Főmenü megnyitása

A csün-ce 君子 (magyar fordításban általában: „nemes ember”) Konfuciusz által ideálisnak tekintett személy, aki számos erény mellett mindenekfölött az emberséggel (zsen 仁) rendelkezik.

Átírási segédlet
Kínai átírás
Hagyományos kínai 君子
Egyszerűsített kínai 君子
Mandarin pinjin jūnzǐ
Wade–Giles chün-tzu
Kantoni jűtphing gwan1-zi2
Koreai átírás
Hangul 군자 (kundzsa)
Handzsa 君子
McCune–Reischauer gunja
Átdolgozott gunja
Japán átírás
Kana くんし (kunsi)
Kandzsi 君子
Hepburn kunshi

EtimológiájaSzerkesztés

A csün 君 jelentése a korai Csou-korban: „úr”, „uralkodó”, „fejedelem”, később: „herceg”, „vezető (arisztokrata)”; a ce 子 pedig „fiú”, „fiúgyermek”, „mester”. A csün-ce eredetileg az uralkodó fiának címe volt.

Konfuciánus ideálkéntSzerkesztés

A „nemes ember” csün-ce kifejezést Konfuciusz a szó korábbi vérségi és társadalmi jelentésével (‘arisztokrata származású személy fia’) szemben erénytani értelemben használja. Érdekes, hogy az eredeti, ‘társadalmi pozíció’ értelmű csün-ce egyik tulajdonsága korábban is az emberség, emberségesség zsen volt, bár akkor ez utóbbi szó még a ‘férfias, vitézi bátorsággal rendelkező, nemes kinézetű’ jelentéssel bírt. Ezzel szemben létezik a „kis embert”, vagy „kisszerű embert” (hsziao-zsen 小人), aki erényeiben alacsonyrendű, és a fenti tulajdonságokat nélkülözi.[1]

„A mester mondotta: »A nemes ember az igazságossághoz ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez (li 利).«[m 1][2]

vagy:

„Konfuciusz mondotta: »A nemes ember három dolgot tisztel. Tiszteli az égi elrendelést (tien-ming 天命), tiszteli a nagy embereket és tiszteli a szent emberek szavait. A közönséges ember nem ismeri az égi elrendelést, tehát nem is tiszteli, tiszteletlen a nagy emberekkel szemben, és gúnyt űz a szentek szavaiból.«[m 2][3]

A csün-ce által gyakorolt konfuciánus erények: emberség (zsen 仁), méltányosság vagy igazságosság (ji 義), szertartásosság (li 禮), szülőtisztelet (hsziao 孝), kötelességtudás vagy lojalitás (csung 忠), kölcsönösség (su 恕). Egy másik összefüggésben – Mengzi nyomán – négy alapvető erényről : az emberségességről, a méltányosságról, a szertartásosságról és a bölcsességről (cse 智) beszélnek. Mindezen erények az egyéni adottságok és a gondolkodás szűrőjén keresztül interiorizált tanulással sajátíthatók el, hogy végül az úton járó a tanulás folyamán nemes emberré váljék. Ez a folyamatos figyelmet igénylő önművelés vagy öntökéletesítés azonban nem pusztán az adott ember érdekét szolgálja, hanem a körülötte élő családot, a kortársakat, az állam lakóit mintegy spontán módon valamilyen mértékű benső átalakulásra készteti, így a hagyományt magában felépítő, megtestesítő, az önnevelésben példát mutató személy hatása messze túlnyúlik önmaga határain. Az egyes embernek első lépésként önmagát kell átalakítania, és ezáltal lesz képes valódi hatást gyakorolni a világra. Erre a folyamatra értelemszerűen Konfuciusz maga a legjobb példa.[4]

Konfuciusz olyankor beszélt „szent ember”-ről (seng-zsen 聖人), ha egy nemes ember (csün-ce) abba a helyzetbe kerül, hogy nagyobb tömegek számára képes segítséget nyújtani a tökéletesedés folyamatában, ezért ebbe a kategóriába Konfuciusz lényegében a mitikus uralkodókat (Jao, Sun) sorolta (Beszélgetések és mondások: VI.28, VII.25). Habár az utókor Konfuciuszt megtisztelte a „Legnagyobb Bölcs” (cse-seng 至聖) titulussal, ő saját magát soha nem nevezte szentnek, sőt még emberségesnek sem.[5]

Egyéb filozófiai irányzatokbanSzerkesztés

A nemes ember (csün-ce) jelentése Mo-cenél: olyan tudással bíró vezető, aki a megfelelő belátást gyakorlati cselekvésre fordítja.

HivatkozásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Beszélgetések és mondások IV. 16.; Tőkei Ferenc fordítása.
  2. Beszélgetések és mondások XVI. 8.; Tőkei Ferenc fordítása.

ForrásokSzerkesztés

  1. Kósa 2013 47., 48. o.
  2. Tőkei 1984 89. o.
  3. Tőkei 1984 141. o.
  4. Kósa 2013 46-55. o.
  5. Kósa 2013 47., 49. o.

IrodalomSzerkesztés

  • Tőkei Ferenc 1986a: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4294 3
  • Kósa 2013: Kósa Gábor: „Konfuciusz és a Lunyu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 38-64. ISBN 978-963-284-374-2

Külső hivatkozásokSzerkesztés