Csomakőrös

település Romániában, Kovászna megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 19.

Csomakőrös (románul Chiuruș) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Kovásznához tartozik.

Csomakőrös (Chiuruș)
Kőrösi Csoma Sándor mellszobra
Kőrösi Csoma Sándor mellszobra
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
Rangfalu
KözségközpontKovászna
Irányítószám525201
SIRUTA-kód63544
Népesség
Népesség468 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság339 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság565 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 26° 09′ 24″45.823184°N 26.156684°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 26° 09′ 24″45.823184°N 26.156684°E
SablonWikidataSegítség

A falu Kézdivásárhelytől 21 km-re délre, Kovászna központjától 3 km-re délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

szerkesztés

A falu eredeti neve Kőrös volt, a falu nevének előtagját 1898-ban nagy szülötte, Kőrösi Csoma Sándor emlékére kegyeletből kapta.

Története

szerkesztés

1464-ben Kewres néven említették.[2] 1910-ben 619 lakosából 7 kivételével mind magyarok voltak. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 451 lakosa volt, 450 magyar és 1 román.

Gazdasága

szerkesztés

A falu a szitakéregkészítésről volt ismert.[3][4]

Látnivalók

szerkesztés
  • Itt született 1784-ben Kőrösi Csoma Sándor Ázsia-kutató, nyelvész, szobra 1972 óta a falu központjában áll. A kultúrotthonban levő emlékszobában Kőrösi Csoma kiállítás tekinthető meg.
  • Református temploma valószínűleg 14. századi eredetű, 1779-ben újjáépítették, majd 1815 és 1830 között átalakították.

Képgaléria

szerkesztés
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
  2. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  3. Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1287-4   [háziipar]
  4. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. ISBN 963-05-2443-0   [szitakötés]