Charles François de Cisternay du Fay

francia kémikus és fizikus, természettudós

Charles François de Cisternay du Fay (Dufayként is említik) [ejtsd: düféi] (Párizs, 1698. szeptember 14. – Párizs, 1739. június 16.) francia kémikus és fizikus, természettudós, a párizsi Jardin du Roi (botanikus kert) felügyelője volt. Elsősorban az elektromosságról szóló értekezései miatt nevezetes.

Charles François de Cisternay du Fay
Charles François de Cisternay du Fay.jpg
Született 1698. szeptember 14.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt 1738. július 16. (39 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Állampolgársága francia
SzüleiCharles-Jérôme de Cisternay du Fay
Foglalkozása
Tisztsége director of the Muséum National d'Histoire Naturelle (1732 – 1739. július 16.)
Kitüntetései Royal Society tagja
Halál okafeketehimlő

ÉleteSzerkesztés

Charles du Fay Charles Jerome de Cisternay du Fay (1662-1723) és felesége, Elisabeth Landais fia volt. Régi, hagyományosan katonai szolgálatot teljesítő touraine-i nemesi családból származott. Apja a francia gárda hadnagya volt, és 1695-ben Brüsszel bombázása során elvesztette egyik lábát. Ezután visszavonult a katonai szolgálatból, és érdeklődni kezdett a tudomány legújabb eredményei iránt, és igen kiterjedt tudományos könyvtárat épített fel.

1712-ben, 14 évesen du Fay hadnagy lett a picardie-i ezredben. 1718/1719-ben részt vett St. Sebastian és Fontarabia ostromában az angol-spanyol háborúban. Ez idő tájt kezdett du Fay kémiát tanulni. 1721-ben elkísérte apját és de Rohan bíborost Rómába. Ezen az utazáson ébredt fel benne az ókor és a régészet iránti érdeklődés.

1723. május 14-én a Mémoire sur les baromètres lumineux (Mém. Par. 1723) című munkájáért, mely a barométer világításáról szól du Fayt felvették az Académie des sciences de l’Institut de France (Francia Tudományos Akadémia tagjává, a néhai Jean-Henri Imbert (?-1722) utódjaként. 1724. augusztus 26-án vegyész munkatárs (associé chimiste) lett, Claude-Joseph Geoffroy utódjaként, akit nyugdíjasnak léptettek elő. Végül 1731. február 6-án du Fayt magát bízták meg a kémiai szekció vezetésével. 1732-től a párizsi botanikus kert igazgatója volt. Kétszer, 1732-ben és 1737-ben igazgatóhelyettes, kétszer, 1733-ban és 1738-ban pedig az Académie royale des sciences igazgatója volt.

Charles Lennox, Richmond 2. hercege, Hans Sloane és Martin Folkes ajánlására du Fayt 1729. május 8-án felvették a Királyi Társaságba.

Du Fay himlőben halt meg.

MunkásságaSzerkesztés

Főképpen az elektromossággal és mágnességgel foglalkozott. Először is a testek vezetőképességét kutatta és felfedezte, hogy súrlódás által csak a rossz vezetők lesznek elektromosak. Du Fay nyert először élő testből elektromos szikrát. Ezeken kívül a következő két szabályt állította fel: 1. Minden elektromos test minden nem elektromos testet vonz, vele elektromosságot közöl, mire azt taszítja. 2. Kétféle elektromosság létezik: az üvegelektromosság és a gyantaelektromosság. Az egyneműek egymást taszítják, a különneműek pedig vonzzák egymást. Du Fay elektromos kísérleteinek körülményes leírása Párizsban, a Természettudományi Akadémia 1733–34-i Mémoires-jában jelent meg..[7][8]

MűveiSzerkesztés

  • Mémoire sur les baromètres lumineux. 1723, S. 295–306 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Description d'une Pompe, qui peut servir utilement dans les Incendies. 1725, S. 35–44 (digitalizált). [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Description d'une machine pour connaitre l'heure vraie du soleil tous les jours de l'annee. 1725, S. 67–78 (digitalizált). [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Expériences sur la dissolubilité de plusieurs sortes de Verres. 1727, S. 32–39 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Remarques sur les polygones réguliers inscrits et circonscrits. 1727, S. 297–304 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Observations sur quelques expériences de l'aimant. 1728, S. 355–369 (digitalizált). [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Mémoire sur la teinture et la dissolution de plusieurs espèces de pierres. 1728, S. 50–67 (digitalizált). [2008. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Mémoire sur un grand nombre de phosphores nouveaux. 1730, S. 524–535 (digitalizált). [2008. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Suite des Observations sur l'aimant. 1730, S. 142–157 (digitalizált). [2008. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Troisième Mémoire sur l'aimant. 1731, S. 417–432 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Premier mémoire sur l’électricité, Histoire de l'électricité. 1733, S. 23–35 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Second mémoire sur l’électricité, Quels sont les Corps qui sont susceptibles d'Electricité. 1733, S. 73–84 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Troisième mémoire sur l’électricité, Des Corps qui sont le plus vivement attirés par les matiéres électriques…. 1733, S. 233–254 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Quatrième mémoire sur l’électricité, De l'Attraction & Répulsion des Corps Electriques. 1733, S. 457–476 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Cinquième mémoire sur l’électricité, Où l'on rend compte des nouvelles découvertes… 1734, S. 341–361 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Sixième mémoire sur l’électricité, Où l'on examine quel rapport il y a entre l'Electricité, & la faculté de rendre de la Lumiére. 1734, S. 503–526 (digitalizált). [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Mémoire sur la roseé. 1736, S. 352–374 (digitalizált). [2008. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Observations sur la sensitive. 1736, S. 87–110 (digitalizált). [2004. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Septième mémoire sur l’électricité, Contenant quelques Additions aux Mémoires précédents. 1737, S. 86–100 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)
  • Huitième mémoire sur l’électricité. 1737, S. 307–326 (digitalizált). [2008. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 1970. január 1.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. a b Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Base biographique (francia nyelven)
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюфе Шарль Франсуа, 2015. szeptember 28.
  7. Károly Simonyi: Kulturgeschichte der Physik. Frankfurt a. M.: Harri Deutsch, Thun, 1995. ISBN 3-8171-1379-X, S. 324.
  8. Hans-Peter Sang: Geschichte der Physik (Band 1). Klett, Stuttgart 1999, ISBN 3-12-770230-2, S. 52.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles du Fay című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés