Carlos Montezuma

Carlos Montezuma (kb. 1866 - 1923) Yavapai-apacs indián polgárjogi aktivista. Az Amerikai Indiánok Szövetségének alapítója.

Carlos Montezuma
Carlos Montezuma (o Wassaja).png
Született 1866[1][2][3][4][5]
Arizona
Elhunyt 1923 (56-57 évesen)[1][2][3][4]
Arizona
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása orvos
Iskolái
  • Illinoisi Egyetem
  • Feinberg School of Medicine
Halál okagümőkór
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlos Montezuma témájú médiaállományokat.

GyermekkorSzerkesztés

"Tiszta indián vér vagyok. 1866 táján születtem... valahol a Négy Fok környékén, arizónai territóriumon", kezdte Dr. Montezuma, magát is megemlítve 1905-ös Smithsonian Intézetnek írt levelében. "Wassaja" = "jelző" vagy "jelzőtűz" melléknevet kapta szüleitől; anyjától, Thil-ge-ya-tól és apjától, Co-cu-ye-vah-tól, aki törzsfőnök volt.

1871 októberében, 5 évesen Pima fosztogatók elfogták több gyermekkel együtt, hogy eladják vagy elcseréljék. Wassaját Adamsville-be, angol és mexikói vegyes településre vitték. Itt 30 ezüst dollárt kértek érte Carlo Gentile-től az olasz vándor fotográfustól, aki épp a környéken végezte etnográfiai tanulmányait az amerikai őslakosokhoz kapcsolódóan. Finom, kulturált és liberális nápolyi fiatalember lévén, aki 1850-es években költözött Amerikába, örökbefogadta és saját fiaként nevelte Wassaját. A fiú új neve így Carlos Montezuma lett - időtálló, büszke emlékeztetőként a gyerek kulturális örökségére, - részben maga által, részben az Adamsville-i Montezuma rom után.

Örökbefogadás és iskolai évekSzerkesztés

Wassaja/Carlos követte mostohaapját úttörő fotográfusi és etnográfusi expedícióin Arizónában, Új-Mexikóban és Kolorádóban. 1872 és 73 között pár hónapig csatlakoztak Ned Buntline és Buffalo Bill színjátszócsoportjához, ahol Wassaja mint Azteka, Cochise apacs fia lépett fel a vadnyugati melodrámában. A préri cserkésze c. játékot látta Chicago, St. Louis, Cincinnati, Louisville, Cleveland és Pittsburgh, míg Gentile a promóciókat írta és árulta - vizitkártyákat a szereplőkkel.

Gentile és Montezuma Chicagóban, majd New Yorkban telepedett le, míg Gentile minden vagyona ott nem veszett egy 1877-es tűzvészben. A következő években régi foglalatosságukból voltak kénytelenek élni. A gyermek gyakran tanult otthon, majd Chicagóban, Galesburgban, Brooklynban járt intézményes oktatásra. Mindig elkötelezett és tehetséges tanulónak bizonyult. Állandó letelepedést igényelt komolyabb tanulmányok folytatása, ezért 78 őszén Gentile George W. Ingalls tiszteletestől kértek asszisztenciát, az Amerikai Baptista Haza Misszió Indián Részlegében. Wassaját William H. Steadman, Urbana és Illinois baptista lelkészének pártfogására bízták, mivel Gentile fotográfusi és szerkesztői elfoglaltságával törődött.

A koraérett gyermek kitűnővel végzett az Urbana főiskolán, majd egy év előkészület után, 14 évesen, 1880-ban felvételt nyert az Illinois-i Egyetemre, angol és matematika szakra. Német, pszichológia, mikroszkópia, zoológia, ásványtan, fizika, fiziológia, szellemtudományok, logika, konstitucionális történelem, politikai gazdaságtan és geológia, kimagasló kémiai tanulmányok- ezek jellemezték. Montezuma - vagy Monte, ahogy osztálytársai kedvesen emlegették- itt kezdte meg nyilvános tevékenykedését az őslakos indiánok jogainak érdekében. A campus folyóirata, a The Illini 1883. május 5-én megörökítette egy beszédét. Az Adelphi Hall-ban nagy közönség előtt az indiánokat a Thermopylae-nél harcoló spártaiakhoz hasonlította. Az egyetemi évek után visszatért Chicagóba. Doktorátust nyert öt évvel később gyógyszerészként és praktizálni kezdett.

PrakszisaSzerkesztés

Már 1887-től levelezett Richard Henry Pratt-tel, egy meggyőződéses asszimiláció pártival, aki a pennsylvaniai Carlisle Indiániskolát is alapította. Pratt szemében Montezuma a továbbtanuló tehetséges indián őslakosok élő példája volt, amiről New Yorkban és Philadelphiában beszélnie is kellett. Hasonló kapcsolatai révén rögtön kapott állást. Jefferson Morgan, az indián ügyek megbízottja meghívta az Indián Ügyek Irodájához, orvosi állásba. Rezervátumokba utazott, és Fort Stevensonban, dakota területen kezelte a bennszülötteket. Később mentorával dolgozhatott együtt, a pennsylvaniai Carlisle Indián Ipariskolában. Ez a kapcsolat, és a különböző rezervátumokon töltött idő alatt felhalmozódó negatív tapasztalatok alakították Montezuma korai indiánpolitikáját.

Wassaja nevelőapja 1893. október 27-én Chicagóban elhunyt. Őket anyagilag támogatta, és rövid időre Gentile hatéves vér szerinti fiát is - Carlos ő is - felügyelte.

1900-ban már saját prakszisa van. Mint csoportorvos Arizonába utazott Pop Warner Nemzeti Bajnoki Carlisle Indiániskola focicsapatával, gyermekkora óta először. Egy évre rá ismét ott volt, régi családi szálak után kutatva. Montezuma rezervátumokkal szembeni utálata jelentősen enyhült, amint megtapasztalta, mennyire kötődnek ezek az emberek az öröklött földhöz, és megértette, hogy ezt ők otthonuknak tekintik. Csatlakozott a Yavapai küzdelemhez, mely elérte a Fort McDowell Yavapai vagy Mohave-apacs rezervátum létrejöttét 1903-ra. Haláláig a rezervátum lakóinak jogaiért harcolt.

Az indián vezetőSzerkesztés

1905-re Montezuma mint indián vezető felhívta a nemzet figyelmét magára. A kormányzatot vádolta az őslakók helyzete miatt. Az Indián Ügyek Irodájának nyílt ellenzékévé vált. Kétszer felajánlották számára a indián ügyek megbízottjának posztját, de visszautasította. Helyette az Amerikai Indiánok Társaságát alapította meg (1911) - az első indián jogi szervezetet, melyet indiánok indiánokért alapítottak. 1916-ban folyóiratot indított Wassaja címmel. Platformot az Irodáról alkotott nézetei, az őslakos indiánok oktatása, a polgárjogok és a rezervátum életének publikációjára.

Dr. Montezuma 1922-ben súlyosan megbetegedett. Végérvényesen visszatért népének földjére. 1923. jan. 31-én halt meg. A Fort McDowell Indiántemetőben temették el. Munkájának emléke 1970-ig feledésbe merült, mikor is a történészek újrafelfedezték művét.

ForrásokSzerkesztés

  • Peter Iverson, Carlos Montezuma and the Changing World of American Indians (Albuquerque: University of New Mexico Press, 1982)
  • Cesare Marino, The Remarkable Carlo Gentile: Italian Photographer of the American Frontier (Nevada City: Carl Mautz, 1998)
  • Gina Capaldi, A Boy Named Beckoning: The True Story of Dr. Carlos Montezuma, Native American Hero (Carolrhoda Books, 2008)

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Carlos Montezuma témájú médiaállományokat.
  1. a b National Library of Australia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Open Library (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. BnF források (francia nyelven)