Buddhizmus Franciaországban

A buddhizmus Franciaországban a negyedik legnagyobb vallás a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás után.

Lerab Ling, Montpellier, Languedoc-Roussillon.

Franciaországban több mint kétszáz buddhista meditációs központ található, köztük mintegy húsz nagyobb méretű, vidéki elvonulási központ. A buddhista lakosság zömét a kínai, a vietnámi és a koreai bevándorlók adják, valamint kis számban francia nemzetiségűek, akik áttértek az ázsiai vallásra vagy szimpatizálnak vele. Az elmúlt években az országban élő buddhisták növekvő száma gyakori témát jelentett a francia médiában és tudományos életben.

Demográfia szerkesztés

Az 1990-es évek elején a Francia Buddhista Unió (UBF, 1986-ban alapítva) becslése szerint mintegy 600000 – 650000 buddhista élt Franciaországban, akik közül hozzávetőleg 150000-en váltottak más vallásból.[1] 1999-ben Frédéric Lenoir szociológus becslése szerint 10000 volt az áttérők száma és mintegy 5 millió a szimpatizánsok száma, jóllehet más kutatók kétségbe vonták ezeket az adatokat.[2]

Története szerkesztés

Alexandra David-Néel volt az egyik legfontosabb korai francia buddhista. 1924-ben ellátogatott a külföldiek számára még tiltottnak számító tibeti Lhásza városába és több mint harminc könyvet írt a buddhizmusról és az utazásairól. 1911-ben elutazott Indiába, ahol tovább tanulmányozta a buddhizmust. Meghívást kapott a szikkhimi királyi kolostorba, ahol találkozott Maharadzs Kumar (herceg) tulkuval és rövidesen a bizalmasává és spirituális húgává vált (Ruth Middleton szerint), vagy akár a szeretőjévé (Foster & Foster). A következő évben kétszer is találkozott a 13. dalai lámával és lehetősége volt kérdéseket feltenni a buddhizmussal kapcsolatban— ami precedens értékűnek számított abban a korban, főleg egy nő számára.

Az 1960-as és 70-es években különböző hagyományokhoz tartozó buddhista tanítók látogattak el először Franciaországba.

Zen buddhista közösségek szerkesztés

Taiszen Desimaru zen buddhista több zendót alapított Franciaországban. Thich Nhat Hanh vietnámi születésű zen buddhista, akit Martin Luther King Nobel-békedíjra jelölt, megalapította 1969-ben az Egyesített Buddhista Egyházat (Eglise Bouddhique Unifiée), amelynek a Dordogne megyeiSzilva falu” lett a központja.

 
A burgundiai Ezer buddha templom

Tibeti buddhista közösségek szerkesztés

Az 1990-es évek végére a becslések szerint több mint 140 tibeti buddhista központ létezett Franciaországban. Az ország legelső tibeti buddhista közösségét 1970-ben alapították first Tibetan Buddhist communities in France were established in the early 1970s. Franciaország legmagasabb rangú iskolavezetője, H.E. Phendé Khencsen, 1973-ban alapította meg az E Wam Phendé Ling templomot, amely a szakra iskola ngor aliskolájához tartozik. A franciaországi buddhizmus növekedésének nagy lökést adott a karmapa 1973-as és a dalai láma 1974-es látogatása, akik a tibeti buddhizmus leghatalmasabb lámái közé tartoznak. 1975-ben Duddzsom rinpocse és Dilgo Khjence rinpocse, magas rangú lámák ellátogattak a Dordogne megyei központba, ahol Pema Vangyal rinpocse segítségével elvonulási központokat avattak fel.

Kalu rinpocse vezette az első, hagyományos hároméves elvonulást nyugati emberek számára 1976-ban. A kagyü hagyományvonalban ezért láma rangot adnak a gyakorlatot sikeresen végzők számára. A becslések szerint a franciaországi kolostorok és központok 60%-a a kagyü vonalhoz tartozik.[1]

Létezik mintegy húsz elvonulási központ, amelyek a különböző iskolákat képviselik az ország területén, illetve a nagyobb városokban is találhatók tibeti buddhista mesterek által támogatott központok.[3]

A nagyobb központok a következők:

A jelenkori leghíresebb francia származású tibeti buddhista szerzetese Matthieu Ricard, Dilgo Khjence rinpocse tanítványa, aki Jean-François Revel neves filozófus fia. A 14. dalai láma mellett rendszeresen részt szokott venni a Tudat és Élet konferenciákon, a buddhizmus és a modern tudományok közötti dialógusokon.

Média szerkesztés

A "Buddhizmus bölcsessége" című heti televízió programot mintegy 250 ezer kíséri figyelemmel a Francia Buddhista Unió szerint.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Obadia, Lionel. "Tibetan Buddhism in France: A Missionary Religion?" Journal of Global Buddhism.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  2. Lenoir, Frédéric. Le bouddhisme en France.Paris: Fayard, 1999
  3. Lerab Ling profile of Tibetan Buddhism in France
  4. "Buddhism in France is booming," World Wide Religion Network. [2012. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 30.)

További információk szerkesztés