Dante Alighieri (csatahajó)

A Dante tiszteletére elnevezett Regia Nave Dante Alighieri volt az olasz Regia Marina (Királyi Haditengerészet) első dreadnought csatahajója (nave da battagila), továbbá az első egység a világon, melyet háromágyús lövegtornyokkal terveztek. 1913-ban állt hadrendbe, az I. világháborúban zászlóshajóként szolgált, ütközetben Durazzo kikötőjének 1918. október 2-i ágyúzását kivéve nem vett részt. 1923-ban részlegesen modernizálták, majd 1928-ban, részben pénzügyi okokból, részben mint elavult egységet kivonták a szolgálatból és leselejtezték.[4][5]

Dante Alighieri
Dante Alighieri NH 47567.jpg
Hajótípus dreadnought csatahajó
Névadó Dante Alighieri
Üzemeltető Olaszország Regia Marina
Pályafutása
Építő R. Cantiere di Castellamare di Stabia
Építés kezdete 1909. június 6.
Vízre bocsátás 1910. augusztus 20.
Szolgálatba állítás 1913. január 15.
Szolgálat vége 1928. november
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 19 552 t sztenderd, 21 800 t maximális
Hossz 168.1 m
Szélesség 26,6 m
Merülés 8.8 m normál, 9.75 maximális
Hajtómű 23 Blechynden kazán, 4 Parsons gőzturbina
Üzemanyag 2400 t szén, 600 t olaj
Teljesítmény 32 190 LE
Hatótávolság 4800 tengeri mérföld 10 csomós sebességgel
Fegyverzet 12 x 305 mm L/46 A1909 Elswick Pattern T ágyú, 20 x 120 mm L/50 A1909 ágyú, 13 x 76 mm L/40 A1897 ágyú, 3 x 450 torpedó vetőcső[1] [2]
Páncélzat Öv: 250 - 76 mm, fedélzet: 50 mm, fő lövegtornyok homlokpáncélzata: 250 mm, fő lövegtornyok oldalpáncélzata: 240 mm, fő lövegtornyok tetőpáncélzata: 85 mm, fő lövegtornyok barbettája: 230 - 130 mm, másodlagos lövegtornyok: max. 100 mm

Legénység 981 fő[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dante Alighieri témájú médiaállományokat.

DizájnSzerkesztés

A Dante Alighieri csatahajót Edoardo Masdea (1849–1910) ellentengernagy, a Regia Marina főkostruktőre tervezte. Vittorio Emanuele Cuniberti (1854–1913) olasz hajóépítő mérnök, vezérőrnagy munkássága révén döntő mértékben járult hozzá a csatahajók létrejöttéhez. Cuniberti a brit Jane's Fighting Ships 1903-as kiadásában megjelent cikkében érvelt egy csupa nagy ágyús (all big gun) hadihajó megépítésének szükségessége mellett, konstatálva, hogy az akkor létező nehéz hadihajók, a páncélos sorhajók már messze alulmúlják a kor technológiai lehetőségeit. A Cuniberti által csak colossi-nak (kolosszus) nevezett új típusú hadihajó az akkor létező lehető legnagyobb űrméretű azaz 305 mm-es lövegeket hordozta volna a lehető legnagyobb számban, emellett nemcsak nehéz páncélzatot kapott, de relatíve gyors is volt. Az olasz kormány költségvetési okokból nem támogathatta Cuniberti hajójának megépítését. Az 1905-ös csuzimai csata tapasztalatai igazolták koncepció helyességét. A Cuniberti által megálmodott forradalmi új hadihajó végül HMS Dreadnought néven Nagy-Britanniában épült meg, és csatahajó néven vonult be a történelembe. Az HMS Dreadnought csatahajó és közvetlen követői (Bellerophon osztály, St Vincent osztály) azonban egy csapásra reménytelenül elavulttá tette az összes akkor létező nehéz hadihajót, így a nagyhatalmak tengeri pozícióik biztosítása érdekében azonnal lázas csatahajóépítési versenybe kezdtek egymással. Olaszország, amelynek súlyos ellentétei voltak két nálánál sokkal erősebb szomszédjával, Franciaországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával is, részben hogy lépést tarthasson a tengerészeti fejlődéssel, részben hogy ellensúlyozza az épülő Radetzky osztályt, szintén egy dreadnought csatahajó építése mellett döntött, ez lett a Dante Alighieri.[6][7][8][9][10] A Dante Alighieri harcértéke klasszisokkal felülmúlte az őt megelőző olasz nehéz hadihajókat, a Regina Margherita (Regina Margherita, Benedetto Brin) és a Regina Elena (Regina Elena, Vittorio Emanuele, Roma, Napoli) osztályok sorhajóit (pre-dreadnought csatahajóit).[11][12]

HajótestSzerkesztés

A Dante Alighieri tipikus olasz nehéz hadihajó volt, abban az értelemben, hogy prioritást a páncélzat rovására a relatíve erős fegyverzet és a jó sebesség élvezett. A hajótest hossza vízvonalon 158,4 m, teljes hossza 168,1 m, maximális szélessége: 26,6 m, merülése normál körülmények között 8,8, maximálisan 9,75 m. A négy kémény két csoportban kettesével egymás mellett került beépítésre, közöttük kapott helyet a két árboc. A felépítmények, így a parancsnoki torony méretét minimálisra szabták.[13] A fő lövegtornyok egy síkban, a hajó középvonalán, úgynevezett Cuniberti-elrendezésben helyezkedtek el, így ugyan az összes 305 mm-es ágyú részt vehetett az oldalsortűzben, de az orr, illetve a tat felé csupán 3-3 löveg tüzelhetett. Ezt a megoldást a Dante Alighieri-n kívül csak az orosz haditengerészet alkalmazta a Gangut (Gangut, Petropavlovszk, Szevasztopol, Poltava) és Imperatrica Marija osztályú (Imperatrica Marija, Imperatrica Jekatyerina Velikaja, Imperator Alekszandr III) dreadnought csatahajóin és a befejezetlen egyedi építésű Imperator Nyikolaj I csatahajón, valamint a szintén félbe maradt négy Borogyinó osztályú (Borogyinó, Izmail, Kinburn, Navarin) csatacirkálón. A Cuniberti-elrendezés ugyan nem tekinthető a legideálisabbnak, de az első generációs brit és német dreadnought csatahajók és csatacirkálók esetében alkalmazott variációknál jóval kedvezőbb. [14]

HajtóműSzerkesztés

A Dante Alighieri négy hajócsavarral és két párhuzamos kormánylapáttal rendelkezett. A hajócsavarokat négy Parsons gőzturbina hajtotta, a gőzt a turbinák számára 23 Blechynden kazán biztosította, ezek közül 16 szénnel és olajjal üzemelt, még 7 kizárólag olajtüzelésű volt. A turbinák a hajótest két középső lövegtorony barbettái közötti részében katak helyet, a kazánok pedig két külön gépházban, melyek mindegyik két - két kéménnyel rendelkezett. A hajtómű teljesítménye 32 190 LE (24 000 kW), a csatahajó ezzel próbaútján 22.83 csomós (42.28 km/h) csúcssebességet ért el. Üzemanyagkészlete 2400 t szénből és 600 t olajból állt. 10 csomós sebesség mellett 4800 tengeri mérföld távolság megtételére volt képes.[15]

FegyverzetSzerkesztés

Fő fegyverzetSzerkesztés

A Dante Alighieri csatahajó fő fegyverzete 12 darab brit gyártmányú 305 mm L/46 Model 1909 Elswick Pattern "T" ágyúból állt. A lövegek egyenként 62,5 tonnát nyomtak, teljes hosszuk 14,5 m, a lövecső hossza ebből 14.021 m-t tett ki. A tűzgyorsaságuk elméletileg 2 lövés / perc, a gyakorlatban 1 lövés / perc. A maximális lőtávolságuk 20° csőemelkedés mellett 24 000 méter, a hatásos lőtáv azonban ennél jóval kisebb. A páncéltörő lövedék tömege 452 kg. Az ágyúk hármasával négy, egyenként 645 tonnás lövegtoronyba voltak beépítve.[16][17]


Másodlagos fegyverzetSzerkesztés

A Dante Alighieri másodlagos fegyverzetét 20 darab 120 mm L/50 A1909 ágyú képezte, ezek közül 8 négy kétágyús lövegtornyokban került beépítésre, egy-egy az első és egy-egy a hátsó fő lövegtorony két oldalán, a maradék 12 120 mm-es löveg közül pedig egyesével, kazamatákban kapott helyet. A csatahajó rendelkezett továbbá 13 darab 76 mm L/40 A1897 típusú ágyúval is, ezeket 1915-ben 16 korszerűbb 76 mm L/50 A1909 típúsú lövegre cserélték, ugyanekkor kapott négy 76 mm L/50 légvédelmi ágyút is. A hajó három 450 mm-es torpedó vetőcsővel rendelkezett. Az egység 1923-as modernizációjakor nyolc 76 mm L/50 A1909 ágyút leszereltek, helyettük két 40 mm L/39 V1917 löveg került beépítésre.[18][19]

PáncélzatSzerkesztés

Az övepáncélzat két részből állt. Alsó szegmensében, az első és a leghátsó fő lövegtonyok barbettái között, a vízvonalnál maximális vastagsága 250 mm volt, ez előtt és után, a csatahajó orránál és a tatjánál 100 - 76 mm-re vékonyodott. Az övpáncél másik, felső szegélyének vastagsága 203 mm. Az 50 mm-es páncélfedélzet döntött, szintén 50 mm-es pereme lehajlott az övpáncélra, létrehozva a csatahajó létfontosságú részeit oltalmazó központi citadellát. A másodlagos tüzérésg 120 mm-es lövegeinek ütegfedélzeti kazamatáit alulról 24 mm-es, felülről 30 mm-es páncéllemezek védték. A Dante Alighieri vértezete összehasonlítva a legjobb kortárs dreadnoughtokéval gyengének tekinthető.[20]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.navweaps.com/Weapons/WNIT_12-46_m1909.php
  2. http://www.navweaps.com/Weapons/WNIT_47-50_m1909.php#120_mm%2F50_%284.7%22%29_Model_1909
  3. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  4. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  5. Gibbons, Tony (szerk.): Hajók enciklopédiája 306. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  6. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  7. Sweetman, Jack: Admirálisok (Ford: Félix Pál) A nagy csatahajók forradalma c. fejezet: 205-223. o., Zríniy Katonai Kiadó 1999 ISBN 963 327 336 6
  8. Keegan, John: A tengeri hadviselés története, 99-121. o., Corvina Kiadó 1998 ISBN 963 13 4476 2
  9. Krámli Mihály: Az S.M.S. "SZENT ISTVÁN" in Hadtorténemi Közlemények 2000. 1 szám http://epa.oszk.hu/00000/00018/00012/05kraml1.htm
  10. Krámli Mihály: A Tegethoff-osztály születése in: Hadtörténelmi Közlemények 2005. 1-2. szám, 46. o. http://epa.oszk.hu/00000/00018/00073/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2005_01-02_041-082.pdf
  11. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_regina_margherita.htm
  12. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_regina_elena.htm
  13. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  14. Krámli Mihály: Az S.M.S. "SZENT ISTVÁN" in Hadtorténemi Közlemények 2000. 1 szám http://epa.oszk.hu/00000/00018/00012/05kraml1.htm
  15. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  16. http://www.navweaps.com/Weapons/WNIT_12-46_m1909.php
  17. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  18. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm
  19. http://www.navweaps.com/Weapons/WNIT_47-50_m1909.php
  20. http://www.navypedia.org/ships/italy/it_bb_dante_alighieri.htm