Daniel Harding

brit karmester

Daniel Harding (Oxford, 1975. augusztus 31. – ) brit karmester.

Daniel Harding
Daniel Harding.jpg
Életrajzi adatok
Született 1975. augusztus 31. (46 éves)[1][2][3][4]
Oxford[5]
Iskolái Chetham's School of Music
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Díjak Művészetek és Irodalom Érdemrendje
Tevékenység
Kiadók Deutsche Grammophon

Élete, munkásságaSzerkesztés

Daniel Harding Oxfordban született. Trombitát tanult a manchesteri Chetham’s School of Musicben, és 13 évesen a Nemzeti Ifjúsági Zenekar tagja volt.[6] 17 éves korában megszervezett egy zenészcsoportot, hogy előadják Arnold Schönberg Pierrot Lunaire-jét. Az előadásról készített egy hangfelvételt, amit elküldött Simon Rattle-nek, Birminghambe. Rattle a Birmingham Városi Szimfonikus Zenekar karmestere volt, és miután meghallgatta a kazettát, Hardingot 1993 és 1994 között asszisztensévé fogadta. Harding ezután a Cambridge-i Egyetemre járt, de az első egyetemi éve után a Berlini Filharmonikus Zenekarnál Claudio Abbado asszisztense lett,[7] és 21 éves korában már vezényelhette is a zenekart. 1996-ban először vezényelt a Proms-on (BBC Promenade Concerts), és ekkor ő volt a legfiatalabb karmester, aki ott fellépett.[8] Az ifjú karmester egy nyilatkozatában elmondta, hogy soha nem vett részt hivatalos (iskolai) karmesteri képzésben.[9]

Harding 1997-ben Emanuel Ax zongorista mellett az Ojai Zenei Fesztivál (USA) zenei igazgatója volt. Ezután a Trondheimi Szimfonikus Zenekar (1997–2000), a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen (1999–2003) és a Mahler Kamarazenekar (2003–2008) zenei igazgatója volt. Miután 2005-ben Riccardo Muti lemondott a milánói Scalában, Harding Mozart Idomeneo című operájával mutatkozhatott be.[10]

2004-ben Hardingot kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé. Egyik első projektje a Sound Adventures program bevezetése volt, amely új kompozíciók bemutatását jelentette.[11] Hangfelvételt készített a zenekarral a Billy Budd című Britten-operáról az EMI Classics közreműködésével.[12] 2007-ben a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere lett. Szerződését 2009 szeptemberében 2012-ig meghosszabbította,[12] majd 2013 áprilisában a zenekar tovább hosszabbította azt 2015-ig.[13] A zenekarral együtt ezután szerződést kötött hangfelvételek készítésére a Sony Classical hanglemezcéggel.[14] 2015 júniusában az Orchestre de Paris bejelentette Harding kinevezését kilencedik vezető karmesterévé, 2016 szeptemberétől.[15] Ennél a zenekarnál a 2018–2019-es szezon végén fejezte be tevékenységét.[16] 2018 októberében a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara bejelentette Harding szerződésének újabb, 2023-ig történő meghosszabbítását, valamint a művészeti vezetői cím odaítélését.[17]

Japánban 2010 szeptemberében Harding az Új Japán Filharmonikusok zenei partnere,[18] 2012 áprilisában pedig a Karuizawában található Ohga Hall művészeti igazgatója lett.[19]

Hardingnak két gyermeke van, Adele és George, a Béatrice Muthelet mélyhegedűssel, a Mahler Kamarazenekar tagjával kötött, ám válással végződött házasságából.[9] Futballrajongó, nagy szurkolója a Manchester Unitednek. Harding képzett repülőgép pilóta, elhatározott célja, hogy 2020-ban Air France kereskedelmi pilótája legyen (ez a COVID-19-es világjárvány miatt késedelmet szenved).[20]

FelvételeiSzerkesztés

Válogatás az AllMusic[21] és a Discogs[22] nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1997 Kevin Volans: Concerto for Piano and Wind Instruments; This is How It is; Leaping Dance; Walking Song Peter Donohoe, Wim Steinmann, Netherlands Wind Ensemble Chandos
1998 Masterprize: Top of the World (The Six Final Works for the International Composing Competition) London Symphony Orchestra BBC Music Magazine
1999 Daniel Harding conducts Andrew March, Victoria Borisova-Ollas, Daniele Gasparini, Stephen Hartke, Carl Vine London Symphony Orchestra EMI
2000 Mozart: Don Giovanni Mattei, Cachemaille, Remigio, Gens, Padmore, Larsson, Fechner, Oskarsson, Mahler Chamber Orchestra Virgin Classics
2001 Brahms: Symphonies Nos. 3 & 4 Deutsche Kammerphilharmonie Bremen Virgin
2002 Britten: The Turn of the Screw Ian Bostridge, Joan Rodgers, Julian Leang, Caroline Wise, Jane Henschel, Vivian Tierney, Mahler Chamber Orchestra Virgin
2003 Haydn: Cello Concertos Gautier Capuçon, Mahler Chamber Orchestra Erato/Virgin
2004 Mahler: Symphony No. 4, 3 Lieder from des Knaben Wunderhorn Dorothea Röschmann, Mahler Chamber Orchestra Virgin Classics
2005 Nicola Benedetti Plays Szymanowski, Chausson, Saint-Saëns Nicola Benedetti, London Symphony Orchestra Deutsche Grammophon
2006 Bechara El Khoury: New York, Tears and Hope; The Rivers Engulfed Martyn Brabbins, London Symphony Orchestra Naxos
2007 Mozart: Die Zauberflote (Highlights) Dorothea Röschmann, Miklósa Erika, Cristoph Strehl, René Pape, Hanno Müller-Brachmann, Arnold Schönberg Chor, Mahler Chamber Orchestra Deutsche Grammophon
2008 Britten: Billy Budd Nathan Gunn, Ian Bostridge, Gidon Saks, Neal Davies, Jonathan Lemalu, Matthew Rose, London Symphony Orchestra & Chorus Erato/Virgin Classics
2010 Orff: Carmina Burana Patricia Petibon, Hans-Werner Bunz, Christian Gerhaher, Symphonieorchester und Chor des Bayerischen Rundfunks Deutsche Grammophon
2012 Csajkovszkij, Mendelssohn: Violin Concertos Ray Chen, Swedish Radio Symphony Orchestra Sony Classical
2013 Bartók: Violin Concertos Nos. 1 & 2 Isabelle Faust, Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2014 Richard Strauss: Alpine Symphony Saito Kinen Orchestra Decca
2015 Mahler: Symphonie Nr. 6 Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2016 Rameau: Hippolyte et Aricie, suite d'orchestre; Berlioz: Symphonie Fantastique Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2018 Widmann: Viola Concerto Antoine Tamestit, Bavarian Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2019 Brahms: Ein deutsches Requiem Matthias Goerne, Christiane Karg, Swedish Radio Symphony Orchestra & Choir Harmonia Mundi
2020 Schönberg: Violin Concerto; Verklärte Nacht Isabelle Faust, Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  6. Robert Hanks. „Daniel Harding: Lightning conductor”, The Independent, 2005. december 10.. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 31.) 
  7. Michael Henderson. „Daniel Harding: Conducting his life with brio”, The Observer, 2006. július 30. (Hozzáférés ideje: 2007. január 6.) 
  8. Stephen Moss. „Prodigy on the podium”, The Guardian, 2004. október 19. (Hozzáférés ideje: 2011. február 28.) 
  9. a b Michael White. „Prodigy Ages into a Merely Young Conductor”, The New York Times, 2011. február 27. (Hozzáférés ideje: 2011. február 28.) 
  10. Barbara McMahon. „Milan's opera world divided as British conductor takes on La Scala”, The Guardian, 2005. december 8. (Hozzáférés ideje: 2007. január 6.) 
  11. Edward Seckerson. „Daniel Harding: LSO's boy wonder”, The Independent, 2007. március 22. (Hozzáférés ideje: 2007. március 23.) [halott link]
  12. a b Bo Löfvendahl. „SR förlänger med dirigent”, Svenska Dagbladet, 2009. szeptember 17. (Hozzáférés ideje: 2009. október 31.) 
  13. Harding kvar hos Radiosymfonikerna”, Svenska Dagbladet, 2013. április 17. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 4.) 
  14. Tim Ashley. „Strauss: Oboe Concerto; Serenade in E Flat; Suite in B Flat – review”, The Guardian, 2010. november 11. (Hozzáférés ideje: 2011. február 28.) 
  15. Orchestre de Paris (11 June 2015). "Daniel Harding nouveau directeur musical de l'Orchestre de Paris et Thomas Hengelbrock chef associé à partir de la saison 2016–2017". Sajtóközlemény. Elérés: 12 June 2015. Archiválva 2015. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. Daniel Harding quitte l'Orchestre de Paris”, France Musique, 2018. január 30. (Hozzáférés ideje: 2018. február 1.) 
  17. Swedish Radio Symphony Orchestra / Berwaldhallen (17 October 2018). "Daniel Harding förlänger till 2023 – tar Radiosymfonikerna på omfattande turné". Sajtóközlemény. Elérés: 18 October 2018.
  18. New Japan Philharmonic (1 September 2010). "Daniel Harding Music Partner of NJP". Sajtóközlemény. Elérés: 1 September 2010. Archiválva 2013. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. Ohga Hall, Karuizawa (15 February 2012). "Daniel Harding Selected as Karuizawa Ohga Hall's First Artistic Director". Sajtóközlemény. Elérés: 15 February 2012.
  20. Richard Fairman. „Conductor-pilot Daniel Harding on going from podium to cockpit”, Financial Times, 2020. június 16. (Hozzáférés ideje: 2020. június 18.) 
  21. Daniel Harding: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szept. 30.)
  22. Daniel Harding: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. szept. 30.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Daniel Harding című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.