II. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem

Károly Vilmos Ferdinánd (németül: Karl II. Wilhelm Ferdinand (Braunschweig-Wolfenbüttel)) braunschweigi herceg, I. Károly braunschweigi herceg és Philippine Charlotte porosz hercegnő legidősebb fia. (1735. október 9. – 1806. november 10.)

Károly Vilmos Ferdinánd
Született	1735. október 9. Wolfenbüttel
Meghalt	1806. november 10. (71 évesen) Ottensen (napjainkban Hamburg városrésze)
Sírhely	braunschweigi dóm
Állampolgársága	Braunschweig-Wolfenbütteli Hercegség
Nemzetisége	porosz (német)
Fegyvernem	lovasság
Rendfokozata	vezértábornagy tábornok
Csatái	hétéves háború, napóleoni háborúk
Kitüntetései	Royal Society tagja Order of Saint Alexander Nevsky Szent András-rend térdszalagrend
Házastársa	Princess Augusta of Great Britain (1764. január 16. – 1806. november 10.)
Gyermekei	Frigyes Vilmos braunschweig–wolfenbütteli fejedelem Auguszta Karolina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő Caroline of Brunswick Karl Georg August, Hereditary Prince of Brunswick-Wolfenbüttel Prince Georg Wilhelm Christian of Braunschweig-Wolfenbüttel Prince August of Braunschweig-Wolfenbüttel Princess Amelia of Braunschweig-Wolfenbüttel Carl Anton Ferdinand von Forstenburg
Szülei	Filippa Sarolta porosz királyi hercegnő I. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem
Károly Vilmos Ferdinánd aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Vilmos Ferdinánd témájú médiaállományokat.

1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háborúban, ebben a franciákat több ízben megverte. Vilmos, Cumberland hercegének parancsnoksága alatt küzdött az észak-német hadjáratban. Első győzelmét a hastenbecki csatában aratta (1757. július 7.) egy gyalogsági ezred élén. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, főként a nem szabályos, irreguláris hadviselés terén.

A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és ebben a minőségében bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792. július 25-én azt a híres kiáltványt, melyben a párizsi köztársasági érzelmű ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Párizs városát teljes lerombolással fenyegette. (Koblenzi kiáltvány) Ezzel a fenyegetéssel egyébként XVI. Lajos király ügyének csak ártott.

A csatatéren kezdetben szerencse kísérte, Longwyt és Verdunt is elfoglalta; de azután Dumouriez ellen a sikertelen valmyi ágyúzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezek után fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 20.). Ezután is harcolt a franciák ellen és Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett le is győzte őket, de a sikereket túlságos óvatossága és pedantériája miatt nem aknázta ki, így 1794-ben tisztségéről lemondott.

Évek múlva, 1806-ban a porosz király az idős herceget még egyszer a hadsereg élére állította, ami szerencsétlen választásnak bizonyult. A herceg a jéna-auerstädti csatában megsebesült és szeme világát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Így messze hazájától halt meg.

1874-ben Braunschweigben lovas szobrot állítottak emlékének.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles William Ferdinand, Duke of Brunswick című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• http://www.kislexikon.hu/karoly_vilmos_ferdinand.html