Csebarkul

település Oroszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 2.

Csebarkul (orosz nyelven: Чебаркуль) város Oroszország európai részén, a Cseljabinszki terület Csebarkuli járásának székhelye.

Csebarkul (Чебаркуль)
Csebarkul címere
Csebarkul címere
Csebarkul zászlaja
Csebarkul zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyCseljabinszki terület
JárásCsebarkuli
Irányítószám456730
Körzethívószám35168
Népesség
Teljes népesség44 671 fő (2023)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+5
Elhelyezkedése
Csebarkul (Oroszország)
Csebarkul
Csebarkul
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 58′ 40″, k. h. 60° 22′ 12″54.977778°N 60.370000°EKoordináták: é. sz. 54° 58′ 40″, k. h. 60° 22′ 12″54.977778°N 60.370000°E
Csebarkul (Cseljabinszki terület)
Csebarkul
Csebarkul
Pozíció a Cseljabinszki terület térképén
Csebarkul weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csebarkul témájú médiaállományokat.

Lakossága: 42 844 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Elhelyezkedése

szerkesztés

A Déli-Urál előterében, az Ilmeni-hegyek keleti oldalán, a Csebarkul-tó partján helyezkedik el, Cseljabinszk területi székhelytől 78 km-re (60 km-re?) nyugatra. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal dél-uráli, Ufa–Cseljabinszk közötti szakaszán. A várostól délre vezet az   „Urál” főút.

Éghajlata kontinentális. Hideg a tél, a januári középhőmérséklet -14,6 C°; száraz és meleg a nyár, a júliusi középhőmérséklet 18,2 C°. A csapadék évi mennyisége 480 mm.

A város északi részét a katonaság foglalja el (harckocsizók, légvédelmi rakétaezred, nagy gyakorlótér), északkeleten és keleten az ipari zóna húzódik; lakásépítésre, a lakónegyedek bővítésére délkeleten van lehetőség. A település nyugati és északnyugati határán túli, erdőkkel és hét kis tóval borított rész üdülőterület. Több szanatórium, üdülő, ifjúsági tábor található a közelben, köztük egy gyógyiszapos és klimatikus gyógyhely, Kiszegacs.

Története

szerkesztés

A tó és a helység neve valószínűleg baskír eredetű, jelentése 'tarka tó'. A város elődje egy baskír falu helyén 1736-ban létesített orosz erődítmény volt. Első fatemplomát 1745-ben emelték. Az Orenburgi kormányzóság létrehozása után, 1750–1752-ben Csebarkulból kocsiút épült dél felé, mely biztosította Orenburg ellátását. A Pugacsov-féle felkelés idején, 1774-ben a felkelők elfoglalták az erődítményt, majd visszavonuláskor felgyújtották. 1779-ben az Ilmeni-hegyekben aranyat találtak (a következő évben topázt is), és a vidéken elkezdődött az aranymosással végzett aranybányászat. A vasútvonalon 1892-ben indult meg a forgalom. Csebarkul a 20. század elejéig kozák település maradt.

Az egykori fatemplom helyén 1854-ben épült templomát az 1930-as években bezárták, később az épületet klubnak, mozinak használták, majd az 1960-as években lebontották. Az újjáépített templomot 2007-ben szentelték fel. Az 1950-es években létesített városi sportstadion helyén új jégkorongstadion épült, melyet 2009-ben nyitottak meg.[2]

Gazdasága

szerkesztés

A szovjet időszakban a település járási székhely, 1951-ben város lett. A világháború idején, 1941-ben a Moszkva környéki Elektrosztal nehézipari kombinát egy részét ide evakuálták. Ebből alakult ki a város legnagyobb ipari létesítménye, a Csebarkuli Kohászati Gyár. 1993-tól Uralszkaja Kuznyica néven részvénytársasági formában működött/működik tovább, napjainkban a Mecsel acélipari vállalatcsoporthoz tartozik. Szerkezeti-, hőálló-, rozsdamentes- és más speciális acélokat, hőálló nikkelalapú- és titánötvözeteket, illetve ezekből készült termékeket állít elő a gépipar több ágazata számára. A város gazdasága és a foglalkoztatottság a gyártól függ, a szociális intézmények és a lakónegyedek hőellátását is a gyár biztosítja. 2014-ben Csebarkult – sok más orosz városhoz hasonlóan – ún. monoprofilú várossá nyilvánították.

A második legnagyobb iparvállalat, az 1944-ben alapított Csebarkuli Darugyár toronydarukat, pneumatikus és lánctalpas darukat állított elő, saját öntőüzemmel rendelkezett. Privatizáció, csőd és többszörös tulajdonosváltás után, 2017-ben a gyárat felszámolták.[3] Az egykori fémszerkezetek gyára is megszűnt.

Az acéltermelés és tűzálló anyagok gyártása[4] mellett az ipar fontos ágazata az élelmiszergyártás. Az 1970-es évektől kezdve működik a város nagy baromfitelepe és tejfeldolgozó üzeme.

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  2. остопримечательности Чебаркуля[halott link] (edem-v-gosti.ru, hozzáférés: 2021-04-15)
  3. АО Чебаркульский крановый завод (rbc.ru, hozzáférés: 2021-04-17)
  4. Archivált másolat. [2020. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 4.)