Főmenü megnyitása

Bill Evans

(1929–1980) amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző

Bill Evans (Plainfield, New Jersey, 1929. augusztus 16.New York, 1980. szeptember 15.) amerikai dzsesszzongorista, zenekarvezető, zeneszerző. Egyöntetű vélemények szerint megújította a dzsesszzongorázást.[forrás?]

Bill Evans
Bill Evans.jpg
Életrajzi adatok
Született 1929. augusztus 16.[1][2][3][4][5]
Plainfield
Elhunyt 1980. szeptember 15. (51 évesen)[1][2][3][4][5]
Fort Lee
Sírhely Baton Rouge
Iskolái
  • Southeastern Louisiana University
  • Mannes College The New School for Music
Pályafutás
Műfajok
Híres dal A Face Without A Name
Hangszer zongora
Díjak Grammy Lifetime Achievement Award (1994)
Tevékenység
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Bill Evans témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályaképSzerkesztés

Tizenkét éves korában már pénzért zongorázott lagzikon. Közben hegedülni és fuvolázni is tanult. Egy egyetem New Orleans közelében fuvolaösztöndíjat nyújtott neki. Diplomát zongorázásból kapott, a vizsgakoncerten Beethovent játszott. Francia szerzők, Ravel és Debussy álltak hozzá a legközelebb. Bachot gyakran elemezte. Rengeteget tanult. Diáktársai még akkor is hallgatták, amikor csak gyakorolt.

Közben kóros önbizalomhiányban szenvedett. Gyakran rátört a kétely, vajon elég jó-e? Első lemeze egy év alatt csak nyolcszáz példányban kelt el. A második lemeze csak két év múlva jelent meg („Nem tudtam semmi újat mondani”).

Együttműködés Miles DavisszelSzerkesztés

Kind of BlueSzerkesztés

 
1970-es évek

Miles Davis minden idők legnagyobb példányszámban eladott dzsesszlemezén, a Kind of Blue-n Evans volt a legfontosabb, döntően inspiráló partner. Evans Miles Davis szűk köréhez tartozott. A legendás szextett egyetlen fehér tagja volt. Bár Davis szerint Bill Evans volt az az igazi zongorista, akire szüksége van, mégis folyton éreztette vele lenézését. Állítólag a Kind of Blue egyik száma úgy született, hogy Davis átadott neki egy cetlit két akkorddal, hogy kezdjen vele valamit. Evans erre megírta a Blue in Green című témát, amit azonban Davis saját szerzeményének tüntetett föl, de azért kegyesen adott érte egy 25 dolláros csekket.

A bőgős Scott LaFaroval és a dobos Paul Motiannal megalapított egy triót. 1961-ben két albumot rögzítettek. Rá két héttel a 25 éves LaFaro meghalt egy autóbalesetben.

Saját eredeti stílusa véglegesen kialakult.

Hét Grammy-díjat kapott, járta a világot, még korának klasszikus zenészei is áradoztak róla, Ligeti György darabokat írt számára.

HalálaSzerkesztés

Közben a heroin és a kokain lassan tönkretette egészségét. A skizofrén Harry bátyja főbe lőtte magát, második élettársa metró alá ugrott, egyik unokahúga is öngyilkos lett. Utolsó fellépésein rendre eljátszotta a MASH című televíziósorozat Az öngyilkosság nem fáj c. betétdalát.

Elvben a kábítószerezés miatti májzsugor, gyomorfekély és bronchitis vitte el, csupán 51 évesen. Valójában – mint barátja, a szövegíró és zenekritikus Gene Lees írta – Bill Evansé volt a történelem leghosszabb öngyilkossága.
– Horváth Gábor

AlbumokSzerkesztés

  • 1956 New Jazz Conceptions | Original Jazz
  • 1958 Everybody Digs Bill Evans | Original Jazz
  • 1959 On Green Dolphin Street | Milestone
  • 1959 Portrait in Jazz | Original Jazz
  • 1961 Nirvana | Atlantic
  • 1961 Sunday at the Village Vanguard (live) | Original Jazz
  • 1961 Explorations | Original Jazz
  • 1961 More from the Vanguard | Milestone
  • 1961 Waltz for Debby | Original Jazz
  • 1962 Undercurrent | Blue Note Records
  • 1962 Empathy | Verve
  • 1962 How My Heart Sings! | Original Jazz
  • 1962 Moonbeams | Original Jazz
  • 1963 V.I.P.S Theme Plus Others | MGM
  • 1963 Bill Evans Trio at Shelly’s Manne-Hole | Original Jazz
  • 1963 Conversations with Myself | Verve
  • 1963 The Solo Sessions, Vol. 1 | Milestone
  • 1963 The Solo Sessions, Vol. 2 | Milestone
  • 1963 Time Remembered | Milestone
  • 1963 Trio '64 | Verve
  • 1964 Trio Live | Verve
  • 1965 Bill Evans Trio with Symphony Orchestra | Verve
  • 1965 Trio '65 | Verve
  • 1966 A Simple Matter of Conviction | Verve
  • 1966 Bill Evans at Town Hall | Verve
  • 1966 Intermodulation | Verve
  • 1967 California, Here I Come | Verve
  • 1967 Further Conversations with Myself | Verve
  • 1968 Bill Evans at the Montreux Jazz Festival (live) | Verve
  • 1968 Bill Evans Alone | Verve
  • 1969 What’s New | Verve
  • 1969 Alone | Verve
  • 1970 Montreaux, Vol. 2 | CTI
  • 1970 From Left to Right | MGM
  • 1971 Bill Evans Album | Columbia
  • 1972 Living Time | Columbia
  • 1973 The Tokyo Concert (live) | Original Jazz
  • 1973 From the Seventies | Fantasy
  • 1974 Symbiosis | Verve
  • 1974 Intuition | Original Jazz
  • 1974 Re: Person I Knew | Original Jazz
  • 1974 Since We Met | Original Jazz
  • 1975 Alone (Again) | Fantasy
  • 1975 Eloquence | Fantasy
  • 1975 Montreaux, Vol. 3 (live) | Original Jazz
  • 1975 The Tony Bennett|Bill Evans Album | Original Jazz
  • 1976 Quintessence | Original Jazz
  • 1977 Cross-Currents | Original Jazz
  • 1977 You Must Believe in Spring | Warner Bros.
  • 1978 New Conversations | Warner Bros.
  • 1979 Paris Concert, Edition Two (live) | Elektra
  • 1979 I Will Say Goodbye | Original Jazz
  • 1979 Paris Concert, Edition One (live) | Elektra
  • 1979 We Will Meet Again | Warner Bros.
  • 1979 Affinity | Warner Bros.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)