Csaturanga

ősi indiai stratégiai játék, a sakk őse
Csaturanga figurák
rádzsa (király)
mantri (vezér)
rata („harci szekér” vagy bástya)
janaj („elefánt” vagy futó)
kutiraj („ló” vagy huszár)
szipoj („gyalogos katona” vagy) (gyalog)


a b c d e f g h
8 a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8 8
7 a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7 7
6 a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6 6
5 a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5 5
4 a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4 4
3 a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3 3
2 a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2 2
1 a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1 1
a b c d e f g h
Csaturanga: A figurák állása a játék kezdete előtt. A rádzsák nem egymással szemben állnak, mint a sakkban; a világos rádzsa e1-en, a sötét d8-on. Nem alkalmaztak világos és sötét mezőket, mint a sakkban.
a b c d e f g h
8 a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8 8
7 a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7 7
6 a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6 6
5 a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5 5
4 a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4 4
3 a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3 3
2 a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2 2
1 a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1 1
a b c d e f g h
Astapada, a kockázatlan 8×8-as tábla (néha jelölésekkel), amelyen a csaturangát játszották.

A csaturanga ősi indiai játék, a sakk, a sógi (japán sakk) és a makruk (thai sakk) közös őse, a hsziangcsi (kínai sakk) és a csanggi (koreai sakk) rokona. A 6. század óta vagy még régebben játsszák, így ezt tartják a legrégebbi sakkvariánsnak. Közvetlen leszármazottja a satrandzs, a középkorban Európában meghonosodott sakkjáték elődje.

Két játékos játssza, de van négyszemélyes változata is, a csaturadzsi.

Csaturanga jelentése: négy részből álló hadsereg. A figurák az indiai hadsereg négyes tagolását jelképezik. A király (rádzsa) és vezére a következő seregtestek felett rendelkeztek:

  • A gyalogos katonák előrenyomuló sora.
  • A derékhad közelében a csataelefántok - a sakk futója. Később a figura játékerejét nem tartották méltónak a hatalmas elefántokéhoz. Ez változásokhoz vezetett és a mai Indiában gyakran a bástyát nevezik elefántnak, a futót pedig tevének. (Egyébként egy alternatív sakkfigura neve is „teve”.)
  • A lovasság, amelyet a megkerülésre alkalmas huszár jelképez.
  • A harci szekerek (vagy hajók) a szárnyakon, amelyek gyorsan, de csak egyenes vonalban mozognak. Ezekből Európában bástya lett (kivéve Oroszországot, ahová a „hajó” került).

A csaturangát az astapada nevű 8×8-as táblán játszották, amelyet nem osztottak fel világos és sötét mezőkre. A táblán jelölések is voltak, amelyeknek funkciója feledésbe merült. A sakktörténész Murray szerint ugyanazt a táblát talán egyfajta kockajátékra is használták és ebben játszhattak szerepet a jelölések.

Szabályai szerkesztés

Az ősi csaturanga szabályai nem ismertek pontosan. A sakktörténészek szerint a szabályok azonosak lehettek a satrandzs szabályaival, vagy legalábbis nagyon hasonlóak.

  • A rádzsa (király) ugyanúgy lép, mint a sakkban, vagy a satrandzsban (bármely irányban egyet).
  • A vezér (rani, szenapati vagy mantri) átlósan egyet lép (mint a satrandzsban a fersz).
  • A janaj (elefánt) vagy sakata úgy lép, mint a bástya a sakkban és a satrandzsban.
  • A kutiraj (harci szekér) a régi irodalom szerint háromféleképpen léphet:
    • 1. Két mezőt átlósan, egyet átugorva, mint a satrandzsban az alfil. A négyszemélyes változatban, a csaturadzsiban ugyanígy lép a hajó is. A kínai sakkban, a hsziangcsiban az elefánt lép hasonlóképpen, de ugrás nélkül.
    • 2. Egy mezőt előre vagy egy mezőt átlósan. Ez ugyanaz, mint a sógiban az ezüst tábornok mozgása. A thai sakkban (makruk) és a burmai sakkban (szittujin) ugyanígy lép az elefánt. Ezt a mozgást 1030-ban Abū Rayhān Bīrūnī is leírta Indiáról szóló könyvében.
    • 3.Két lépés oldalt vagy előre-hátra, egy mező átugrásával. Az ezt a lépést alkalmazó figurát egyes sakkváltozatokban dabbabah néven ismerik. Az arab sakkozó al-Adli 840 között leírta ezt a mozgást részben fennmaradt sakkról szóló munkájában. Az arab dabbabah szó régebben falak megtámadására szolgáló, burkolattal védett ostromgépet jelölt, ma tankot.
  • Az asva (ló) ugyanúgy lép, mint a huszár a sakkban és a satrandzsban. Ez egy különleges lépés, amelynek alapján az ezt is tartalmazó táblajátékokat a csaturanga valószínű leszármazottjaként szokták azonosítani.
  • A padati vagy bata (gyalogos katona), szajnik (harcos) úgy mozog, mint a gyalog a sakkban és a satrandzsban.

Al-Adli két további különbséget is említ a satrandzstól:

  • A pattot győzelemnek számították a pattot előidéző játékos számára. Ez a szabály egyes középkori sakkváltozatokban is előfordult Angliában 1600 körül. Egyes források szerint patt nem is létezett (de ez valószínűtlen).
  • Az a játékos, aki először vette le az ellenfél minden figuráját a király kivételével, nyert. Ez ugyan a satrandzsban is győzelemnek számít, de csak abban az esetben, ha a következő lépésben a „lemeztelenített” király nem tudja levenni az ellenfél utolsó bábuját a királyon kívül.

További információk szerkesztés

Games Ancient and Oriental and How to Play Them, Edward Falkener (1892, re-issued 1961) ISBN 0-486-20739-0