Főmenü megnyitása

A Cali egy folyó Kolumbia Valle del Cauca megyéjében.

Cali
Río Cali
Rio Cali.JPG
Közigazgatás
Országok  Kolumbia
Megye Valle del Cauca
Települések Cali
Földrajzi adatok
Hossztöbb mint 50 km
Forrásszinttöbb mint 4000 m
Vízgyűjtő terület215,264 km²
Forrás Farallones de Cali
Torkolat Cauca
é. sz. 3° 30′ 21″, ny. h. 76° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 3° 30′ 21″, ny. h. 76° 29′ 30″
Elhelyezkedése
A Cali folyó és környéke
A Cali folyó és környéke
A Wikimédia Commons tartalmaz Cali témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

LeírásSzerkesztés

A Cali a Farallones de Cali hegyei között, az Alto del Bueynél ered, a tenger szintje felett több mint 4000 méteres magasságban, majd kelet, végül északkelet felé folyva több mint 50 km megtétele után a Cauca folyóba torkollik. Vízgyűjtő területe 21 526,4 hektár, ennek mintegy 40%-a erózióval sújtott. Átfolyik a több millió lakosú nagyvároson, Calin, amelynek ez a folyó a második legfontosabb vízforrása: vízhozamának körülbelül kétharmadát a San Antonio városrészben kiépített vízvezetékbe vezetik, így mintegy 500 000 városlakó számára biztosítják az ivóvizet.[1] Két legjelentősebb mellékfolyója a Pichindé és az Aguacatal.[2]

A hegyekben eredő, köderdővel körülvett sziklás mederben zúgó, még csak patak méretű folyó kezdetben nagy esésű, tiszta vizű. Elhalad a Peñas Blancas és a La Leonera nevű helyeken, majd a köderdőből kiérve Pichindé és Felidia településekhez ér. Még a város előtt, ahol a vízhozam körülbelül 2 m³/s, egy kisebb, 1 megawatt maximális teljesítményű vízerőművet is telepítettek rá, a Central Río Cali nevűt. Két kilométerrel később éri el azt a helyet, ahol a vízvezeték indul: ezután a mederben már csak átlagosan 0,3–0,4 m³/s-nyi víz marad. Az állatkerttől kezdve lényegében városi környezetben folyik: forgalmas utak, sokemeletes házak sora szegélyezi.[1] Mellette épült fel a La Tertulia Múzeum, és szintén partján állították fel 1996-ban a város egyik jelképének számító El Gato del Río nevű hatalmas macskaszobrot is.[3] Majd a folyó nemsokára eléri az Ortiz hidat, amelynek helyén az 1830-as években a folyó fölötti első híd épült, igaz, akkor még csak guadua fából. A mai műemlék híd 1845-re készült el.[4] Kevesebb mint 1 km után a város legmagasabb épülete, a Torre de Cali felhőkarcoló mellett folyik el, majd az eddigieknél jóval kevésbé kanyargós mederben északkelet felé tart, végül a város határában eléri a Cauca folyót.

Környezeti problémákSzerkesztés

Vita van arról, hogy a Cali folyó vize mennyire szennyezett. Sokak szerint a folyót több irányból éri a környezetkárosítás: egyrészt a forrásvidékén működő socorrói illegális aranybányászati helyekről nehézfémek (kadmium, nikkel, higany) és cianidok kerülnek a vízbe, másrészt a városban nagy mennyiségű szennyvíz és szemét kerül bele. A hatóságok szerint azonban ezen aggodalmak egy része mindössze városi legenda, és a helyzet korántsem olyan súlyos, mint ahogy néhány környezetvédő leírja.[1]

A 2000 és 3000 méter közötti magasságokban ugyancsak ökológiai problémákat okoz a folyó völgyében történő erdőirtás, amelyre a mezőgazdasági területek folyamatos terjeszkedése miatt kerül sor. A vizet megkötni képes erdők hiánya miatt a folyó telente gyakran árad ki medréből, ráadásul a hegyoldalakból lemosódó sarat is lehordja. A Pichindé hegy oldalában nagy mennyiségű zöldséget termesztenek, és az ültetvényeken alkalmazott vegyszerek egy része is a folyóba jut. Mielőtt a Cali elérné a várost, egy 25 000 lakosú vidéki zónán is átfolyik, ahol a telkek közel felén használják fel a benne található vizet, majd a szennyvizeket többnyire tisztítás nélkül vezetik vissza a mederbe: mindössze Felidia településen működik egy kisebb tisztítómű.[1]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Especial Río Cali (spanyol nyelven). El País. (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  2. Geografía de Cali (spanyol nyelven). Cali honlapja. (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  3. Monumento al gato del río (spanyol nyelven). Colombia.com. (Hozzáférés: 2017. december 14.)
  4. La vieja Cali emerge del hundimiento de la Avenida Colombia (spanyol nyelven). El País, 2011. január 23. (Hozzáférés: 2018. január 18.)