Főmenü megnyitása

Csang Hszün (egyszerűsített kínai írás: 张勋, tradicionális kínai: 張勳, pinjin: Zhāng Xūn, 1854. szeptember 16.1923. szeptember 11.) kínai hadúr és Csing lojalista volt. Csapataival Jüan Si-kajt segítette, és annak halála után 1917-ben tizenkét napra visszaállította a Csing-dinasztia uralmát.

Csang Hszün
Zhang Xun2.jpg
Császár Hszüan Tung
A Csing Birodalom miniszterelnöke
Hivatali idő
1917. július 1. 1917. július 12.
Előd Li Csing-hszi
Utód Tuan Csi-zsuj

Született 1854. szeptember 16.
Fengszin, Flag of China (1889–1912).svg Csing Birodalom
Elhunyt1923. szeptember 11. (68 évesen)
Tiencsin, Flag of China (1912–1928).svg Kínai Köztársaság
Párt Zongshe Party

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Hszün témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1854. szeptember 16-án született Csianghszi tartomány Fengszin megyéjében. A hadsereg tagja lett, és 1896-tól Jüan Si-kaj parancsnoklása alatt állt. Ilyen minőségében Ce-hszi császárné katonai kísérője volt a bokszerlázadás idején. A Csing-dinasztia 1911-es trónfosztása után Liangcsiang katonai kormányzója lett 1912-ig.[1]

1913-ban Csiangszu tartomány katonai parancsnokává nevezték ki. Csapatai és ő maga is megtartotta a császárság idejében viselt mandzsu copfot, ezért hadserege a „copfos sereg” -, ő maga pedig „copfos tábornok” néven híresült el. A második forradalom idején megtagadta, hogy megadja magát a Kuomintang erőinek, és tevékenyen segített Jüan Si-kaj elnöknek a forradalom leverésében.[1]

Csapataival bevette Nanking városát, és hatalmas rablást, valamint gyújtogatást rendezett. A nagy felfordulásban katonái tévedésből még a japán konzulátus munkatársait is megsebesítették. Amikor ez Csang fülébe jutott, azonnal odasietett, elnézést kért, és kártérítést fizetett.[2]

1916–17 között Anhuj tartomány katonai parancsnokaként tevékenykedett. 1917. július 1-jén csapataival elfoglalta Pekinget, a bukott császár Pu Jit ismét trónra emelte, ezzel végrehajtva a mandzsu restaurációt, és lemondatta az aktuális elnököt, Li Jüan-hungot. Csang az államtanácsi tagságon kívül megkapta a főváros körüli Cseli tartomány vezetését és az északi tengeri kikötők vámügyeinek főfelügyelőségét is.[3]

A restauráció első napján kilenc ediktumot adatott ki a császárral az elnök lemondásáról, a héttagú államtanács- és a miniszterek kinevezéséről. A restauráció második napján ediktumban tiltotta meg a hercegek számára a politikába való beavatkozást, akik ezért szervezkedésbe kezdtek ellene. Az első komplikáció akkor adódott, amikor Li Jüan-hung nem volt hajlandó ténylegesen lemondani, és az elnöki palotát elhagyni. Amikor követet küldtek, hogy rábeszéljék a távozásra, már családjával és az elnöki pecséttel a japán követségre menekült. Hamarosan Tuan Csi-zsuj hadúr is megindult Peking irányába, ezért a lojalisták Mandzsúria hadurához, Csang Co-linhez kívántak segítségért fordulni. A küldött követet azonban elfogták a városon kívül, és erősítés nélkül Csang serege július 12-én elvesztette a harcot. A katonák levágták copfjaikat, és menekülőre fogták, Csang pedig a holland követségen keresett menedéket.[4]

Másnap lemondatták Pu Jit a trónról, és ezzel végleg véget ért a Csing-dinasztia uralkodása Kínában. Csang Tiencsinben keresett menedéket, és itt élt a politikától visszavonultan, egészen 1923. szeptember 11-én bekövetkező haláláig.[1]

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Hszün témájú médiaállományokat.
  1. a b c Rulers.org "Index Z"
  2. Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam, 102. old.
  3. Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam; 106. old.
  4. Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam; 107-110. old.

IrodalomSzerkesztés