Cikkjelölt:Karl-Gerät

Karl-Gerät
54-cm-Mörser Karl (Gerät 041) töltés közben
Típus	Önjáró ostrommozsár
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet	21 fő (parancsnok, sofőr, segédhajtó, 18 tüzér)
Hosszúság	11,15 m
Szélesség	3,16 m
Magasság	4,38 m
Tömeg	124 t
Műszaki adatok
Motor	Daimler-Benz MB 503 A benzines vagy Daimler-Benz MB 507 C dízel
Teljesítmény	590 LE (430 kW) vagy 580 LE (425 kW)
Felfüggesztés	torziós rúd
Sebesség	6-10 km/h
Fajlagos teljesítmény	4,8 LE/tonna
Hatótávolság	42 km (benzinmotor) 60 (dízelmotor) km

A Karl-Gerät (040/041) (németül „Karl-készülék”), más néven Mörser Karl egy második világháborús német önjáró ostrommozsár (Mörser), amelyet a Rheinmetall tervezett és épített. Legnehezebb lőszere egy 60 cm átmérőjű, 2170 kg-os (4780 font) lövedék volt, a legkönnyebb, 1250 kg-os (2760 font) lövedék hatótávolsága pedig valamivel több, mint 10 km (6,2 mérföld). Minden fegyvert egy darunak, egy kétrészes nehézszállító kocsikészletnek és több módosított harckocsinak kellett kísérnie a lövedékek szállítására.

„Ziu” Mozsárágyú töltés közben

Hét ágyút építettek, ebből hatot 1941 és 1945 között harcoltak. Használták Breszt-Litovszk-i és Szevasztopol szovjet erődök megtámadására, bombázták a lengyel ellenállókat Varsóban és próbálkoztak vele hogy lerombolja a Ludendorff hidat a remageni csata során. Egy Karl-Gerät megmaradt, a maradékot a háború után leselejtezték.

Története

1936 márciusában a Rheinmetall egy szupernehéz tarackra tett javaslatot a Maginot-vonal megtámadására. Eredeti koncepciójuk egy több lánctalpas járművel szállított és a helyszínen összeszerelt fegyver volt, de a hosszú előkészítési idő arra késztette őket, hogy 1937 januárjában önjáró fegyverre cseréljék. 1938-ban és 1939-ben kiterjedt vezetési kísérletekre került sor. az első Neubaufahrzeug tank prototípus és egy méretarányos modell, amely egy ilyen hatalmas jármű rendkívül magas talajnyomását és kormányzását vizsgálja. A tüzelési próbák 1939 júniusában zajlottak. [1] A teljes körű vezetési próbákat Unterlüssben tartották 1940 májusában. A fejlesztésben Karl Becker tüzérségi tábornok vett részt, akiről a hatalmas fegyver becenevet kapta. [2]

Összesen hét Karl-Gerät tarackot gyártottak. Az első hat beceneve volt: „Adam” (később „Baldur”), „Eva” (később „Wotan”), „Thor”, „Odin”, „Loki” és „Ziu”; a hetediknek, a kutató- és próbafegyvernek (Versuchs-Gerät) nem volt neve. A hat sorozatgyártású jármű leszállítása 1940 novemberétől 1941 augusztusáig zajlott. [3]

1941 februárjában tárgyalások kezdődtek a fegyver hatótávolságának növeléséről, 1942 májusában pedig 54 cm-es (21 hüvelyk) Gerät 041-es csövet rendeltek a hat járműhöz. Az Adolf Hitlerrel 1943 márciusában tartott konferencián elhangzott, hogy az első Gerät 041-et 1943 júniusára, a harmadikat pedig augusztus közepére szállítják. A Gerät 041-es hordók közül csak három készült el ténylegesen a Karl-Gerät Nr. I, IV és V, [4] bár bármely jármű átalakítható a kisebb fegyver használatára.

Huszonkét Panzer IV Ausf. A D, E és F alvázat négy lövedék szállítására alkalmas felépítménnyel módosították, amelyek a tornyot helyettesítették, és egy daruval szerelték fel, mint Munitionsschlepper für Karl-Gerät lőszerszállító/rakodó. [5] Mindegyik fegyverhez két vagy három haditechnika tartozott.

Változatok

• Gerät 040 : eredeti modell, egy rövid, 600 milliméteres (24 hüvelykes) kaliberű csővel felfegyverkezve;
• Gerät 041 : későbbi modell, hosszú (L/11,55) 540 milliméteres (21 hüvelyk) kaliberű csövekkel felvértezve.

Leírás

Egy Karl-Gerät ikerkocsis vasúti transzporterén (schnabel)

A 124 tonnás járművet Daimler-Benz MB 503A 12 hengeres folyadékhűtéses benzinmotor vagy Daimler-Benz MB 507C 12 hengeres folyadékhűtéses dízelmotor hajtotta, de ezt főként célzásra használták (a tartó csak 4 fokos elmozdulás mindkét oldalon), mivel a motorok csak 10 km/h (6,2 mph) végsebességet biztosítottak. Hosszabb távra a Karl-Gerät-ot egy speciális, 35 tonnás (34 tonna hosszú; 39 rövid tonna) mobildaru segítségével hét rakományra szerelték szét. Az alvázat egy hattengelyes Culemeyer-Strassenroller alacsony pótkocsira rakták. A fegyver többi része könnyebb volt, és négytengelyes pótkocsikat használtak. Ha az utánfutónak az alvázzal kellett átkelnie egy hídon, amely nem bírta együttes tömegét, akkor az alvázat le kellett rakni, és saját erejével át kellett hajtani. [6]

Nagy távolságú szállítási és előkészítési eljárások

A fegyvert nagy távolságokra szállították vasúton keresztül egy Schnabel autó egyik változatán ; az egész alvázat két hatalmas, talapzatra szerelt, öttengelyes forgóvázra rögzített forgókar közé akasztották. [7] Amikor elérte rendeltetési helyét, a fegyvert leválasztották a vasúti kocsik tartókarjáról, és a kitűzött helyére hajtották. A lövedék alvázát ezután leengedték a földre úgy, hogy a folytonos lánctalpas egységek útkerekeit a torziós rugós felfüggesztő karjaik elforgatásával "emelték", hogy az alváz a talajhoz közel essen, így a kilövés előkészítéseként a visszarúgási erők egyenletesebben oszlanak el. - az egyes lánctalpok kerekeit is hasonlóan "emelték", hogy a sínek szabaddá váljanak a síneken, miközben vasúton szállítják őket a Schnabel motorkocsik között. A Karl-Gerätnek bebizonyosodott, hogy nem okozott gondot a normál talajon való mozgás, de semmi esetre sem volt szabad puha talajon kanyarodni, nehogy pályát dobjon. Az alvázat vissza kellett állítani a tüzeléshez, ami felgyorsította a mozgást egy új pozícióba, de a lövedék lőállásához használt földet pontosan ki kellett vízszintezni, és a megközelítési útvonalat idő előtt elkészíteni, hogy kitöltsék a lágy pontokat és az esetleges árkok stb. [8] Magát a lövedéket csak nulla magasságban lehetett betölteni, ezért minden lövés között újra kellett irányítani. [7]

Használata

A fegyvert nagy távolságokra szállították vasúton keresztül egy Schnabel alváz egyik változatán; az egész alvázat két hatalmas, talapzatra szerelt, öttengelyes forgóvázra rögzített forgókar közé akasztották. [7] Amikor elérte rendeltetési helyét, a fegyvert leválasztották a vasúti kocsik tartókarjáról, és a kitűzött helyére hajtották. A lövedék alvázát ezután leengedték a földre úgy, hogy a folytonos lánctalpas egységek útkerekeit a torziós rugós felfüggesztő karjaik elforgatásával "emelték", hogy az alváz a talajhoz közel essen, így a kilövés előkészítéseként a visszarúgási erők egyenletesebben oszlanak el. Az egyes lánctalpok kerekeit is hasonlóan "emelték", hogy a sínek szabaddá váljanak a síneken, miközben vasúton szállítják őket a Schnabel motorkocsik között. A Karl-Gerätnek bebizonyosodott, hogy nem okozott gondot a normál talajon való mozgás, de semmi esetre sem volt szabad puha talajon kanyarodni, nehogy elsüllyedjen tőle. Az alvázat vissza kellett állítani a tüzeléshez, ami felgyorsította a mozgást egy új pozícióba, de a lövedék lőállásához használt földet pontosan ki kellett vízszintezni, és a megközelítési útvonalat idő előtt elkészíteni, hogy kitöltsék a lágy pontokat és az esetleges árkok stb. [8] Magát az ágyú csövét csak nulla fokban lehetett újra tölteni, ezért minden lövés elött újra kellett irányozni a löveget. [7]

Technika

A különféle Karl-Gerät két különböző típusú sebességváltót, motort és felfüggesztési rendszert használt egy megdöbbentő kombinációban. Az alábbi táblázat bemutatja az egyes járművek felszerelését. 1944 májusa után a benzinmotorokat dízelmotorokra cserélték. A VII. sz. kísérleti modellről kevés információ áll rendelkezésre, és az alábbi adatokat meg nem erősítettnek kell tekinteni. [3]

Lőszerei

Az eredeti, nehéz, 600 mm-es betontörő gránátok ( schwere Betongranate ) akár 15 m széles és 5 m mély krátert robbantott. [10] Nagyobb hatótávra volt szükség, és 1942-ben bevezették a könnyűbeton áttörő lövedéket ( leichte Betongranate) 040. Az 54 cm-es lövedékek tüzelési próbáját csak 1944 végén fejezték be, és azt megelőzően nem használták őket harcban. Az eredeti 60 cm-es nehéz gránát a nevén kívül nem volt más jelölése. Az újabb lövedékekhez hozzáadták a Gerät számot. [11]

Lőszer	Kaliber mm (in)	Súly kg (lb)	Robbanóanyag töltet tömege kg (lb)	Kezdő torkolati sebessége m/s (ft/s)	Maximális lőtáv m (yd)	Behatolás m (ft)
Nehéz beton áttörő gránát (schwere Betongranate)	600 (24)	2170 (4780)	289 (637)	220 (720)	4320 (4720)	2,5 (8,2) + beton
Könnyű beton áttörő gránát (leichte Betongranate) 040	600 (24)	1700 (3700)	220 (490)	283 (930)	6440 (7040)	2,5 (8,2) + beton
Könnyű beton áttörő gránát (leichte Betongranate) 041	540 (21)	1250 (2760)	nincs adat	378 (1240)	10 060 (11 000)	3–3,5 (9,8–11,5) beton
Erősen robbanó gránát (Sprenggranate) 041	540 (21)	nincs adat	nincs adat	nincs adat	nincs adat	nincs adat

Harctörténet

1941. január 3-án a bergeni gyakorlótéren létrehozták a Heavy Battery (schwere Batterie) 833-at, és elrendelték, hogy 1941. február 15-ig harcképes legyen. 1941. április 2-án Nehéztüzérségi Zászlóaljmá (schwere Artillerie Bataillon) 833 bővítették. Az eredeti 833-as Batterie-t áttervezték az új zászlóalj első ütegévé, és egy új második üteget alakítottak ki, mindegyik ütegben két tarack volt, és az utasítás szerint 1941. május 1-jéig harcra készen kell állniuk a Barbarossa hadművelet előkészítéseként. Kezdetben egyetlen üteget kellett bevetni a breszt-litovszki szovjet erőd ellen, de ez 1941. május 14-én megváltozott, amikor a másik ütegnek parancsot kapott, hogy támadja meg a Lviv melletti szovjet határerődöt. Az első üteget a Déli Hadseregcsoport 17. Hadseregének IV. Hadtestéhez rendelték be Lviv közelében, míg a másodikat a 4. hadseregcsoport központja által a Bresti erőd elleni támadásának támogatására utasították. A lövegek 60, illetve 36 lövést adtak le. [12]

A First Battery hadműveleteiről keveset tudunk, kivéve, hogy a IV. Hadtest június 23-án arról számolt be, hogy az akkumulátorra már nincs szükség, és műszaki hiányosságok miatt már nem üzemképes. A Second Battery fegyvereinél volt néhány összeszerelési probléma, problémák az elektromos tüzelőmechanizmussal és a nem szabványos lőszerekkel, ami nem meglepő Karl-Gerät harci debütálása szempontjából, de június 24-ig a 36 lövésből 31-et sikerült kilőniük. Aznap a Hadseregcsoport Központ hazarendelte, ahol 1941. augusztus 6-án a zászlóaljnak nyolc 21 cm-es Mörser 18 tarackból való megreformálását rendelték el. [13]

1942

A kora nyárra tervezett Szevasztopol elleni támadás előkészítéseként a 833-as nehéztüzér-zászlóalj 1942. február 18-án parancsot kapott egy Karl-Batterie megalakítására három fegyverrel, amelyek közül kettő „Thor” és „Odin” volt. Minden tarackhoz 15 méter hosszú, 10 méter széles és 3 méter mély álcázott tüzelőállásokat kellett kiásni, hogy minimálisra csökkentsék a szovjet ellentüzeket, mielőtt pozícióba léphettek volna. 1942. május 20-án a 11. hadsereg bejelentette, hogy mindhárom Karl-Geräte a fronton volt, összesen 72 nehéz és 50 könnyű betontörő lövedékkel. A LIV Army Corps jelentése szerint június 2. és 6. között 19 nehéz, június 7-én 54, június 8. és 13. között pedig mind az 50 könnyű lövedék lőtt ki. A hónap vége előtt további héjakat (29 nehéz és 50 könnyű) szállítottak az akkumulátorhoz. Június 30-án mind az 50 könnyű lövedéket, másnap pedig 25 nehéz lövedéket lőttek ki. Ezen lövedékek közül sokat a Maxim Gorkii parti védelmi üteg két 305 milliméteres (12 hüvelykes) ikerágyús páncélos tornyára lőtték ki, [14] bár a tornyokra lőtt lövedékeknek nem volt más hatása, mint az egyik torony elakadása, és valószínűleg áramtalanították a tornyokat, mindkettőt minden gond nélkül megjavították. Sokkal nagyobb kárt tettek a tornyokat tartó betonszerkezetben, valamint a tőle mintegy 600 méterre található ( a németek által Bástya néven emlegetett) parancsnoki központban. 1942. július 19-én az üteg kapott parancsot, hogy szállítsák el fegyvereiket Hillerslebenbe felújításra. A szovjetek visszaszereztek egy kagylót, és Moszkvába szállították értékelésre. [15]

1942. július 7-én a 833-as nehéztüzér-zászlóalj parancsot kapott, hogy alakítson egy másik üteget egy vagy két Karl-Geräte -vel. Ez augusztus 15-ig megtörtént a 628-as (Karl) ütegben két fegyverrel, bár a 833-as nehéztüzér-zászlóaljnak három löveghez elegendő személyzetet kellett biztosítania. Július 22-én a hadsereg főparancsnoksága ( Oberkommando des Heeres (OKH)) parancsot adott ki, hogy küldjék az üteget az Északi Hadseregcsoporthoz, hogy támogassák a Leningrád elleni tervezett offenzívát, a George (Unternehmen Georg) hadműveletet. A Georg augusztus 22-én kelt parancsa szerint a 628-as üteg három löveggel, feltehetően két hadiágyúval és egy tartalékban szerepelt. Az Északi Hadseregcsoport 1942. szeptember 1-jén és 2-án jelentette az üteg érkezését, de a szovjetek heves támadásokkal előzték meg Georgot a Leningrádot ostromló német erők ellen, így a Karl-Geräte nem lépett akcióba. [16]

Október 18-án az OKH utasította a 11. hadsereget, hogy a lehető leghamarabb vigye át az üteget Lipcsébe, de a 11. hadsereg kérte, hogy tartsák meg, hogy a Georg egy új verziójában használhassák, még abban a hónapban. Georgot október végén ismét elhalasztották, majd később lemondták. Új támadást terveztek Feuerzauber (Tűzvarázs) kódnéven, amelyben az üteg is részt vett, de azt is törölték, miután a Sztálingrádot támadó német erőket bekerítették. Az OKH végül 1942. december 4-én hívta vissza az alakulatot, amikor egyértelművé vált, hogy nincs küldetése. [16]

1943

Az OKH 1943. május 4-én parancsot adott a Nehéztüzérségi Zászlóalj (Karl) létrehozására a 628-as nehéztüzérségi üteg járművei és felszerelése felhasználásával. Ez lett az új zászlóalj első ütege, míg a másik üteget május 15-én a nulláról emelték ki, csakúgy, mint a zászlóalj főhadiszállását. Mindegyik akkumulátorban két Karl-Geräte plusz egy tartalék volt. Az Északi Hadseregcsoport 18. hadserege azt tervezte, hogy 1943 nyarán egy Karl-Gerät-et vet be a Leningrádtól nyugatra fekvő Oranienbaum hídfő ellen, de a zászlóalj parancsot kapott, hogy augusztus 8-án küldje vissza a Karl-Geräte-et Lipcsébe. Csakúgy, mint a 833-as zászlóalj, 1943. augusztus 29-én nyolc 21 cm-es Mörser 18-as tarackból kellett megreformálni szeptember 10-i hatállyal. Ugyanezen a napon megalakult a Karl-Geräte egység (Kommando für Karl-Geräte), a fegyverek gondozóval. 1944. június 2-án ezt nevezték át Nehéztüzérségi Zászlóalj (motorizált) Különleges Felszerelési Egységnek (Kommando für Sonder-Gerät des schwere Artillerie-Abteilung (mot.)) 628. [16]

1944

1944. augusztus 13-án parancsot adtak egy üteg azonnali létrehozására egy 54 cm-es Karl-Gerättel, és a 9. hadsereghez küldték a varsói felkelés leverésére. Másnap a Kommando für Sonder-Geräte megalakította a 638 Heeres-Artillerie Batterie (bodenständige) egy 60 cm-es Karl-Gerät Nr. VI "Ziu", mivel 54 cm-es fegyver nem állt rendelkezésre, és a célpontok röppályáit sem számítottak még ki. 1944. augusztus 17-én 07:00-kor érkezett meg a varsói Nyugati pályaudvarra; a lőszervonat másnap reggel megérkezett. [17]

600 mm Karl-Gerät "Ziu" Józef Sowiński tábornok szobra előtt Varsóban, 1944. augusztus

A "Ziu" nehéz mozsárágyút a Sowiński Parkban helyezték el, Józef Sowiński tábornok szobra közelében, Wola kerületben. [18] A 600 mm-es kaliberű aknavető lövedékeket bunkerek megsemmisítésére tervezték. Gyakran nem robbantak fel a lövedékek amikor épületekbe vagy puha talajba ütköztek Varsóban. 1944. augusztus 18-án a "Ziu" mozsárból kilőtt lövedék eltalálta a Moniuszki utca 10. szám alatti épületet, ahol a híres varsói "Adria" étterem volt. A lövedék áttörte az épület több emeletét, az étterem tetejét és padlóját, végül az alagsorban állt meg, de nem robbant fel. A Lengyel Honi Hadsereg sapperei leszerelték a gránát héját és eltávolították a robbanótöltetet. A robbanóanyagból kézigránátokat ( Filipinkas ) gyártottak lengyel katonák számára. Az üres héjat a pincében hagyták. Az 1960-as évek közepén az étterem romjainak eltávolításakor találták meg a gránátot. A varsói Lengyel Hadsereg Múzeumba került. [19]

Varsói felkelés: Sapperek lefegyvereztek egy 600 mm-es, dudt aknavetőt, amely több emeleten keresztül zuhant és megállt a Moniuszki 10. szám alatti "Adria" sorház pincéjében.

A varsói Prudential épületet 2 tonnás lövedék találta el egy Karl-Gerät-től. A képet Sylwester Braun "Kris" lengyel katona készítette 1944. augusztus 28-án.

A második világháború után Varsóban találtak még néhány 600 mm-es gránátot. [18] A legújabbat 2012. augusztus 28-án találták körülbelül 10 méterrel a föld felszíne alatt a Plac Powstańców Warszawy szomszédságában, Varsóban a második metróvonal építése közben. [22] [23]

1944. augusztus 24-én az OKH megállapította, hogy nagyon sikeres volt a harcban, és elrendelte egy másik Karl-Gerät küldését Varsóba. A Kommando für Sonder-Geräte két nappal később egy második, 428-as üteget alakított ki, de csak 1944. szeptember 7-én 12:57-kor érkezett meg a varsói nyugati pályaudvarra. A harmadik Karl-Gerät 040-et Varsóba szállították. szeptember 10-én, és beépült a 428-as alakulatba. "Ziu" javításra szorult, és szeptember 22-én szállították vissza Jüterbogba. Valamikor a negyedik Karl-Gerät-ot hajón szállítottak Varsóba, mivel szeptember 25-én bejelentették, hogy működőképes. [17]

Hivatkozások

• [1] Jentz, 4–8
• [2] Jentz, p. 1
• [3] Jentz, p. 17
• [4] Jentz, p. 49
• [5] Chamberlain és Doyle, p. 262
• [6] Jentz, 8., 14–16
• [7] Jentz, p. 8
• [8] Jentz, p. 19
• [10] Jentz, p. 37
• [11] Jentz, 24-5
• [12] Jentz, p. 33
• [13] Jentz, 34–37
• [14] A Szevasztopoli Maxim Gorki-I haditengerészeti üteg története, letöltve 2009. január 13-án
• [15] Jentz, 40–43
• [16] Jentz, p. 43
• [17] Jentz, p. 46
• [18] Bartnik, Piotr (2015. augusztus–szeptember)."Ziu w Warszawie"[Ziu in Warsaw](PDF).Stolica(lengyelül). 76-78. oldal. Letöltve:2017. szeptember 23.
• [19] Mariusz Skotnicki. "Moździerz samobieżny "Karl" (Gerät 040)" [Egy önjáró habarcs "Karl" (Gerät 040)] (lengyelül). Archiválva az eredetiből: 2012. augusztus 22. Letöltve: 2017. szeptember 23.
• [20] Eugeniusz Lokajski „Brok” (1944. augusztus 18.). "Fotó a varsói felkelésről. Északi Śródmieście körzet. Sapperek lefegyvereztek egy dudt 600 mm-es aknavető lövedéket, amely több emeleten keresztül zuhant és megállt a Moniuszki utca 10. szám alatti"Adria" étterem pincéjében" (lengyelül). Varsói Felkelés Múzeuma. Letöltve: 2023. március 2.
• [22] "Pocisk na budowie metra: ewakuacja i wielkie korki" [Páncél a metróvonal építési helyén: evakuálás és forgalmi dugók] (lengyelül). TVN Warszawa. 2012. augusztus 28. Letöltve: 2017. szeptember 23.
• [23] "2-tonowy pocisk na budowie metra" [2-tonus shell a metróvonal építési helyén] (lengyelül). Polska-Zbrojna.pl. 2012. augusztus 28. Letöltve: 2017. szeptember 23.

Irodalom

• Chamberlain, Peter & Doyle, Hillary: A német harckocsik, páncélozott autók, önjáró fegyverek és féllánctalpas járművek teljes illusztrált jegyzéke 1939–1945, Silverdale Books, 2004-845099 ISBN -012-8 Silverdale Books, 2004 ISBN 1-84509-012-8
• Jentz, Thomas. Bertha's Big Brother Karl-Gerät (60 cm & 54 cm): The Super-Heavy Self-Propelled Mortar also known as Gerät 040/041 Nr. I-VII.. Boyds, Maryland: Panzer Tracts (2001. július 21.). ISBN 0-9708407-2-1 
• Taube, Gerhard: Die schwersten Steilfeuer–Geschütze 1914 - 1945. Geheimwaffen 'Dicke Berta' und 'Karl', Stuttgart: Motorbuch-Verlag, 1981 ISBN 3-87943-811-0

Kapcsolódó szócikkek

• Škoda 30.5 cm Mörser M. 11
• 210 mm gun M1939 (BR-17)
• Párizs-ágyú

[[Kategória:Második világháborús német harckocsik]]