Főmenü megnyitása

A D–18T kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, amelyet a zaporizzsjai Motor Szics gyárt és az Ivcsenko-Progressz tervezőiroda fejlesztett ki. 1984 óta gyártják sorozatban.

D–18T
D–18T sugárhajtómű An–124 típusú repülőgépen
D–18T sugárhajtómű An–124 típusú repülőgépen

Fajtája kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Ország  Szovjetunió,  Ukrajna
Gyártó Motor Szics
Tervező Ivcsenko-Progressz tervezőiroda
Első üzemelés 1979
Fő alkalmazás An–124, An–225
Sorozatgyártás 1984–1997, 2002-től

TörténeteSzerkesztés

A nagy kétáramsági fokú D–18T volt az első olyan szovjet sugárhajtómű, amelynek tolóereje meghaladta a 200 kN-t. Az An–124 szállító repülőgépbe szánt hajtőművet Vlagyimir Lotarjov főkonstruktőr vezetésével tervezték. Az első működő hajtómű 1979-ben készült el. Az első repülést egy Il–76LL fedélzetén 1982 márciusában hajtották végre a D–18T-vel. Az An–124 pedig 1982. december 24-én hajtotta végre az első felszállását ezzel a hajtóművel. A D–18T-t később az An–225-be is beépítették. A hajtómű gyártását 1997-ben befejezték. A kereskedelmi célú teherszállítás piacának növekedése miatt az 1990-es évek végén egyre nagyobb igény jelentkezett az An–124 gépek iránt, ezért a gépekhez szükséges hajtóművek gyártását 2002-ben újraindították.

Szerkezeti kialakításaSzerkesztés

A D–18T hajtómű egy háromtengelyes, magas kétáramsági fokú gázturbinás sugárhajtómű. A turbóventilátor egyfokozatú, a közepes nyomású és a nagynyomású axiálkompresszor egyaránt hétfokozatú. Gyűrűs égéstérrel rendelkezik, amelyben körben 22 db üzemanyag-befecskendező fúvóka helyezkedik el. A közepes- és nagynyomású kompresszorokat hajtó turbinák egyfokozatúak, a turbóventilátort hajtó turbina hétfokozatú. A hajtómű moduláris felépítésű, 17 nagyobb részegységből áll, amelyek egy egységként cserélhetők a javítás során. Hatékony sugárfékkel van felszerelve, amely a turbóventilátor külső áramkörének áramlási irányát tudja megfordítani. Vezérlőberendezései elektronikus és hidraulikus működtetésűek.

Későbbi változatokSzerkesztés

1998-ban készült el a hajtómű továbbfejlesztett, 3-as sorozatú változata. Mindenekelőtt a hajtóművek megbízhatóságát, hatásfokát és élettartamát növelték, így az eredetileg elsősorban katonai feladatokra szánt An–124 az új hajtóművekkel a polgári teherforgalomban is alkalmazhatóvá és versenyképessé vált. Míg a D–18T első változata csak 500 üzemórát működhettek az első nagyjavításig, és az élettartama mindössze 1250 óra volt, addig a 3-as sorozat hajtóműveinél az élettartamot 18 000 órára növelték. A hajtóművet az An–124–100 és az An–124–100M–150 típusú repülőgépeknél alkalmazzák.

A 4-es sorozatot a kifejezetten a polgári teherszállításra optimalizált és modernizált An–124–100M–150 gépek számára fejlesztették ki. A növelt teherbírású repülőgép számára nagyobb tolóerőre volt szükség, ezért a D–18T tolóerejét felszállási üzemmódnál 10%-kal megnövelték. Megváltoztatták a turbóventilátor és a turbinafokozatok lapátjainak geometriáit, a sugárfordító a korábbi hidraulikus helyett elektromos működtetésű lett. Az átalakítások következtében a hajtómű megfelelt az ICAO–4 kategóriájú zaj-előírásoknak, az égéstermékek ugyancsak az ICAO normáinak megfelelőek.

Műszaki adatok (D–18T)Szerkesztés

  • Tolóerő felszállási üzemmódban: 234 kN
  • Tolóerő normál utazó üzemmódban: 48,6 kN
  • Kétáramsági fok: 5,6
  • Átmérő: 5400 mm
  • Magasság: 2937 mm
  • Szélesség: 2792 mm
  • Üres tömeg: 4100 kg
  • Fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás: 0,0557 kg/N·h (11 000 m-en, utazósebességnél)

További információkSzerkesztés