Claremonti sorozatgyilkosság
A claremonti sorozatgyilkosság két fiatal ausztrál nő meggyilkolásának (23 és 27 évesek) és egy 18 éves lány eltűnésének a média által kitalált megnevezése. A két gyilkosság és a harmadik személy eltűnése 1996 és 1997 során történt Nyugat-Ausztráliában, Perth módos nyugati külvárosában, Claremontban. Mindhárom személy hasonló körülmények között tűnt el éjszakai szórakozóhelyek felkeresését követően. Az esetek a rendőrséget arra a nyomra vezették, hogy egy ismeretlen sorozatgyilkossal van dolguk. 2008-ban a gyilkosságok elkövetésével meggyanúsították a brit Mark Dixie-t, akit gyilkosságért már elítéltek hazájában. Murray Lampard a nyugat-ausztráliai rendőrség parancsnok-helyettesének a Sydney Morning Herald újság 2008. február 24-i megszólalását idézve: "Dixie-t alapos vizsgálatoknak vetettük alá abban az időben, ám kikerült a gyanúsítottak köréből".
Az ügy háttere szerkesztés
1995. február 12-én egy 17 éves lányt elraboltak, majd megerőszakolták, miután a claremonti Club Bayview szórakozóhelyről eljött. Hazafelé valaki elkapta, majd a kocsijába tuszkolta és a Karrakatta temetőbe hajtott vele. A temetőben megkötözte és megerőszakolta. A lány nem halt bele a támadásba, ám az erőszaktevőt nem sikerült kézre keríteni.
Az ügy a titkárnőként dolgozó 18 éves Sarah Spiers eltűnésével folytatódott 1996. január 27-én, miután a lány elhagyta a Club Bayview nevű éjszakai szórakozóhelyet Claremont belvárosában. Eltűnésének körülményeit barátainak elmondása alapján ismerjük és családtagjai szerint ez nem volt jellemző a lányra. Az eset nagy nyilvánosságot kapott. Spiers egy taxit hívott a helyszínre egy telefonfülkéből hajnali két órakor, de már nem volt a helyszínen, amikor a kirendelt taxi megérkezett. Sarah Spiers sorsa a mai napig ismeretlen.
Néhány hónappal később, 1996. június 9-én a 23 éves Jane Rimmernek is nyoma veszett Claremontnak ugyanazon részén. Jane-t utoljára a Continental Hotelen kívül látták, miután a hotelben italozott. Holttestét egy bozótosban találták meg a Woolcoot út mellett, Wellard közelében fekvő lovasiskola mellett, 1996. augusztus 3-án. Holttestére egy édesanya és két gyermeke akadt rá, virágszedés közben.[1]
1997. március 15-én a 27 éves ügyvédnő, Ciara Glennon tűnt el a claremonti területről. Ciarát többek között a Continental Hotelben látták utoljára, röviddel éjfél előtt, amikor hazaindult, valamint még egy személy látta őt a Stirling highway mellett. Holttestét április harmadikán találták meg a Pipidinny út menti bozótban futó egyik ösvény mellett, Perth északi külvárosa, Eglinton közelében.[2]
Ezen gyilkossági eset után jelentette be a rendőrség, hogy egy sorozatgyilkos után nyomoznak. A rendőrség 250 000 ausztrál dollár összegű nyomravezetői díjat tűzött ki. Mindegyik nő felkereste a The Continental nevű pubot (melyet később átneveztek a The Red Rock névre, manapság viszont a The Claremont Hotel működik itt), valamint a Club Bayview-t.
Lehetséges további kapcsolódó bűnesetek szerkesztés
Liam Bartlett újságíró szerint Sarah Spiers nem az első áldozata volt a claremonti sorozatgyilkosnak.[3] Bartlett megírta, hogy a rendőrök elmondták egy negyedik eltűnt nő apjának, hogy a 22 éves Julie Cutler feltehetően a claremonti sorozatgyilkos áldozata lett. Cutler Framantleből származó egyetemista volt, aki 1988 egyik estéjén tűnt el este 9 óra után, mikor is befejezte személyzeti munkáját a Parmelia Hilton Hotelben. Kocsiját két nappal később találták meg a Cottesloe Beach területén lévő hullámtörőjénél. Sorsa mindmáig ismeretlen.
Nyomozás és a lehetséges elkövetők szerkesztés
A nyugat-ausztrál rendőrség egy speciális csoportot hozott létre az esetek felderítése érdekében. A csoport elnevezése "Macro" volt, melyet Jane Rimmer eltűnésének másnapján hozott létre a nyugat-ausztrál rendőrség. A csoport összesen több, mint 3 000 személy lehetséges érintettségét vizsgálta meg ezen gyilkossági ügyekkel kapcsolatban.
Az elsődleges gyanúsítottak köre a perthi taxisofőrök közül került ki, mivel a nők olyan helyzetben tűntek el, amikor is feltehetően taxira volt szükségük. A nyugat-ausztrál taxisofőröktől összesen 2000 DNS-mintát vettek, melyek mindegyikét összevetették a gyilkosságok helyszínein talált DNS-mintákkal, ám ezen erőfeszítés végül nem vezetett nyomra. A rengeteg DNS-vizsgálat, illetve az elhúzódó, kiterjedt nyomozás miatt ez a nyomozati eljárás lett Ausztrália történetének legdrágább nyomozása.
Az ügy hatására megszigorították a taxisofőrök számára a felvételi követelményeket és betiltották azt, hogy a taxikéhoz hasonló jelzéseket tüntethessenek fel cégek, vagy magánszemélyek járműveiken. Ez az intézkedés a közvélemény megnyugtatását és bizalmának visszaszerzését szolgálta, ám a nyomozati eljárás megakadni látszott.
A rendőrség 2004 októberében már azt fontolgatta, hogy feloszlatják a Macro csoportot. Néhány hónapon belül több nagy szabású razziát is tartottak az üggyel kapcsolatban, amelyet követően lekerült a napirendről a nyomozócsoport feloszlatása.
A gyanúsítottak listájára 2004-ben felkerült Claremont korábbi polgármestere, Peter Weygers is. Lakását luminol nevű anyaggal szórták tele, majd DNS-tesztet csináltak, amely végül tisztázta. Weygers elmondása szerint az, hogy gyanúba keverték, teljesen tönkretette életét.[4]
Bejelentették, hogy Bradley John Murdoch, akit elítéltek a brit turista, Peter Falconio meggyilkolásáért is érintett lehet az ügyben,[5] habár Murdoch 1995 novembere és 1997 februárja között letöltendő szabadságvesztésre volt ítélve.
Egy Lance Williams nevű közszolgát több éven keresztül megfigyeltek a nyomozás során, ám végül nem sikerült a gyilkosságokkal összefüggésbe hozni, ezért lekerült a lehetséges elkövetők listájáról.[3]".[6]
2006 októberében a rendőrség bejelentette, hogy Mark Dixie,[7] akit az Egyesült Királyságban elítéltek a 18 éves modell, Sally Anne Bowman 2005-ös meggyilkolásáért, a gyilkosságok elsőszámú gyanúsítottja, ezért a nyugat-ausztráliai rendőrség Macro nyomozócsoportja DNS mintákat vett Dixietől, hogy azokat összevessék a bűncselekmények helyszínén talált mintákkal. Ugyanakkor Murray Lampard, a nyugat-ausztráliai rendőrség parancsnok-helyettesének későbbi nyilatkozatát idézve: "Dixie-t alapos vizsgálatoknak vetettük alá abban az időben, ám kikerült a gyanúsítottak köréből".[8][9][10]
2008. augusztus 28-án a rendőrség közzétett egy korábban soha be nem mutatott felvételt, melyen Jane Rimmer látható egy ismeretlen férfi társaságában nem sokkal eltűnése előtt. A rendőrség a férfivel kapcsolatban annyit közölt, hogy a képen látható személy nem a bűncselekmény gyanúsítottja, csupán az egyik tanú lehet. Bár a felvétel meglehetősen elmosódott és szemcsés, azért a rendőrök elküldték a NASA szakembereinek, hogy tanulmányozzák, vagy próbálják meg élesebbé tenni a felvételt. A kép rossz minősége azonban ez utóbbit nem tette lehetővé.
2015. október 16-án a rendőrség bejelentette, hogy Ciara Glennon gyilkosát összefüggésbe hozták a Karrakatta temetőben erőszakoskodó bűnelkövetővel. A rendőrség a nyomozás érdekeire hivatkozva elzárkózott a további nyilatkozatoktól.
2016. december 22-én a rendőrség letartóztatott egy férfit a claremonti gyilkosságokkal kapcsolatban. A férfit a Perth keleti részén fekvő egyik belső külvárosban, a belmonti önkormányzathoz tartozó kewdale-ben lévő otthonában fogták el. A szomszédok elmondása alapján egy 50 év körüli férfiról van szó, akit a rendőrök reggel 7:00 körül kaptak el. A rendőrségi szóvivő szerint a nyomozással kapcsolatban fogták el a férfit, ám a nyomozás érdekeire hivatkozva nem árult el bővebb információt az ügy részleteiről. Bradley Robert Edwards neve korábban nem merült fel a nyomozás során. Az ellene felhozott vádak alapján Jane Rimmer és Ciara Glenn meggyilkolása miatt került előzetes letartóztatásba,[11][12] valamint Julie Cutler 1988-as meggyilkolását és az 1995-ös karrakattai temetőben történt nemi erőszak elkövetését is Edwardsnak tulajdonítja a rendőrség.[13]
A nyugat-ausztrál újságírónő és írónő, Estelle Blackburn 2007-ben megjelent The End of Innocence című művében azt firtatja, hogy korábbi partnere lehet az elkövető, aki őt korábban többször megtámadta és megfenyegette azzal, hogy megöli. A szerző állítsa szerint párjának volt engedélye arra, hogy taxizhasson. Ezt a lehetőséget részletesebben is boncolgatták egy két részes ABC tévéműsorban, az Australian Storyban, 2007 novemberében.[14]
Források szerkesztés
- ↑ Claremont serial killer video released Archiválva 2009. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. The West Australian. 28 August 2008.
- ↑ Australian Broadcasting Corporation Archiválva 2016. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian Story, He Who Waits, 9 February 2004
- ↑ a b POST Newspapers Online: Headline News. [2003. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
- ↑ Police raid lawyer in hunt for serial killer - National - www.theage.com.au. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
- ↑ Falconio killer probed over murders, 17 December 2005
- ↑ Claremont serial killings suspect cleared. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
- ↑ Breaking Australian and World News Headlines - 9News. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
- ↑ Russell, Mark. „Did this man kill his first victims in Australia?”, The Sunday Age, 2008. február 24., 6. oldal (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Perpitch, Nicolas. „WA police defend role in Dixie probe”, The Sydney Morning Herald, 2008. február 24. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Murder accused linked to WA riddle - National - smh.com.au. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
- ↑ Claremont serial killings: Man arrested over women's murders still in custody 24 hours later [22 December 2016]. ABC News . (Hozzáférés: 2016. december 23.)
- ↑ Man questioned by cold case detectives over Claremont serial killings 23 December 2016. Perth Now Sunday Times . (Hozzáférés: 2016. december 23.)
- ↑ 20 év után megoldódhat Ausztrália legnagyobb bűnügyi rejtélye. Index.hu. (Hozzáférés: 2016. december 25.)
- ↑ Australian Story - Before You Leap Part 2 - Transcript. [2016. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 24.)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Claremont serial murders című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.