Nyugati ostorfa

Nyugati ostorfa
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Rózsavirágúak Rosales);
Család:	Kenderfélék (Cannabaceae);
Nemzetség:	Ostorfa (Celtis);
Faj:	C. occidentalis;
Tudományos név
	Celtis occidentalis; L.
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nyugati ostorfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati ostorfa témájú médiaállományokat és Nyugati ostorfa témájú kategóriát.

A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó faj. Népi elnevezése: zsidómeggy.^[1]

Elterjedése szerkesztés

Észak-Amerikában őshonos. Európában erdőgazdasági jelentősége alig van, elegyfaként telepítik.

Megjelenése szerkesztés

25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga, édes datolyaízű, vastagsága azonban nem éri el az egy millimétert.

Életmódja szerkesztés

Vízigénye alacsony, jól viseli a szárazságot. A termést madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Mivel jól bírja a szennyezett városi levegőt, útsorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Az ültetett példányok közelében kivadul, ritkán sűrű állományokat is alkot, ahol mély árnyékával megakadályozza más fák természetes felújulását.

Felhasználása szerkesztés

Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodnak. Fája kemény, fehér, rendkívül szívós, a szilre, kőrisre hasonlít, Magyarországon legfeljebb tűzifaként hasznosítják. Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, amiatt sehol sem termesztik.^[2]

Képek szerkesztés

Kérge
Levelei
Virága
Termése

Források szerkesztés

Dr. Gencsi László–Dr. Vancsura Rudolf: Dendrológia
Dr. Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó

Jegyzetek szerkesztés

↑ Csathó András István: Népi növénynevek Felső-Bácskából. In „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”: Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. (magyarul) Szerkesztették: Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Varga Anna. Vácrátót: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete. 2010. 253–254. o. Hozzáférés: 2021. június 13. (pdf)
↑ Ehető termésű növények - Juharfa Kertészeti Áruda

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Csathó András István: Népi növénynevek Felső-Bácskából. In „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”: Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. (magyarul) Szerkesztették: Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Varga Anna. Vácrátót: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete. 2010. 253–254. o. Hozzáférés: 2021. június 13. (pdf)

[2] Ehető termésű növények - Juharfa Kertészeti Áruda

[1]

[2]