Bulgária űrkutatása

Bulgária űrkutatása a többi szocialista országhoz hasonlóan a Szovjetunió által a műholdakon (platform helyek) elhelyezhető hazai fejlesztésű műszerek, illetve az ingyenesen biztosított hordozórakéták és földi követőhálózat tette lehetővé a világűr kutatását.

Története

A Szovjetunió segítségével a (volt) szocialista országok az Interkozmosz (IK) program keretében bekapcsolódhattak a világűr tanulmányozásába. A bolgár űrkutatási tevékenységet a Bolgár Tudományos Akadémia irányítja. Bulgáriának is ki kellett építeni (alkalmassá kellett tenni) a világűr kutatásával (optika- és rádió csillagászat) foglalkozó létesítményeket, biztosítani a technikai feltételeket.

Kiépítették a kozmikus kutatólaboratóriumot, földi megfigyelőállomást építettek a Muszalán. A hegycsúcs a Balkán-félsziget legmagasabb csúcsa a Rila-hegységben

Részt vesznek a mesterséges holdak követésén alapuló, geodéziai erőforrás-kutatás, a meteorológia, az ionoszféra, valamint a kozmikus biológia- és sugárzás kutatásaiban.

Emberes űrrepülés

Az első űrrepülést a Szojuz–33 fedélzetén Georgi Ivanov (űrhajós) végezte, de technikai okok miatt nem tudták teljesíteni szolgálatukat. A tervezett programot részben a szovjet űrhajósok, részben Farkas Bertalan hajtotta végre.

A másodikat a Szojuz TM–5 fedélzetén indulva Alekszandar Alekszandrov a Mir űrállomás fedélzetén eredményesen teljesítette.

Technikai eszközök

Szpektr–15

A Szaljut–6 fedélzetén volt elhelyezve a 15 csatornás fotométer. A készülékkel nagyszámú színképet készítettek a földfelszínről (Bulgária területéről), a légkörről, a lenyugvó és a felkelő Napról.

Duga

Az elektrofotométerrel megfigyeléseket végeztek az ionoszféra optikai jelenségeiről (sarki fény, egyenlítői fény, közepes szélességű vörös ívek).

Doziméterek

Az ionizáló sugárzás teljes intenzitását hosszabb időtartamon át regisztrálta.

Műholdja

Az Interkozmosz–22 fedélzetén elhelyezett műszerek több kísérletet – plazma-részecskék mérése- eloszlása; illetve optikai kísérletek, fényképezések – végeztek. A mért eredményeket a földi vevőállomásra továbbították.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Szászné dr. Tolnai Klára – Dr. Tamási Ferenc: Mesterséges holdak; 1986, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó – ISBN 963 326 1872