Főmenü megnyitása

Concino Concini

olasz születésű francia marsall

Concino Concini, Ancre márkija (más néven d’Ancre marsall) (Firenze, 1575Párizs, 1617. április 24.), olasz kalandor, aki XIII. Lajos uralkodásának kezdetén döntő befolyással bírt a francia kormányzatra.

Concino Concini
Concino Concini (Daniel Dumonstier rajza, Louvre, Párizs)
Concino Concini (Daniel Dumonstier rajza, Louvre, Párizs)
Született 1575[1][2][3]
Firenze
Elhunyt 1617. április 24. (41-42 évesen)[1][4]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa Léonora Dori
Foglalkozása
Kitüntetései Franciaország marsallja
Halál okaemberölés
A Wikimédia Commons tartalmaz Concino Concini témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

A kegyencSzerkesztés

Egy firenzei jegyző fia volt, aki nem sokkal az előtt csatlakozott a Franciaországba induló Medici Mária († 1642) kíséretéhez, hogy az elhagyta Itáliát, és feleségül ment IV. Henrik († 1610) francia uralkodóhoz (1600). 1601. június 12-én feleségül vette Leonora Dori Galigait († 1617), a királyné fogadott nővérét. Concini olyan erős befolyást gyakorolt a királynéra, hogy IV. Henrik több alkalommal is kilátásba helyezte kitiltását (hitvesével egyetemben) a királyi udvarból.

A politikusSzerkesztés

Amikor az uralkodót meggyilkolták, Concini, d’Ancre márkija és felesége lettek a legfőbb tanácsadói az özvegy Mária királynénak, aki régensként irányította Franciaországot a gyermek XIII. Lajos mellett. A Concinik megvetéssel kezelték Lajost, és Franciaország rovására igyekeztek meggazdagodni. Bár sohasem járt harcmezőn, s csatát sem vezényelt le, 1613-ban mégis őt nevezték ki Franciaország marsalljává. Népszerűtlenségét kihasználva a hercegek ligája – melynek tagja volt Henri de Condé († 1646), Soissons, Mayenne, Bouillon, Nevers és Vendôme hercegek – kétszer is fellázadt ellene. 1616-ban sikerült elérnie, hogy Condét letartóztassák és a Bastille-ba zárják. Néhány tehetséges politikus segítségével megszilárdította helyzetét, de egy évre rá a nemesek ismét lázadással fenyegetőztek.

MerényletSzerkesztés

 
Concini meggyilkolásának ábrázolása korabeli röplapon

XIII. Lajos francia király kegyeltje, Charles d’Albert de Luynes márki, Luynes hercege († 1621) összeesküvést szervezett Concini ellen. 1617. április 24-én Nicolas de L'Hospital, Vitry marsallja († 1644) – a királyi testőrség több tagjával együtt – a Louvre felvonóhídján háromszor fejbe lőtte, majd leszúrta Concinit, aki óvatlanul, testőrei nélkül tartózkodott ott. Holttestét titokban temették el a Louvre mellett, a Saint-Germain-l’Auxerrois templomban. A király nyilvánosan mondott köszönetet a gyilkosoknak: „Nagyon köszönöm Önöknek, Uraim, ezen órában lettem királlyá!”

A gyűlölt kalandort a párizsi nép kiásta sírjából, a tetemet végigvonszolták Párizs utcáin, megcsonkították, felakasztották a Pont Neuf boltozatára, végül feldarabolták, testének maradványait elégették. Özvegyét boszorkányság (juiverie) vádjával halálra ítélték, majd 1617. június 8-án lefejezték, testét elégették. Concini vagyonát a kincstár elkobozta, Lésigny kastélyát és a párizsi Tournon utcában álló városi palotáját (hôtel) a király Luynes hercegének adta.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  3. Early Modern Letters Online (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés

  • Merle, Robert: Francia História
  • Britannica Hungarica világenciklopédia [főszerkesztő: Halász György], Budapest: Mozgó Világ, [1994-2001].
  • Csató Tamás et al.: Egyetemes történelmi kronológia az őstörténettől 1977-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 1981. 214. o. ISBN 963-17-5523-1