Darrell Waltrip

Darrell Lee Waltrip (Kentucky, 1947. február 5.–) amerikai motorsport-elemző, író, korábbi országos televíziós műsorvezető és autóversenyző. 1972-től 2000-ig versenyzett a korábbi NASCAR Winston Cup Series (ma NASCAR Cup Series) sorozatban, leginkább a Hendrick Motorsports 17-es számú Chevroletjét vezette. Waltrip háromszoros Cup Series bajnok (1981, 1982, 1985).

Darrell Waltrip
Született	1947. február 5. (77 éves) Owensboro
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	NASCAR csapattulajdonos autóversenyző sportriporter
Iskolái	Daviess County High School
Kitüntetései	Motorsports Hall of Fame of America (2003) International Motorsports Hall of Fame (2005) NASCAR Hall of Fame (2012)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Darrell Waltrip témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Waltrip 1947. február 5-én született a Kentucky állambeli Owensboróban. Waltrip 12 évesen kezdte gokartos pályafutását, és mindössze négy évvel később indult első stock car versenyén. Waltrip és édesapja építettek egy 1936-os Chevrolet kupét, és elindultak egy helyi földes pályára, amely Owensboró-i otthonuk közelében volt. Az első éjszaka messze nem volt sikeres, mivel a fiatalember, aki alig volt elég idős ahhoz, hogy utcai pályán vezessen, nekicsapódott a falnak, és súlyosan összetörte a kupét. Waltrip hamarosan elhagyta a földet, és az aszfalton találta meg a helyét, ahol a gokartban tanult rugalmasság értékesnek bizonyult. Waltrip 1965-ben végzett a Daviess County High Schoolban Owensboróban.

Fiatal versenyző volt a Kentucky Motor Speedway-en (a Whitesville-i aszfaltpálya) és az Ellis Raceway-en, egy földes pályán a US Highway 60 nyugati részén, Daviess megyében (az Ellis Raceway ma már bezárt), egy "Big 100" nevű autóval, amelyet Harry Pedley, a Pedley's Garage tulajdonosa épített, a West Second Street-en, Owensboróban. Az R. C. Bratcher Radiator and Welding Co. sikerei felkeltették a nashville-i tulajdonos/versenyző, P. B. Crowell figyelmét, aki sürgette Waltripet, hogy költözzön a környékre, és versenyezzen a Tennessee State Fairgrounds Speedway-en, a nashville-i Tennessee State Fairgroundsban, ahol két pályabajnokságot nyert 1970-ben és 1973-ban.

Waltrip az American Home által szponzorált, P. B. Crowell tulajdonában lévő 48-as számú Fordot vezette Nashville-ben, ahol aktívan népszerűsítette a heti versenyt, amikor megjelent egy helyi televíziós műsorban, amely a versenypálya futamait reklámozta, és nem félt felkarolni a helyi médiát, amikor más versenyzők vonakodtak ezt megtenni. A hírhedt "adás közbeni" trash-talkok közé tartozott, amikor kigúnyolt néhány más helyi versenyzőt, például Coo Coo Marlint (akinek a fia, Sterling később a pályán versenyzett, és kétszeres Daytona 500 győztes) és James "Flookie" Bufordot, akinek a becenevén gúnyolódott az adásban. A pálya vezetőségének tetszett, hogy segített jegyeket eladni, ami teltházas lelátókhoz és extra fizetésekhez vezetett a pálya üzemeltetőitől a promóciós képességeiért.

A WSM rádió műsorvezetőjével, Ralph Emeryvel már fiatal korában összebarátkozott, és olyan köteléket alakított ki, amely egész pályafutása során meghatározó volt, mivel Waltrip gyakran szerepelt Emery kora reggeli televíziós műsorában a helyi nashville-i televíziós csatornán, a WSMV-n, majd a nyolcvanas években Emery helyettese volt Emery televíziós műsorában, a Nashville Now-ban az egykori TNN kábelhálózaton (később Spike TV). Waltrip a Music City Motorplexben elért sikereit, valamint a nashville-i televíziós szereplésekből szerzett hírnevét és szónoki képességeit ugródeszkaként használta fel a NASCAR nagy ligájába való feljutáshoz.

További információk

• Darrell Waltrip az Internet Movie Database oldalon (angolul)