Christoph Schwarz

(Christoph Schwartz szócikkből átirányítva)

Christoph Schwarz (vagy Schwartz) (München, c. 1548. — München, 1592. április 15.) német festő. Az itáliai manierista stílus úttörője a XV. századi Dél-Németország területén.

Christoph Schwarz
Portrészobra Münchenben
Portrészobra Münchenben
Született

München
Elhunyt

München
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • festőművész
  • képzőművész
  • formatervező
Tisztségeudvari festő
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Schwarz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete, munkássága

szerkesztés

Egy müncheni aranyműves családjában született. Cristoph Schwartz mestere Melchior Bocksberger regensburgi freskó festő volt. Schwarz Augsburgban is folytatott tanulmányokat. 1569-ben nyerte el mesterlevelét München város vezetésétől. 1570-ben Veronába, majd Velencébe utazott, ott tanulmányozta a velencei festők műveit, főleg Raffaello Sanzio és Jacopo Tintoretto művei hatottak rá.

1573-ban tért haza szülővárosába, 1574-től már ő volt az udvari festő. Legtöbb munkáját V. Vilmos bajor herceg udvara és jezsuita építkezései számára készítette, de dolgozott a Fugger családnak is. Fő műve a Lucifer bukása[4] (1587) c. freskója, mely a müncheni Szent Mihály templom (Michaelskirche) főoltárképe. Szülőföldjén és tágabb hazájában kedvelték azokat a manierista vonásokat, melyeket képein alkalmazott, a mozgalmasságot főként. Stílusváltás időszakába esett munkássága a reneszánsz és a barokk közt, a német gótika késői uralma miatt majdhogynem a gótikából váltott a manierizmusba.

  1. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
  3. Schwarz, Christoph, Christoph Schwarz
  4. Szent Mihály legyőzi az ördögöt címen is ismert.
  Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Christoph Schwarz témában.
  • Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Christoph Schwartz lásd 252. p.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés