Colosseum
A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma volt, ma pedig nevezetes látványossága a városnak; 2010 júliusától már a föld alatti része is bejárható.[1]
|
A Róma történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Colosseum | |
 | |
 | |
| Korábbi nevek: Flavius amfiteátruma | |
| Település | Roma Capitale (2013. március 11. – ) |
| Építési adatok | |
| Építés éve | i.sz. 72–80 |
| Megnyitás | 81 |
| Építési stílus | ókori római építészet |
| Felhasznált anyagok | szürke mészkő, tufa, tégla |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Szolgáltatások |
|
| Alapadatok | |
| Magassága | 48 m |
| Alaprajz | elliptikus |
| Alapterület |
|
| Hosszúsága | 187 m |
| Szélessége | 155 m |
| Elhelyezkedése | |
 Colosseum
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 25″, k. h. 12° 29′ 32″41.890278°N 12.492222°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 25″, k. h. 12° 29′ 32″41.890278°N 12.492222°E | |
 | |
| Colosseum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Colosseum témájú médiaállományokat. | |
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.
Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház „összeillesztése” eredményezi az ellipszis formát.
Története
szerkesztésA Colosseum építése Vespasianus császár ideje alatt, 72-ben kezdődött a Forum Romanum délkeleti végén. I. sz. 80-ban készült el, ekkor volt megnyitója is. Vespasianus utódja, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel; a száz napig tartó ünnepségsorozaton összesen 9000 vadat mészároltak le. A legfelső üléssort a következő császár, Domitianus fejeztette be. Az építést és karbantartást a császárok fedezték.[2]
Eredetileg Flavius amfiteátrumának hívták (Amphiteatrum Flavium). Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Nero egy a közelben álló szobráról, a kolosszusról. Az épületet gladiátor- és állatviadalok, valamint tengeri csaták színhelyéül tervezték és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes.
450 éven át szolgálta Róma polgárait; az utolsó viadalokat i.sz. 523-ban rendezték. Ezután az emelkedő költségek és a földrengések kártétele miatt elnéptelenedett; a kövek nagy részét elhordták.[3]
Leírása
szerkesztés
Elliptikus alaprajzú, 188 m hosszú, 156 m széles és 48,5 m (48,2 m[3]) magas, mészkőből, tufából és téglából (zömmel szürke mészkőből) emelt, bonyolult szerkezetű építmény. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, amelyek az amfiteátrumban mintegy 50–75 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketrecükből.
A négy szintből az alsó három egyenként 80 boltívből áll. A belső teret féloszlopok tagolják:
- az alsó szinten dór-,
- a másodikon ión-,
- a harmadikon korinthoszi oszloprend szerint.
A negyedik szinten minden második falmezőn ablak nyílik; a most sima felületeket eredetileg bronzpajzsok díszítették.[3]
A nézőtéren 60 000 ülő- és 10 000 állóhelyet alakítottak ki. Az ülőhelyeket a római családfők között osztották ki pontosan változó sorrendben. A 80 számozott bejáraton a teljes épületet perceken belül ki tudták üríteni. A jegy ingyenes volt: egy falapocska, amelybe bevésték a kapu-, szektor, a sor és az ülés számát [3]
A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok 240 hatalmas rudat tartottak, melyek segítségével az arénát óriási sátorral fedhették be.
A Colosseumhoz a Caeliustól az Esquilinusig terjedő félkörben csatlakoztak a kiegészítő épületek:
- ludusok,
- gladiátoriskolák (Matatinus, Gallicus, Magnus és Dacicus),
- spoliarium (halott gladiátorok kamrái),
- samiarium (fegyverkovácsok háza) és
- summum choragium (a nagy felvonulásokhoz kellő díszletek és kellékek háza).
A telepet egy atlétaiskola egészítette ki a mostani San Pietro in Vincoli tájékán.
A viadalok fő típusai
szerkesztés- gladiátorviadal,
- vadászat,
- szárazföldi és tengeri csaták újrajátszása,
- állathecc (állatok egymásnak uszítása),
- bűnözők vagy hadifoglyok és állatok harca.[3]
A keresztényeket oroszlánok elé vetették.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Megnyitják a római Colosseum föld alatti részét (Index, 2010. április 30.)
- ↑ A Colosseum. www.romaikor.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 2.)
- ↑ a b c d e Simon Cox
Források
szerkesztés- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904
- Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
- Cinzia Valesi Gasline: Róma és a Vatikán - Plurigraf, 2005 ISBN 88 7280 534 1
- Luca Mozzati: Rom - Electa 2003, Mailand ISBN 88370 2070 8 (németül)
- ↑ Simon Cox: Simon Cox, 2004: Az angyalok és démonok titkai. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 7318 53 4, 53–55. old.
