Főmenü megnyitása

Csohány Gabriella (Ölyvös, 1919. május 19.Budapest, 1972. szeptember 22.) magyar költő, író, szerkesztő. "Költeményeit és prózai írásait szocialista eszmeiség és lírai érzékenység hatja át"- írta róla az Új magyar lexikon.[2]

Csohány Gabriella
Született 1919. május 19.[1]
Elhunyt 1972. szeptember 22. (53 évesen)
Budapest
Foglalkozása

ÉletpályájaSzerkesztés

Tanítónői oklevelének a megszerzése után, 1939 és 1941-ben az Ugocsa vármegyei Mátyfalván tanított. 1942-ben Budapestre került és tisztviselőként dolgozott. 1945 és 1947 között funkcionárius volt a Pedagógusok Szakszervezetében, majd 1947 – 1950 között a Pártfőiskolán tanított. 1951 és 1953 között a Magyar Írók Szövetségében agitációs propaganda titkár volt. Verseket is ebben az időszakban publikált. 1954-ben Bulgáriában vett részt egy féléves tanulmányúton. 1955-től a Magyar Rádió ifjúsági osztályának vezetője, 1957-től a Pajtás című gyermeklap szerkesztője, majd 1959-től főszerkesztője volt. Ezután prózai művekkel jelentkezett: egy útirajzot adott ki bulgáriai élményeiről és két önéletrajzi jellegű regényt írt.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Köszönöm! (versek, Bp., 1951)
  • Dal az emberekről (versek, Bp., 1954)
  • Savanyú tej mézzel (bulgáriai útirajz, Bp., 1958)
  • Családfa helyett (regény, Bp., 1968)
  • Kórház mécsvilágnál (regény, Bp., 1970)

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02844.htm, Csohány Gabriella, 2017. október 9.
  2. 1. kötet 517. old.

ForrásokSzerkesztés