Cserzővargák bástyája
A Cserzővargák bástyája[1] vagy Tímárok bástyája[2] (románul: Bastionul Tăbăcarilor, németül: Gerberbastei vagy Ledererbastei) Brassó városerődítményének egyik bástyája. Románul Bastionul Cojocarilor, azaz Szűcsök bástyája néven is ismerik. Az északkeleti várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.03 sorszámon szerepel.[3]
| Cserzővargák bástyája | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1522 |
| Típus | bástya |
| Elhelyezkedése | |
 Cserzővargák bástyája
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 33″, k. h. 25° 35′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 33″, k. h. 25° 35′ 53″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cserzővargák bástyája témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A városerőd keleti szögletét védő Szövetkészítők bástyáját eredetileg az ötvös céh építette a 15. század közepén. 1521–1522-ben az északkeleti védműveket megerősítették egy további külső fal építésével, minek következtében ez a bástya távolabb került a várfal szögletétől. A helyzet orvoslására egy további, a falon átnyúló bástyát építettek, melynek védelmével a Fekete utcában lakó vörös tímárokat, azaz cserzővargákat bízták meg.[4]
A 18. század közepétől már nem töltött be védelmi szerepet, elhanyagolták, főként raktárnak használták. A 19. század második felében a város terjeszkedése miatt lebontották az északkeleti várfalat, a bástya alapját azonban meghagyták. Az 1960-as években kijavították, belsejében játszóteret rendeztek be.[5] 2005-ben felújítási munkálatokat végeztek.[4]
Leírása szerkesztés
A Szövetkészítők bástyájától 50 méter távolságra helyezkedik el és egy falszakasz köti össze vele. A Kötélverők bástyájához hasonlóan mára már csak az alapzat maradt meg belőle. Patkó alakú, alacsony épület volt, nyitott résszel a zwinger és a Szövetkészítők bástyája felé. Számos lőréssel és forró szurok leöntésére kialakított nyílással látták el; ezek szélessége fél méter. A nyílásokat keretező téglaíveket csak később építették, eredetileg tölgyfakeretjük és tölgyfából készült zsalugátereik voltak.[6]
Képek szerkesztés
-
A bástya alapja -
A bástya alapja (elöl); Szövetkészítők bástyája (hátul) -
A bástya belseje
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
- ↑ Kovács Lehel István: Brassó: Falak a város körül. Erdélyi Gyopár, XXIII. évf. 2. sz. (2013. március) ISSN 1583-9532
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Aldea 60. o.
- ↑ Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus, 62. o. (2016). ISBN 9789737822949
- ↑ Jekelius 72. o.
Források szerkesztés
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
.svg){kind=small}