Dávid Géza (történész)

Dávid Géza (Budapest, 1949. augusztus 22. –) magyar történész, turkológus (oszmanista), egyetemi tanár, intézetigazgató, Dávid Zoltán (1923–1996) történész, demográfus fia. Munkássága homlokterében a magyarországi török hódoltság népesedés-, közigazgatás- és gazdaságtörténete áll, elsősorban török források feldolgozása révén.

Dávid Géza
Született	1949. augusztus 22. (74 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Dávid Zoltán
Foglalkozása	történész turkológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Veres Pálné Gimnázium (–1968) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1973)
Kitüntetései	a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2019)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1968-ban érettségizett a Veres Pálné Gimnáziumban, 1973-ban fejezte be török történelem‒angol szakos tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Bölcsészdoktori fokozatot 1975-ben, kandidátusit 1985-ben szerzett, az MTA doktora 1997-ben lett, s 1998-ban habilitált. 1972–1973-ban török nyelvórákat tartott a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1973-tól az ELTE Török Filológiai Tanszékén lett tanársegéd. 1980-ban adjunktussá, 1987-ben docenssé, 2000-ben egyetemi tanárrá léptették elő. 1993–1998 és 1999–2014 között tanszékvezetőként, 2010–2014 között egyben az Orientalisztikai Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Vezeti a Történelemtudományi Doktori Iskola Az Oszmán Birodalom, a magyarországi török hódoltság és a Török Köztársaság története elnevezésű programját. 2019-ben került nyugállományba, s ebben az évben megkapta a professor emeritus címet.

Bő két évet kutatott török levéltárakban, de Európa, így Bécs, a Vatikán, Velence, München, Párizs és Varsó közgyűjteményeiben is. Ösztöndíjai közül a MTA‒Soros, a Széchenyi professzori, a Humboldt, a Mellon és a Fulbright említhető. Vendégelőadásokat tartott Cambridge, Oxford, London, (Kelet-)Berlin, München, Ankara, Isztambul egyetemein és tudományos intézményeiben.

Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és Orientalisztikai Bizottságának. 1973-as újraalapítása óta tagja, kilenc éven át tudományos titkára, 20 éve alelnöke a Kőrösi Csoma Társaságnak. 1996-tól a Keletkutatás című orientalisztikai folyóirat szerkesztőbizottságában ténykedik. A Magyar‒Török Baráti Társaság egyik alapítója, 5 évig alelnöke, majd 1998-tól 10 évig elnöke volt. Állam- és kormányfői szinten látott el tolmácsolási feladatokat.

Munkássága

Publikációi, amelyek száma eléri a 400-at (2022), 1974 óta jelennek meg magyar, angol, török és német nyelven a turkológia és a történettudomány rangos hazai és külföldi folyóirataiban, valamint gyűjteményes köteteiben. Monográfiát készített a Simontornyai szandzsák 16. századi történetéről, amelyről Szakály Ferenc azt írta, hogy etalon a további hasonló munkákhoz. Ezt törökre is lefordították. Összegző, sok irányból közelítő tanulmányban vizsgálta Magyarország demográfiai viszonyait a 16‒17. században. Bemutatta a népesség vándormozgalmát a Buda alá sorolt településeken 1546 és 1559 között. Felmérte a városi lakosság arányának változásait a hódoltság korában. Helytörténeti monográfiákban (Békéscsaba, Elek, Bonyhád, Szigetvár) tőle származik a több újdonsággal szolgáló, módszertani szempontból figyelemre méltó török kori fejezet. Gerelyes Ibolyával feltérképezte a történeti források és a régészeti leletek szóba jövő találkozási pontjait. Összeállította néhány magyarországi szandzsák vezetőinek (bégjeinek) a névsorát, illetve írta meg pár jelentékeny itt működő alkormányzó életrajzát. Feldolgozta a becsei-becskereki kincstári bevételeket tartalmazó kimutatást. Fodor Pállal együtt kiadta a szultáni tanács jegyzőkönyveiben, a mühimme defterikben szereplő legkorábbi magyar vonatkozású parancsokat.  A Cambridge History of Turkey-ben összefoglalta az Oszmán Birodalom hadtörténetét 1453 és 1603 között. A The Encyclopaedia of Islam második és harmadik kiadásának, illetve a 44 kötetes Türkiye Diyanet Vakfı İslâm Ansiklopedisi magyar vonatkozású címszavainak jelentős részét ő készítette el.  A magyar‒török kapcsolatok 19. és 20. századi egyes vonatkozásait is tárgyalta. Magyarországon elsőként megszerkesztette a több kiadást megért magyar‒török, török‒magyar (úti)szótárat.  A mintegy 1000 tételt számláló idézési listájában magas a külföldi hivatkozások aránya. Válogatott tanulmányaiból egy-egy kötet jelent meg itthon (Pasák és bégek uralma alatt) és Törökországban (Studies in Demographic and Administrative History of Ottoman Hungary).

Családja

1988-ban kötött házasságot, felesége Bajor Ágota építészmérnök, könyvtáros, hittankönyvek társszerzője. 1990 és 1995 között négy leánygyermekük született: Réka, Orsolya, Margit, Emese.

Díjai, elismerései

• A Türk Tarih Kurumu levelező (1989), tiszteleti tagja (2013)
• Török Köztársaság Érdemrendje (Liyakat Nişanı) (1995)
• Akadémiai Kiadó, Nívódíj (2007)
• A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2019)

Főbb művei

• A Simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest, 1982.
• A török hódoltság kora. Békéscsaba története. Első kötet. A kezdetektől 1848-ig. (Szerk. Jankovich B. Dénes–Erdmann Gyula). Békéscsaba, 1991, 207–312.
• Szigetvár 16. századi bégjei. Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulóján. (Szerk. Szita László). Pécs, 1993, 159–191.
• Hungarian–Ottoman Military and Diplomatic Relations in the Age of Süleyman the Magnificent. (Ed. by Géza Dávid and Pál Fodor). Budapest, 1994.
• Administration in Ottoman Europe. Süleyman the Magnificent and His Age. The Ottoman Empire in the Early Modern World. (Ed. by Metin Kunt and Christine Woodhead). London–New York, [1995], 71–90.
• Studies in Demographic and Administrative History of Ottoman Hungary. (Analecta Isisiana, XXV.) Istanbul, 1997.
• Magyarország népessége a 16–17. században. In: Magyarország történe­ti demográfiája (896–1995). Millecentenáriumi előadások. (Szerk. Kovacsics József). Budapest, 1997, 141–171.
• Osmanlı Macaristan’ında toplum, ekonomi ve yönetim. 16. yüzyılda Simontornya sancağı. (Tarih Vakfı Yurt Yayınları, 81.) İstanbul, 1999.
• Ottoman Social and Economic Life Unearthed. An Assessment of Ot­toman Archaeological Finds in Hungary. In: Studies in Ottoman Social and Economic Life. Studien zu Wirtschaft und Gesell­schaft im Os­manischen Reich. (Hrsg. von Raoul Motika, Christoph Herzog, Michael Ursinus). Heidelberg, 1999, 43–79. [Társszerző Gerelyes Ibolya]
• Mohács–Pécs 16. századi bégjei. Pécs a törökkorban. (Szerk. Szakály Ferenc). (Tanulmányok Pécs Történetéből, 7.) Pécs, 1999, 51–87.
• Ottomans, Hungarians, and Habsburgs in Central Europe. The Military Confines in the Era of Ottoman Conquest. (Ed. by Géza Dávid and Pál Fodor). Brill, Leiden‒Boston‒Köln, 2000.
• The mühimme defteri as a Source for Ottoman–Habsburg Rivalry in the Sixteenth Century. Archivum Ottomanicum 20 (2002) 167–209.
• Pasák és bégek uralma alatt. Népesedés- és közigaz­gatás-történeti tanulmányok. Budapest, 2005.
• „Az ország ügye mindenek előtt való.” A szultáni tanács Magyar­országra vonatkozó rendeletei (1544–1545, 1552). “Affairs of State Are Supreme”. The Orders of the Ottoman Imperial Council Pertaining to Hungary (1544–1545, 1552). Budapest, 2005. [Társszerző Fodor Pál]
• Ransom Slavery Along the Ottoman Borders (Early Fifteenth – Early Eighteenth Centuries. (Ed. by Géza Dávid and Pál Fodor). (The Ottoman Empire and its Heritage, 37.) Leiden, 2007.
• „Ez az ügy fölöttébb fontos.” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559–1560, 1564–1565). “This Affair is of Paramount Importance”. The Orders of the Ottoman Imperial Council Pertaining to Hungary (1559–1560, 1564–1565). Budapest, 2009. [Társszerző Fodor Pál]
• Vámok és kincstári bevételek a Temesvári vilájetben. Becskerek és Becse korai pénzügyi elszámolásai. Pénztörténet – gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. (Szerk. Bessenyei József–Draskóczy István). Budapest–Miskolc, 2009, 77–98
• Ottoman Armies and Warfare, 1453–1603. The Cambridge History of Turkey. II. The Ottoman Empire as a World Power, 1453–1603. (Ed. by Suraiya N. Faroqhi‒Kate Fleet). Cambridge, 2013, 276–319.
• Kasım voyvoda, bey ve paşa. Ankara Üniversitesi Tarih Araştırmaları Dergisi 35/60 (2016), 291–330.
• Felix Petancius és a török szultánokról készített első európai családfa. Keletkutatás 2020. tavasz, 47‒88. [Társszerző Lakatos Bálint]
• Pozsega 16. századi szandzsákbégjei – kitekintés a 17. századra. Keletkutatás 2020. ősz, 5‒31.