Cikkjelölt:Trencsényi László (pedagógus)

Trencsényi László (Budapest, 1947–) pedagógus.

Tanulmányok

A Radnóti Gimnáziumban szerzett érettségi után magyar-pedagógia szakot végzett az ELTE-n 1970-ben. Szakmai gyakorlatát a Loránd Ferenc vezette Kertész utcában teljesítette.^{[pontosabban?]} Művészetpedagógiai szakdolgozatát Székácsné Vida Máriánál írta.

Pályafutás

Ezt követően a Nógrád megyei Patakon általános iskolában vállalt feleségével, Makai Évával tanári állást.^[1]

Az iskolában végzett úttörő-csapatvezetői munkájának hamar visszhangja lett a szakmai nyilvánosságban. Először választott testületi tagként, később, 1974-től a központi apparátus munkatársaként vett részt az úttörőmozgalom reformfolyamataiban - elsősorban kulturális-művészeti területen. Több innováció kezdeményezője (gyerekfesztiválok nyitottsága, komplex művészeti táborok stb.).

1978-ban Köte Sándor témavezetése mellett kezdett doktori tanulmányokat. Pedagógus-szerepek az általános iskolában című disszertációját 1983-ban sikerrel védte meg. A kötet meg is jelent. Ebben a szentlőrinci iskoláról nevezetessé vált Gáspár László iskolamodelljét gondolta tovább.

1984-től az Országos Pedagógiai Intézet Iskolakutatási- és Fejlesztési Központjába hívta meg tudományos főmunkatársnak az innovatív részleg alapítója, Mihály Ottó. Elsősorban az iskola és nem-iskola határán létrejött pedagógiai-közművelődési jelenségek kerültek kutatásai és fejlesztő munkája középpontjába. Ebből is kiemelkedik az, amit az általános művelődési központok fejlesztése érdekében tett.

Az OPI átalakulása után is e munkát folytatta. Feladatokat kapott a kísérleti intézmények koordinációjában, majd a NAT implementációjában. Nevéhez fűződik az úttörőmozgalom megújítását célzó szlogen és tartalmának kidolgozása (Úttörők a barátságos harmadik évezredért). Ezenközben a Gyermekszervezetek Tanácsa nevű ernyőszervezet koordinátora. Alapítója, majd soros elnöke a Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának.

Közben 1998-tól másodállásban a zöldmezős beruházásként létrejövő miskolci egyetemi Pedagógia Tanszék docense, később tanszékvezető-helyettese lett. 2005-től hívta vissza a fővárosba az ELTE-n alakuló Pedagógiai Pszichológiai Karra Hunyady György alapító dékán, 2006-ban az Alkalmazott Neveléselmélet Tanszékét vezette. Innen ment nyugdíjba. Témavezetője a helyi Doktori Iskolának.

Az OKKER Iroda felkérésére részt vett 2001-től a Comenius minőségfejlesztési programban, illetve a cég saját, OKAIM elnevezésű minőségbiztosítási projektjében. Szerkesztője e munkát támogató könyvsorozatnak (Minőség és gyakorlat).

Óraadói feladatokat vállalt több felsőoktatási intézményben.

Jelenleg (2024) a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Wesley János Lelkészképző Főiskolán vesz részt a drámatanári képzésben.

Több szakkönyv, tankönyv és folyóiratcikk szerzője, lektora.

Szervezeti tagságok

Több cikluson át tagja volt az Országos Köznevelési Tanácsnak, jelesül ennek Kerettantervi Bizottságának is. Tagja volt a felhasználók képviseletében a MAB-nak.

Részt vett a Magyar Drámapedagógiai Társaság, illetve az Academia Ludi et Artis egyesületek vezetésében. Főtitkára, majd ügyvezető elnöke, mára (2024) elnöke a Magyar Pedagógiai Társaságnak.

2011-ben részt vett a Hálózat a Tanszabadságért mozgalom megalapításában, majd az e mozgalomból kinövő Agóra Közoktatási Kerekasztalnak.

Jegyzetek

↑ Somogyi, László (2016. október 2.). „SZERB ELLENSÉGKÉP MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT A SAJTÓ TÜKRÉBEN”. JEL-KÉP (1), 49–60. o. DOI:10.20520/jel-kep.2016.1.49. ISSN 0209-584X.

[1] Somogyi, László (2016. október 2.). „SZERB ELLENSÉGKÉP MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT A SAJTÓ TÜKRÉBEN”. JEL-KÉP (1), 49–60. o. DOI:10.20520/jel-kep.2016.1.49. ISSN 0209-584X.

[1]