Csatlósháború

áttételes konfliktus nagyhatalmak között

A csatlósháború vagy angolosan proxyháború (az angol proxy war után) olyan háború amit egy külső állami hatalom irányítása alatt vívnak. Ilyenkor a külső ország a saját érdekeltségét, az ún. csatlós állam (vagy proxy) igyekezett védeni, általában a regionális hatalom vagy természeti erőforrások, például olaj feletti rendelkezés megszerzése érdekében. A csatlósállam jellemzően nem rendelkezik önálló külpolitikával és gyakran egy NSA (Non-state actor) azaz állammal nem egy kaliberű politikai szervezetek vagy társaságok. A két állam vazallus és vazallus államhoz hasonló kapcsolatban vagy birodalom és kolóniához hasonló, közvetlen alárendeltségi kapcsolatban is lehet egymással. Emellett csatlós államnak hívjuk a világháborúkban harcoló valamelyik féllel szövetségbe lépett, s az anyaállam által nagyban befolyásolt államokat is.

Iráni–szaúd-arábiai csatlóskonfliktus harcoló felei. A két ország a pirossal jelölt országok konfliktusaiban nyújtott segítséget.

Az 1848-as délvidéki szerb felkelés is így nevezhető, hisz a szerb állam és az osztrák sereg is támogatta a törekvéseket.[1]

A csatlósháborúkat a terrorháborúk (War on Terror) és a hidegháború tette híressé. A koreai, a vietnámi háború, az indokínai háborúk és a kubai rakétaválság, az indonéz szabadságharc és a szovjet-afgán háború stb. A kor háborúit a bipoláris világ két nagyhatalmának terület-motiválta intervencionizmusa jellemzi. A világháborút követően világ politikailag polarizálódott és az oldalt nem választó felek felett érvényesült a Truman-doktrína. A háborúkat általában taktikai alapon vívták, hogy megerősítsék érdekszférájukat, de a birodalmak belső területeire nem terjedtek ki, hisz egyik félnek se állt érdekében egy közvetlen konfliktus. A csatlóst az azt irányító állam pénzeli, fegyverzi és katonai segítséget nyújt neki, hogy hatalmi jelenléte a régióban stabil maradjon. Így a Varsói Szerződés országai közé tartozó Magyarország 56-os forradalmába való beleszólás is eszkalálódhatott volna, ezért a Nyugat csak minimális támogatást nyújtott.

  1. Eszter Apor: Liszt Ferenc és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete. 2022. 9–49. o. Hozzáférés: 2024. május 26.