Henri Bergson

Nobel-díjas francia filozófus

Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.

Henri Bergson
Henri Bergson (Nobel).jpg
Született 1859. október 18.
Párizs, Franciaország
Elhunyt 1941. január 4. (81 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága francia
SzüleiMichał Bergson
Foglalkozása
  • filozófus
  • író
  • professzor
  • szociológus
Tisztség a Francia Akadémia tagja (7. szék)
Iskolái
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Concours général
  • az American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Honorary doctor of the University of Oxford
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico (1924)
  • irodalmi Nobel-díj (1927)[1][2]
Halál okaHörghurut
Sírhely Hauts-de-Seine
Filozófusi pályafutása
Nyugati filozófia
19. század
Iskola/Irányzat Kontinentális filozófia
Érdeklődés metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia
Akikre hatott befolyásolta =Whitehead, Proust, Deleuze
Akik hatottak rá Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer
Fontosabb nézetei Homo faber (a szerszámkészítő ember)

Henri Bergson aláírása
Henri Bergson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Bergson témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.”[3] 1868–1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École normale supérieure-ön végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.

Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École normale supérieure, 1901-től a Collège de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”[4]

MunkásságaSzerkesztés

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

ElismeréseiSzerkesztés

1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.

MagyarulSzerkesztés

  • Bevezetés a metafizikába; ford. Fogarasi Béla; Politzer, Bp., 1910 (Modern könyvtár)
  • A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés; ford., bev. Dienes Valéria; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
  • Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez; ford. Dienes Valéria; Pantheon, Bp., 1923 (A Pantheon Ismerettára)
  • Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adataiból; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
  • Metafizikai értekezések; ford., jegyz. Dienes Valéria; Franklin, Bp., 1925 (Filozófiai írók tára Ú. S.)
  • Teremtő fejlődés; ford., bev. Dienes Valéria; Akadémia, Bp., 1930 (Az Akadémia filozófiai könyvtára)
  • A nevetés; ford., bev., jegyz. Szávai Nándor; Gondolat, Bp., 1968 (Gondolkodók)
  • Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól; ford., bev., jegyz. Dienes Valéria; Universum, Szeged, 1990 (Universum reprint)
  • A nevetés; bev., jegyz. Szegő Katalin, ford. Szávai Nándor; Kriterion, Bukarest, 1992 (Téka)
  • Az erkölcs és a vallás két forrása; ford. Dienes Valéria, szöveggond., utószó Szabó Ferenc; Szt. István Társulat, Bp., 2002 (Szent István könyvek)
  • A gondolkodás és a mozgó. Esszék és előadások; ford. Dékány András; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2012 (Rezonőr)

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1927/
  2. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  3. Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába, Henri Bergson (előszó az íróról) Műfordító:Fogarasi Béla, Budapest, Athenaeum, Modern Könyvtár 9., 1910-ben indult sorozat (hozzáférés:2012.05.02.)
  4. Henri Bergson Archiválva 2010. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben idézet az MTA honlapjáról (hozzáférés:2012.05.02.)

Magyar nyelvű szakirodalomSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Henri Bergson témában.