Fekete utca (Brassó)

brassói utca

A brassói Fekete utca (románul: Strada Nicolae Bălcescu, németül: Schwarzgasse) a történelmi központ második leghosszabb utcája. A 19. századig főleg tímárok, cserzővargák műhelyei működtek itt, amelyek szennyvize feketére festette az utca mentén folyó patak vizét; innen ered neve is. Északkeleti végén állt a Fekete utcai kapu, illetve bástya. A legtöbb épület a 18. századból származik, közülük 26-ot műemléknek nyilvánítottak.

Fekete utca
(Strada Nicolae Bălcescu)
Közigazgatás
Ország Románia
Település Brassó
Városrész Belváros
Létrejötte 14. század
Névadó Nicolae Bălcescu
Irányítószám 500019
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság585 m
Hossza0,85 km
Távolság a központtól0,2 km
Elhelyezkedése
Fekete utca (Brassó belváros)
Fekete utca
Fekete utca
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 32″, k. h. 25° 35′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 32″, k. h. 25° 35′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete utca
témájú médiaállományokat.

Elnevezése Szerkesztés

A brassói városerőd legelső olyan utcája, amelynek nevét okmány említi. 1464-ben Swarczgas néven jelenik meg, 1479-ben Nigra platea, 1480-ban Dy svarcze gas, 1664-ben Schwarzengasse, 1887-ben Schwarzgasse. Román elnevezése 1920–1947 között Regina Maria, 1947–1948 között Mareșal Tito, 1948-tól Nicolae Bălcescu.[1]

A jelenlegi Nicolae Bălcescu nemcsak a régi Fekete utcát, hanem egy további 250 méteres, az egykori várfalon kívüli részt is magába foglalja, egészen a Kút utcáig.

Története Szerkesztés

Az utca a 14. században alakult ki[2] a Bolgárszeg felől érkező, több ágra szakadó patakok egyik ága mentén.[3] A vár Quartale Portica negyedéhez tartozott.[4] Régi adónyilvántartások szerint már a 15. században több, mint 40 cserzőműhely működött itt. A műhelyek az utca mentén folyó fedetlen patakot használták fel munkájukhoz, amelyet a szennyvíz feketére festett; ez kölcsönözte az utca nevét. Ugyancsak a 15. században említik az utca északkeleti végén elhelyezkedő Fekete utcai kaput. Ezt 1578 után befalazták; több, mint két évszázadon keresztül bástyaként szolgált, majd a 18. század végén ismét megnyitották. A kapu, illetve bástya védelmét az utcában lakó tímárok látták el.[2]

A Fekete utcában 1862-ben egy angol cég gázművet létesített, amely segítségével megvalósult Brassó közvilágítása.[5] 1871–1873 között felépült a Fekete kaszárnya az osztrák hadsereg számára. Ennek jobb megközelíthetősége érdekében 1873-ban lebontották a bástyát és várkaput.[6]

Az utcában még a 19. század elején is számos takács-, tímár- és gubacsapóműhely üzemelt; a munkások főként székely lányok és legények voltak. Az ekkor már főként Kárpátokon túli nyersanyagot feldolgozó vállalkozások a század közepétől lassanként alulmaradtak az osztrák és cseh gyáriparral szemben. A csatorna használatáért minden műhely évi 4 forintot kellett fizessen. A csatornát 1896-ban deszkákkal fedték be, majd a 20. század elején a föld alá vezették. A tímárokat fokozatosan új műhelyek váltották fel: kárpitosok, órások, autójavítók, hangszerkészítők stb.[6] Az utcában két kisebb piactér is volt, amelyeket a hetivásárok alkalmával használtak: az egyik a Tehénpiac, a másik a Michael Weiss utca keresztezésénél.[7]

Az egykori kapu előtt, a várfalon kívül volt a város cigánytelepe. Ezt a 20. század elején felszámolták, később itt légszeszgyár és a katonai tűzoltóság kocsiszínje volt; ezek helyén hozták létre az 1970-es években a STAR nagyáruházat és a hozzá tartozó napipiacot.[6]

Leírása Szerkesztés

A Fekete utca a Tehénpiac (str. Diaconu Coresi), Mészáros utca (str. Johann Gött) és az Alsóvilla (str. Grigoraș Dinicu) közötti kereszteződésnél kezdődik, ez utóbbi folytatásaként. Északkeleti irányba haladva keresztezi a Michael Weiss utcát, a Csizmadia utcát (str. Politehnicii) és a Rezső körutat (bd. Eroilor). A Színház térig tart, innen a Kút utcában (bd. 15 Noiembrie) folytatódik északkelet felé. Autók által is járható, így a városerőd egyik legforgalmasabb utcája.

A házak legtöbbje 18. századi kétszintes épület, barokk elemekkel. Jellemző rájuk a kétszintes padlás, ahol a tímárok a bőröket szárították.[8] Több épületben jelenleg is kis műhelyek és kereskedések működnek.

Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik.

Északnyugati házsor Szerkesztés

  • 7. Itt töltötte gyermekkorát Karl Ernst Schnell, a város utolsó szász polgármestere.[9]
  • 9. Itt lakott Ephraim Andraschowski harangöntő, aki többek között a Fekete templom nagyharangját is öntötte.[10]
  • 15. Friedrich Czell iparos egykori háza.[11]
  • 47. 1791-ig egy katonai kórház működött itt.[6]
  • A Fekete utca és a Csizmadia utca sarkán volt a 20. század első felében a La Gogu vendégfogadó, amelyet főként kocsisok, sofőrök látogattak.[12]

Délkeleti házsor Szerkesztés

  • 2. A 20. század elején itt volt a Metropol szálloda és kávéház. Később lakóház, a század második felében itt lakott Carl Lehmann.[13]
  • 12. Drachenhaus (sárkányos ház), a sárkány alakú vízköpőknek köszönhetően több legendának lett az alapja, egy közismert monda szerint a wartburgi dalnokversenyen részt vevő rejtélyes Klingsor erdélyi származású dalnokhoz és varázslóhoz köthető.[14]
  • 16. Vörös fogadó, hosszú időn keresztül népszerű fogadó és kocsma működött benne, nevét pirosra festett homlokzatának köszönheti. Jelenleg lakóház.[15]
  • 26. Pavelescu-ház, 1929-től haláláig itt lakott Cincinat Pavelescu költő, és itt volt az általa alapított Brașovul literar și artistic folyóirat szerkesztősége is.[16]
  • 34. Hensel-ház, fiatalkorában itt lakott Friedrich Hensel, a „szász Leónidasz”, aki az osztrák hadsereg tisztjeként hősiesen védte Malborghetto várát I. Napóleon seregei ellen.[2]
  • 40. Honterus-ház, a középkorban ezen a helyen álló házban született 1498-ban Johannes Honterus evangélikus reformátor, iskolaalapító, az erdélyi reformáció kiemelkedő alakja. A telek jelenlegi háza a 19. századból származik, lakója, Franz Stenner 1890-ben az evangélikus egyházközségre hagyományozta.[17]
  • 42. Wolf-ház, 1902-ben Friedrich Wolf tímármester szintén az evangélikus egyházközségnek adományozta.[17]
  • 50. 1897-től máig itt van az Einschenk hangszerkészítő és -javító műhely. A műhelyt 1896-ban alapította Karl Einschenk orgonakészítő mester, aki az évek során körülbelül 45 orgonát készített, főleg Brassó megyei templomok számára. A 21. század elején unokája vezette a vállalkozást.[8]
  • 56. Fekete kaszárnya, Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján készült 1871–1873 között. Nagyméretű, masszív épület, amely hat századot tudott elszállásolni. Trianon után a román hadsereg használta, később altiszti akadémia majd különféle intézmények működtek benne, jelenleg a Transilvania Egyetem „K” szárnya (orvosi kar).[6]
  • 58. Unio majd Grand szálloda; 1873-ban nyílt meg a város egyik legelső szállodájaként, közfürdő is működött itt.[15] Jelenleg lakóház.

A várfalon túli rész Szerkesztés

  • A Fekete utca és a Rezső körút sarkán van az Unirea főgimnázium (egykoron a magyar polgári leányiskola épülete).
  • 62. STAR üzletház, 1971–1973 között épült modern vonalvezetésű négyszintes nagyáruház, mellette napipiac.
  • 67. 1902-ben épült háromszintes épület, itt volt egykor a börtön, amely az Igazságügyi Palotához (jelenleg a megyeháza) tartozott.[6] 1936-ban itt raboskodott a fiatal Nicolae Ceaușescu, akit kommunista agitációért ítéltek el.[18] Napjainkban a Brassó Megyei Történeti Múzeum adminisztratív székhelye.

Műemlékek Szerkesztés

Az utcából 26 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül 1 országos jelentőségű műemlék.[11]

Műemlékek listája
Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
2–4   Lakóház 18–19. század BV-II-m-B-11310
3   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11311
5   Lakóház 1800 körül BV-II-m-B-11312
6   Lakóház 1800 körül BV-II-m-B-11313
9   Lakóház 1800 körül BV-II-m-B-11314
10   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11315
14   Lakóház 16–19. század, 1798 BV-II-m-B-11316
15   Friedrich Czell-ház 19. század eleje BV-II-m-B-11317
16   Vörös fogadó 1689, 19. század BV-II-m-A-11318
19   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11319
21   Lakóház 18. század, 1829 BV-II-m-B-11320
22   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11321
23   Demeter-ház 19. század BV-II-m-B-11322
24   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11323
26   Cincinat Pavelescu-ház 18–19. század BV-IV-m-B-11869
32   Lakóház 19. század első fele BV-II-m-B-11324
36   Lakóház 19. század első fele BV-II-m-B-11325
40   Johannes Honterus-ház 15–19. század BV-II-m-B-11326
42   Friedrich Wolf-ház 18. század BV-II-m-B-11327
50   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11328
51   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11329
53   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11330
56   Fekete kaszárnya 1796, 1871–1873 BV-II-m-B-11331
61   Lakóház 1818, 1910 BV-II-m-B-11332
63   Lakóház 1800 körül BV-II-m-B-11333
65   Lakóház 17. század BV-II-m-B-11334

Jegyzetek Szerkesztés

  1. Pavalache 489. o.
  2. a b c Nussbächer 58–60. o.
  3. Zamfir, Anca Maria: Un posibil model vienez pentru Brașovul celei de-a doua jumătăți a secolului al XIX-lea. Cumidava, 22–24. évf. (1998 – 2000) 328. o. arch Hozzáférés: 2020. december 9.
  4. Pavalache 110. o.
  5. Thomae, Viktor: Geschichte des Städtischen Gaswerkes. Neue Kronstädter Zeitung, XIII. évf. 1. sz. (1997. március 20.) 9. o. ISSN 0934-4713
  6. a b c d e f Aldea 124–129. o.
  7. Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia, 103. o. (1977) 
  8. a b Hurezean, Ruxandra: Einschenk. Umple Transilvania de sunet de 120 de ani neîntrerupt. Revista Sinteza, 2016. április 2. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  9. Nussbächer, Gernot: Schnell, Karl Ernst. Kulturportal West Ost, 2017. [2020. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 10.)
  10. Nussbächer, Gernot: Die Große Glocke der Schwarzen Kirche. Karpatenrundschau, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 10.)
  11. a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  12. Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton, 239. o. (2011). ISBN 9789737641700 
  13. Mateescu, Răzvan: Carol Lehmann, povestea omului de stâncă. Editura Mateescu, 2017. január 12. [2017. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  14. Wittstock, Wolfgang: Wo sind Klingsors Drachen geblieben? Neue Kronstädter Zeitung, XXII. évf. 4. sz. (2006. december 15.) 9. o. ISSN 0934-4713
  15. a b Balázs 89–94. o.
  16. Memo Brașov: Marcarea elementelor memoriale din orașul Brașov. Brassó: Consiliul Județean. 2015.  
  17. a b Simon, Peter: Das Honterus-Geburtshaus. Neue Kronstädter Zeitung, XXXI. évf. 2. sz. (2015. június 30.) 7. o. ISSN 0934-4713
  18. Petraru, Ștefan; Catrina, Constantin. Brașovul Memorial (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism, 54. o. (1976) 

Források Szerkesztés