Köte Sándor (Hajdúszoboszló, 1925. január 25. – Budapest, 2003. július 18.)[1] magyar pedagógus, neveléstörténész, a neveléstudományok doktora (1976), egyetemi tanár.

Köte Sándor
Született 1925. január 25.
Hajdúszoboszló
Elhunyt 2003. július 18.
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus

Kutatási területeSzerkesztés

Neveléstörténet és felsőoktatás.

ÉletpályájaSzerkesztés

Pedagógia-pszichológia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen (1945-1948) és a leningrádi Herzen Pedagógiai Intézetben (1949-1952). Hazatérve a budapesti Pedagógiai Tudományos Intézetben neveléstörténeti kutatásokat folytatott, 1961-ben a neveléstudományok kandidátusa címet érte el. 1963-tól tanszékvezető egyetemi docensi beosztásban dolgozott az ELTE, majd 1968-tól a Magyar Testnevelési Főiskola Neveléstudományi Tanszékén. 1965-1968 közt dékánhelyettesi beosztásában törekedett az egyetemi oktatás színvonalának emelésére, ha kellett, feletteseire is „rátépte az ajtót.”[2]

1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lett. 1974-1977 közt a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont munkatársa, majd tudományos igazgatóhelyetteseként működött. 1976-ban a neveléstudományok doktora fokozatot érte el, disszertációja a szovjet pedagógia hőskorától (1917-1920) szólt, nyomtatásban 1979-ben jelent meg. 1977-1980 közt az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjánál tudományos tanácsadói minőségben, 1980-1993 közt az ELTE Neveléstudományi Tanszékén egyetemi tanári beosztásban kutatott és tanított. 1994-ben vonult nyugalomba.

Az anyagi gondokkal küzdő Magyar Pedagógia c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnökeként működött (1985-1990). Sokat tett azért, hogy a rangos folyóirat tudományos tekintélye viszonyítási alap maradjon a szakmában.[3]

A marxista ideológia nyomasztó fölénye mellett, sok esetben elkötelezett marxista kutatóként a pedagógiai kutatás szakmai fortélyait, a neveléstudomány "ideológiailag nem illeszkedő" témáit, kérdésfeltevéseit megőrizte, gyarapította, és a lehetőségekhez képest tovább is adta tanítványainak, fiatalabb munkatársainak.[3] 1994-es nyugdíjazása után tanulmányaira már kevéssé figyelt a tudományos közélet, pedig még ekkor is neveléstudományi „ritkaságokkal” állt elő. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum által 1997-ben megjelentetett A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései című hosszabb lélegzetű munkája a pedagógia hazai nagy hatású, de ma már kevésbé ismert művelőinek munkásságát foglalta össze. Az Új Pedagógiai Szemlében 1998-ban publikált Neveléstudomány és értékelmélet című tanulmánya a még mindig nem kellően ismert 1920-30-as évekbeli filozófiai alapú pedagógia kérdéseivel foglalkozott.[3]

Élete utolsó éveiben Németh László pedagógiai munkásságát kutatta, ez a munkája félbemaradt, a halál kiragadta kezéből a tollat.[2]

KöteteibőlSzerkesztés

  • A Tanácsköztársaság közoktatásügyi rendeletei (1957)
  • A magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején; Tankönyvkiadó, Bp., 1963 (Egyetemes neveléstörténet)
  • Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában : 1849-1918 (1975)[4]
  • A szocialista munkaiskola kezdetei : 1917-1920 (1979)
  • A Tanácsköztársaság közoktatáspolitikai és pedagógiai törekvései; Tankönyvkiadó, Bp., 1979
  • A szocialista munkaiskola kezdetei. 1917-1920; Akadémiai, Bp., 1979
  • Egy útmutató pedagógus : Nagy László élete és munkássága (1983)
  • A pedagógus Kemény Gábor (1989)
  • A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1997

SzerkesztéseibőlSzerkesztés

  • Neveléstörténeti tanulmányok. Budapest : Magyar Pedagógiai Társaság, 1970. 447 p.
  • Neveléstörténeti szöveggyűjtemény 1-2.; szerk. Köte Sándor, Kis Jenő; Tankönyvkiadó, Bp., 1971
  • Neveléstörténeti olvasókönyv; összeáll. Jáki László, Komlósi Sándor, Köte Sándor, szerk. Komlósi Sándor; Tankönyvkiadó, Bp., 1978 (Tanárképző főiskolai tankönyvek)
  • A Magyar Pedagógiai Társaság küldöttközgyűlése, 1981. (1982)

Tudományos tisztségei (válogatás)Szerkesztés

  • MTA Pedagógiai Bizottság tagja (1975-1990);
  • MTA Doktori Tanács Pedagógiai szakbizottságának tagja (1975-1990);
  • MTA TMB tagja (1988-1995).

Társasági tagságSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Nemzet, 2003. aug. 2.
  2. a b Trencsényi László: Köte Sándor (1925-2003)
  3. a b c Szabolcs Éva: Köte Sándor (1925-2003)
  4. Tartalma: A dualizmus korának és Eötvös Józsefnek a közoktatás-politikája.

ForrásokSzerkesztés

  • Pedagógiai Ki Kicsoda. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest : Keraban Könyvkiadó, 1997. Köte Sándor szócikkét lásd 147. p.
  • Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Köte Sándor szócikkét lásd I. köt. 935. o.
  • Trencséni László: Köte Sándor (1925-2003). In: Új Pedagógiai Szemle, 2003 október
  • Szabolcs Éva: Köte Sándor (1925-2003). In: Neveléstörténet, 2004/2. sz.