Főmenü megnyitása

Charles Renouvier (Charles Bernard Renouvier) (Montpellier, 1815. január 1.Prades, 1903. szeptember 1.) francia katolikus filozófus.

Charles Renouvier
Charles Renouvier.jpg
Született 1815. január 1.[1][2][3][4][5][6][5][7]
Montpellier[8]
Elhunyt 1903. szeptember 1. (88 évesen)[1][2][3][4][6][7]
Prades[8]
Állampolgársága francia
SzüleiJean Antoine Renouvier
Foglalkozása filozófus
Iskolái École polytechnique
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Renouvier témájú médiaállományokat.

Sajátosan új irodalmi műfaja az uchronia (ukrónia), a „Mi lett volna, ha…?” kérdésfeltevésre adott irodalmi válasz, melyet 1876-ban írott művében fogalmazott meg. Az ukrónia a Magyar Larousse szerint: a történelemre alkalmazott utópia.

Laikus katolikus bölcselőként a nyitott gondolkodást képviselte.

MunkásságaSzerkesztés

Fiatal éveiben Jules Lequier barátjaként annak elvei hatottak rá. Lequier szerint a hit lényege a szabadság, ami mindent felülmúló életérzésben jelentkezik: a szenvedő ember szabad választása.

Párizsban végezte tanulmányait az École Polytechnique-ben, majd a politikában vállalt aktív szerepet. Miniszteri bukása után visszavonult, hátralévő életét magántudósként élte, írással töltötte.

Renouvier volt az első francia Nicolas Malebranche után, aki Immanuel Kant hatása alá kerülve megfogalmazta a neokriticizmusnak nevezett filozófiát. Álláspontja szerint a megismerhetőség határa a jelenség, valamint a jelenségek világában is van szabadság.

A kor filozófiai áramlataival, az idealizmussal és pozitivizmussal szembefordulva, a konzervatív katolikus szellemi törekvésektől is elzárkózva dolgozta ki saját filozófiáját és morális elméletét; ennek alapján vette kritika alá kora kereszténységét is. Elvei a modernizimus és a perszonalizmus előfutárának tekinthetők.

Elméletében az emberi személyiség, mint emberi öntudat jelent meg, az ember dinamikus szemléletét pedig az értelem-érzelem- és a morál harmóniájában vélte felfedezni. Ezzel együtt a spekulatív metafizikát is elutasította.

Tanulmányt írt Victor Hugo irodalmi műveiről, foglalkozott matematikai és pszichológiai kérdésekkel, utópisztikus társadalomrajzokkal, valamit más filozófiai kérdésekkel, mint a „mi lett volna, ha?” elméletével (ukrónizmus).

Fő tanait tanítványai vitték tovább, (Octave Hamelin, Maurice Blondel és Henri Bergson), melyek a modernizmus és a perszonalizmus elméleteihez vezettek.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Brockhaus (német nyelven)
  8. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ренувье Шарль, 2015. szeptember 28.

Fő műveiSzerkesztés

  • Manuel de philosophie moderne (1842).
  • Essais de critique générale (18541864)
  • La Critique philosophique (1868)
  • La Science de la morale (1869)
  • Uchronie (1876)
  • Critique religieuse 1–7. (18781885)
  • Esquisse d'une classification systématique des doctrines philosophiques (18851886)
  • La philosophie analytique de l'histoire (18961897)
  • Histoire et solution des problèmes métaphysiques (1901)
  • Victor Hugo: Le Poète (1893)
  • V. Hugo philosophe (1900)
  • Le Philosophe (1900)
  • Les Dilemmes de la métaphysique pure (1901)
  • Le Personnalisme (1903)
  • Critique de la doctrine de Kant (1906)