David Benoit
David Benoit (Bakersfield, 1953. augusztus 18. –) amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző, producer.
| David Benoit | |
 | |
| 2007 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | David Bryan Benoit |
| Született | 1953. augusztus 18. (70 éves)[1] Bakersfield[2] |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok |
|
| Aktív évek | 1976-tól |
| Hangszer |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| David Benoit weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz David Benoit témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
David Bryan Benoit 1980 óta több mint 25 albumon szerepelt. Háromszor jelölték Grammy-díjra. A Pacific Vision Youth Symphony (korábbi nevén Asia America Symphony Orchestra) és az Asia America Youth Orchestra zenei igazgatója. Benoit Los Angelesben él.
Pályakép szerkesztés
Benoit a Bakersfieldben született. Tizenhároméves korától Marya Cressy Wrighttól tanult zongorázni, majd Abraham Frasernél folytatódott képzése (aki Arturo Toscanini zongoristája volt).
Benoit a Mira Costa High Schoolba járt. Az El Camino College-ban a zeneelmélet és a zeneszerzés fogslkoztatta leginkább. Hangszerelést Donald Nelligantől tanult. Később filmzenei órákon vett részt, amelyeket Donald Ray tanított a Kaliforniai Egyetemen. Karmesteri tanulmányait Heiichiro Ohyamával, Los Angelesi Filharmonikusok karnagyasszisztensével kezdte, majd Jan Robertsonnál folytatta.
Benoit aztán Jeffrey Schindlerrel, a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara Szimfonikus Zenekar zenei igazgatójával dolgozott. Karrierjét a Lainie Kazan zeneigazgatójaként, karmestereként kezdte 1976-ban. Utána hasonló szerepet töltött be Ann-Margret és Connie Stevens énekes-színésznőkkel.
Debütáló albuma, a „Freedom at Midnight” (1987) az 5. helyre került a Billboard Top Contemporary Jazz Albums listáján. A „Waiting for Spring” (1989) a Billboard Top Jazz Albums listájának első helyére került. Az 1991-es „Shadows” a második lett a Top Contemporary Jazz Albums listán. Az egyik fő mentora, Bill Evans iránti tiszteletből az 1992-es „Letter to Evan” című albumát neki ajánlotta.
Számos dalában vonós szekció is szerepel, leginkább az American Landscape (1997) és az Orchestral Stories (2005) albumain. 2000-ben Charles M. Schulz halála után kiadott egy albumot „Here's to You, Charlie Brown: 50 Great Years” címmel. Vince Guaraldi halála után a „Peanuts” zenéjét is ő készítette. Az album a 2. helyre került a Top Jazz Albums listán.
Benoit hangszerelt, vezényelt és adott elő zenét számos népszerű pop- és dzsesszzenésznek. Leonard Bernstein tiszteletére hangszerelte, fellépett és eljátszotta a The Songs of West Side Story lemezt, amely aztán aranylemez lett.
Benoit három amerikai elnök előtt lépett fel a Fehér Házban: Bill Clinton, Ronald Reagan és idősebb George Bush; továbbá olyanok előtt, mint Colin Powell, Hillary Clinton, Al Gore...
Albumok szerkesztés
1977: Heavier Than Yesterday
1980: Can You Imagine
1982: Stages
1983: Digits
1983: Christmastime
1984: Waves of Raves
1985: This Side Up
1986: Summer
1987: Freedom at Midnight
1988: Every Step of the Way
1989: Urban Daydreams
1989: Waiting for Spring
1990: Inner Motion
1991: Shadows
1992: Letter to Evan
1994: Shaken Not Stirred
1994: The Benoit/Freeman Projectwith Russ Freeman
1995: The Stars Fell on Henrietta
1996: Remembering Christmas
1997: American Landscape
1999: Professional Dreamer
2000: Great Composers of Jazz
2000: Here's to You, Charlie Brown
2002: Fuzzy Logic
2003: Right Here, Right Now
2004: The Benoit/Freeman Project 2
2005: Orchestral Stories
2005: 40 Years: A Charlie Brown Christmas
2006: Full Circle: Concord
2006: Standards: Kind of Blue
2008: Heroes: Concord
2008: Jazz for Peanuts
2010: Earthglow
2012: Conversation
2015: 2 in Love
2015: Believe
2017: The Steinway Sessions
2017: So Nice
2019: David Benoit and Friends
2020: It's a David Benoit Christmas!
2022: A Midnight Rendezvous
Filmek szerkesztés
- David Benoit az IMDb-n
Díjak szerkesztés
- 1989: „Every Step of the Way”, Grammy-díj jelölés − Best Jazz Fusion Performance
- 1996: GRP All-Star Big Band, Grammy-díj jelölés − Best Large Jazz Ensemble Performance
- 2000: „Dad's Room” from Professional Dreamer, Grammy-díj jelölés − Best Instrumental Composition
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Grove Music Online (angol nyelven). Oxford University Press. (Hozzáférés: 2023. december 21.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)