: Walter de Gruyter. ISBN 3-11-016763-8
  • Hazra, K. L. (1994). Pāli language and literature: a systematic survey and historical study. Emerging perceptions in Buddhist studies, no. 4-5. New Delhi: D.K. Printworld. ISBN 81-246-0004-X
  • American National Standards Institute. (1979). American National Standard system for the romanization of Lao, Khmer, and Pali. New York: The Institute.
  • Russell Webb (ed.) An Analysis of the Pali Canon, Buddhist Publication Society, Kandy; 1975, 1991
  • Soothill, W. E., & Hodous, L. (1937). A dictionary of Chinese Buddhist terms: with Sanskrit and English equivalents and a Sanskrit-Pali index. London: K. Paul, Trench, Trubner & Co.
  • Collins, Steven (2006). A Pali Grammar for Students. Silkworm Press.

Külső hivatkozások

szerkesztés