Főmenü megnyitása

Csépe Imre (Kishegyes, 1914. szeptember 23.Szabadka/Szeged,[3] 1972. május 18.[4]) író költő, újságíró.

Csépe Imre
Született Csépe Imre
1914. szeptember 23.[1]
Kishegyes
Elhunyt 1972. május 18. (57 évesen)[2]
Szabadka
Foglalkozása Író, költő, újságíró

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

A háború előtt kubikos, gyári munkás, iskolaszolga, később könyvügynök, színész, majd újságíró. 1936-ban írja első verseit, amelyek a jugoszláviai magyar lapokban, a Kalangyában és a Hídban jelennek meg, majd a Népszava, a Csillag, a Kanadai Magyar Újság, a Látóhatár, a Tiszatáj, a Délmagyarország s a szerb-horvát folyóiratok és lapok közlik.

Munkái könyv alakban csak a háború után jelentek meg. Antológiák (Téglák, barázdák, Kalászok, Vajdasági ég alatt) szintén közlik költeményeit.

Csépe autodidakta költő, "őstehetség", s ez többé-kevésbé magyarázatot ad fejlődésének zegzugos útjára és vargabetűire is. A harmincas évek végének fáradt polgári-entellektüel költészetébe rendkívül üde, friss hangot hoz, s az ösztönlíra áradásával lepi meg az irodalmi világot. Kiforratlanok és verstanilag "hibásak" ezek a versek, de a népdal-{93.}költő természetes lélegzetvétele élteti őket, az a spontán alkotóösztön és képalkotó erő, ami később az "urbanizált" Csépe lírájában mindjobban kifakul s mind erőtlenebb hullámokat vet. Korai versei a "fenéken maradók" önkéntelen panaszát szólaltatják meg, annak az embernek a baját, "ki kukoricát hetedén kapál, tarisznyáját nem mássza hangya, mert pipacsot vacsorál".

A felszabadulás utáni évek irodalmi dresszúrájában ez a közvetlen, őszinte társadalmiság kötelező tendenciává és kijelölt irodalmi programmá merevedett, s ezen az úton el is tűnt Csépe költészetéből: a Termő porban című kötetben már alig van nyoma népballadás eredetiségének, s az egyéni hangot az epigonizmus, az "iskolázott" költő utánérzései váltják fel.

Novelláiban is hasonló utat tesz meg: a falusi élet mélységének megragadó képe, a friss, népies szemlélet, az ízes, autentikus elbeszélő stílus, ami a Tarisznyás emberek legfőbb értéke volt, a Fehér csöndben, még inkább a Termő porban című kötetében keresett, göregáboros népiességgé laposodik. Novelláinak egy másik csoportjában a modern ember filozófiai problémái, az atomkor egzisztenciális kérdései foglalkoztatják, s itt még messzebb kerül törzsökös, hiteles stílusától.

Az ősi faluélményhez kanyarodik vissza a hegyesi és Topolya környéki béresek, napszámosok életét rajzoló regényében (Fordul a szél), amelyben először tesz próbát arra, hogy egy önéletrajzi-szerelmi regény keretében mondja el a két háború közti bácskai szegényparaszt sorsát a sváb nagygazdák világában. Noha a regényt gyakori lírai intermezzók szabdalják fel, s kompozícióban inkább formátlan novellafüzérre emlékeztet, az élmény ereje és az elbeszélés lírai heve, még inkább pedig a népies fordulatokban és szóláshasonlatokban bővelkedő nyelve érdekes olvasmánnyá teszi.[5]

MűveiSzerkesztés

  • Üzen a föld, versek, 1949;
  • Májusi mezőkön, versek, 1952;
  • Tarisznyás emberek, novellák, 1957;
  • Fehér csönd, novellák, 1959;
  • Termő porban, versek, 1961;
  • Alkonyatban, novellák, 1962;
  • Fordul a szél, regény, 1965
  • Mezei dolgok; vál., sajtó alá rend. Fehér Ferenc; Forum, Újvidék, 1973
  • Határdomb. Vallomások; Szabadkai Munkásegyetem, Szabadka, 1973 (Életjel könyvek)
  • Idők lombhullása. Válogatott írások; vál., utószó Fehér Ferenc; Forum, Újvidék, 1982
  • Szorul a nap. Versek; összegyűjt., jegyz. Urbán János; Életjel, Szabadka, 1986 (Életjel könyvek)

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02720.htm, Csépe Imre, 2017. október 9.
  2. http://resolver.pim.hu/auth/PIM50163, Csépe Imre, 2018. november 10.
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. Kortárs magyar írók
  5. Csépe Imre (1914–1972) (angol nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)

ForrásokSzerkesztés

  • A magyar irodalom története
  • Urbán János: Őstehetség. Csépe Imre rövid életrajza; Jugoszláviai Gyűjtők Egyesülete, Újvidék, 1977
  • Andruskó Károly: Csépe Imre emberkéi; bev. Urbán János; Munkásegyetem, Szabadka, 1980 (Életjel miniatűrök)
  • Csordás Mihály: A Csépe-emléknapok egy évtizede. 1972-1982; Bácska ÉGMSZ Üzemi Lapja, Kishegyes, 1982
  • Csépe Imre emlékezete. A Csépe Imre Emléknapokon elhangzott értekezések és más írások; gyűjt., sajtó alá rend., előszó Csordás Mihály; Forum, Újvidék, 1985