Főmenü megnyitása

Carlo Levi (Torino, 1902. november 29. – Róma, 1975. január 4.) olasz zsidó festő, író és antifasiszta ellenálló, később baloldali politikus volt.

Carlo Levi
Carlo Levi 1947-ben
Carlo Levi 1947-ben
Született 1902. november 29.
Torino, Olaszország
Elhunyt 1975. január 4. (72 évesen)
Róma, Olaszország
Állampolgársága olasz[1]
Foglalkozása
Tisztség az olasz szenátus tagja (1963–1972)
Iskolái Torinói Egyetem
Kitüntetései Viareggio Prize
Halál okatüdőgyulladás
Sírhely Matera megye

Carlo Levi aláírása
Carlo Levi aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Levi témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Polgári zsidó családba születik Torinóban. Nővére, Luisa Levi, híres gyermekpszichiáter.

Carlo Levi is orvosi egyetemet végzett Torinoban és egy klinikán is dolgozott 1928-ig. Ugyanakkor már kamaszkora óta festett. 1923-ban Párizsba utazott, ahol nagy hatással volt rá a Fauvizmus, illetve Amadeo Modigliani és Chaim Soutine művészete.[2].

Az 1920-as évek végén tagja volt a "torinoi hatoknak". Szemben állt a futurizmus szerinte képmutató modernizmusával.

1931-ben csatlakozott az antifasiszta "Giustizia e liberta" (Igazságosság és szabadság) csoporthoz. 1934-ben antifasiszta felforgatás gyanújával letartóztatták. 1935-ben ismét letartóztatták és száműzték Grassano, majd Aliano faluba.[3] Az antifasiszták kis, elszigetelt dél-olaszországi településekre száműzése a fasiszta rendszer sajátos büntetési formája volt. A száműzött (confinato) emberek a településen belül szabadon mozoghattak, de azt nem hagyták el és hatósági ellenőrzés alatt álltak. Alianoi tartózkodása ihlette Levit a "Krisztus megállt Ebolinál" című regénye megírására, amely Illyés Gyula "Puszták népe" című könyvéhez hasonlóan megrázóan ír a parasztság szegénységéről.

1936-ban kegyelmet kapott és megengedték neki, hogy külföldre menjen. Franciaországba költözött, ahol folytatta politikai tevékenységét. 1943-ban tért haza és csatlakozott az antifasiszta felszabadítási bizottsághoz csatlakozva harcolt a fasiszták és a náci megszállók ellen.

1945-ben jelent meg Krisztus megállt Ebolinál című regénye és 1979-ben filmadaptáció készült belőle. 1945-ben találkozott Linuccia Saba-val, akivel harminc évig voltak kapcsolatban. 1945 után folytatta újságírói és festői tevékenységét. Kétszer is szenátor lett az Olasz Kommunista Párt képviselőjeként.

Az 1930-as években megígérte Aliano lakóinak, hogy visszatér, így végakarata nyomán ebben a községben temették el.

MagyarulSzerkesztés

  • Ahol a madár se jár. Regény; ford. Mária Béla; Szikra, Bp., 1948
  • Az óra; ford. Szabolcsi Éva; Magvető, Bp., 1966 (Világkönyvtár)
  • Krisztus megállott Ebolinál; ford. Mária Béla, utószó Lőrinczi László; Kriterion, Bukarest, 1974 (Horizont könyvek)

JegyzetekSzerkesztés

  1. LIBRIS, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. Nota biografica in Cristo si è fermato a Eboli, Torino, Einaudi, 2010
  3. Commissione di Roma, ordinanza del 15.7.1935 contro Carlo Levi: (“Organizzazione giellista attiva specialmente a Torino”). In: Adriano Dal Pont, Simonetta Carolini, L'Italia al confino 1926-1943. Le ordinanze di assegnazione al confino emesse dalle Commissioni provinciali dal novembre 1926 al luglio 1943, Milano 1983 (ANPPIA/La Pietra), vol. IV, p. 1387

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carlo Levi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.