Czimmer Tibor
Czimmer/Czinner/Zinner Tibor (Budapest, 1923. október 7. – Budapest, 1957. november 29.[1][2]) magyar segédmunkás, bányász, forradalmár.
| Czimmer Tibor (Czimer Tibor) | |
| Született | 1923. október 7. Budapest |
| Elhunyt | 1957. november 29. (34 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | fulladás |
| Sírhelye | Új köztemető (301-es parcella) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Czimmer Mihály és Ámon Anna voltak.[3] Hat elemit végzett. 1940-ben korengedménnyel katonának állt. 1943-ban leszerelt, de 1944-ben újra behívták. 1944 őszén megszökött, és a háború végéig szökevényként bujkált. 1945-től a BESZKÁRT-nál volt segédmunkás. 1945 után több munkája és munkahelye volt; dolgozott Sztálinvárosban, majd a metróépítkezésnél, volt ökölvívóedző és bányász. 1947-ben a szentendrei járásbíróság lopásért egyhavi elzárásra ítélte, de 1953-ban mentességet kapott. 1956. augusztusában a pilisi szénbányákhoz került, ahol 1956. október 25-ig dolgozott.
1956-os események szerkesztés
1956. október 30-án csatlakozott a pilisszentiváni bányászok Rusznyák László vezette csoportjához. 1956. október 31-én már a parancsnok helyettesévé választották. A Maros utcában[4] ő is tagja lett a „Bányászbrigádnak”; részt vett a csoport tevékenységeiben: járőrözésekben, letartóztatásokban, őrszolgálatban. 1956. november 3-án csatlakozott a fegyverért Ausztriába indulókhoz. Győrben Szigethy Attilától nem kapták meg a határátlépéshez szükséges iratokat. Szigethy Attila írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határőregységet. Délután érkeztek Szombathelyre, megszállták a Söptei úti laktanyát, és hozzákezdtek a feladat végrehajtásához. 1956. november 4-én miután a szovjet csapatok elfoglalták a laktanyát, fogságba esett. Első fokon 1957. július 23-án gyorsított eljárásban halálra ítélték szervezkedés kezdeményezése, vezetése és rablás miatt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. november 23-án jogerőre emelte az ítéletet. Nem kért kegyelmet; 1957. november 29-én kivégezték.
Temetése Budapesten, az Új köztemetőben történt (301-es parcella).[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az 1956-os magyar forradalmat követő politikai megtorlás áldozatainak hiteles névsora
- ↑ https://epa.oszk.hu/02200/02288/00023/pdf/Evkonyv56_02_1994_251-256.pdf
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 1296/1957. folyószám alatt.
- ↑ Velünk élő történelem – a Maros utca emlékei
- ↑ Nemzeti Örökség Intézete
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Rev.hu
- Jeltelenül elföldelve
- Arcok 1956-ból - Czimer Tibor
- https://real.mtak.hu/104369/1/horvath_pahirya-kenyszerkirandulas_a_szovjetunioba.pdf
További információk szerkesztés
- Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger… 1956 (Budapest, 1989)
- Halottaink 1956. II. (Budapest, 1989)
- HU ÁBTL 3.1.9. V-143557
- HU ÁBTL 3.1.9. V-146379
- HU ÁBTL 3.1.9. V-146379/1-2
- HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
- HU BFL – XXV.4.a – 2383 – 1957 (Rusznyák László és társai. BFL XXV. 4. a 2383/57)
- 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője: Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette: Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
- Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004.
- Orbán Éva: Üzenet a barikádokról. Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1996.