David Card

kanadai közgazdász

David Card (Guelph, 1956 –) kanadai-amerikai munkaügyi közgazdász, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora. 2021-ben neki ítélték a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a munkaügyi közgazdaságtanhoz való empirikus hozzájárulásáért” (Joshua Angristtal és Guido Imbensszel megosztva).[12][13]

David Card
David Card - Nobel prize interview screenshot (cropped).png
Született 1956 (66 éves)[1][2][3][4][5]
Guelph[6]
Állampolgársága kanadai[7][8][9]
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz David Card témájú médiaállományokat.

Tudományos munkásságaSzerkesztés

Az 1990-es évek elején Card nagy figyelmet kapott akkori princetoni egyetemi kollégájával, Alan B. Kruegerrel közösen tett megállapításáért, miszerint a közgazdászok körében széles körben elfogadott vélekedéssel ellentétben a New Jersey-i minimálbér-emelés nem eredményezte a gyorséttermi cégek munkahelyeinek csökkenését az államban..[14][15] Bár a kutatás módszertanát és eredményét is egyesek vitatták, sok közgazdász, köztük Joseph Stiglitz és Paul Krugman is, elfogadja Card és Krueger megállapításait.[16]

David Card a bevándorlás, az oktatás, a munkahelyi képzés és az egyenlőtlenségek kutatásához is alapvetően hozzájárult. Card munkáinak nagy része az Egyesült Államok és Kanada különböző helyzetekben történő összehasonlítására összpontosít. A bevándorlással kapcsolatban Card kutatásai kimutatták, hogy az új bevándorlók gazdasági hatása minimális. Card több esettanulmányt is készített a bevándorlócsoportok gyors asszimilációjáról, és megállapította, hogy a bevándorlók alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a béreket. A The New York Timesnak adott interjújában Card azt mondta: "Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a gazdasági érvek [a bevándorlás ellen] másodrendűek. Szinte lényegtelenek." [17][18][19]

Annak ellenére, hogy Card időnként erősen politikai vonatkozású kérdéseket kutat, nyilvánosan nem foglal állást politikai kérdésekben, és nem tesz politikai javaslatokat. Mindazonáltal munkásságát rendszeresen idézik a bevándorlás és a minimálbér növelésére vonatkozó jogszabályok támogatására.

PályafutásaSzerkesztés

Card 1978-ban a Queen's University-n szerzett alapdiplomát, majd 1983-ban a Princeton University-n közgazdaságtanból doktorált, miután Orley Ashenfelter felügyelete alatt elkészítette doktori disszertációját "Indexálás hosszú távú munkaszerződésekben" címmel.

Card pályafutását a University of Chicago Graduate School of Business-en kezdte, ahol 1982 és 1983 között az üzleti gazdaságtan adjunktusa volt. 1983-tól 1997-ig a Princetoni Egyetem tanára volt, majd átment a Berkeley Egyetemre.[20]

Card 1988 és 1992 között a Journal of Labor Economics társszerkesztője, 1993 és 1997 között pedig az Econometrica társszerkesztője volt. 2002 és 2005 között a The American Economic Review társszerkesztője volt.[20]

DíjakSzerkesztés

1995-ben megkapta a John Bates Clark Medal kitüntetést, amelyet "annak a negyven év alatti amerikai közgazdásznak ítélnek oda, aki a legjelentősebb mértékben járult hozzá a közgazdasági gondolkodáshoz és ismeretekhez". 2009-ben San Franciscóban ő tartotta az Amerikai Gazdasági Társaság Richard T. Ely-előadását. Egy 2011-es közgazdászprofesszorok körében végzett felmérés szerint Card az ötödik kedvenc élő közgazdászuk 60 év alatt. 2014-ben N. Gregory Mankiw-val együtt az Amerikai Közgazdasági Társaság alelnökévé választották.

Richard Blundell-lel együtt megkapta a 2014-es BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award in Economics, Finance and Management kategóriában a zsűri indoklása szerint "az empirikus mikroökonómiához való hozzájárulásukért". "Fontos empirikus kérdések által motiválva megfelelő ökonometriai modelleket dolgoztak ki és becsültek meg, jelentős módszertani hozzájárulást nyújtva ezzel. Mindketten ismertek az intézményi részletekre fordított figyelmükről, a gondos és innovatív kutatási tervezésről, az ökonometriai eszközök szigorú alkalmazásáról és az eredmények szenvedélytelen közléséről"."

Cardot 2021-ben az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagjává választották. 2021-ben Card elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat.[12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. LIBRIS. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Autoritats UB
  4. NUKAT
  5. Trove, 2017. október 9., David E. Card, 1204349
  6. https://www.nobelprize.org/prizes/economic-sciences/2021/card/facts/, 2021. október 11.
  7. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/0008-4085.00077/abstract
  8. http://www.canada.com/ottawacitizen/news/letters/story.html?id=3e3f2666-ee08-4a4a-9e43-263403aa7fa7
  9. http://www.theglobeandmail.com/report-on-business/economy/economy-lab/domestic-violence-the-underbelly-of-pro-sports/article614699/
  10. http://legacy.iza.org/en/webcontent/prize/history/iza_prize
  11. nobelprize.org (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. október 11.)
  12. a b The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2021 (amerikai angol nyelven). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2021. október 11.)
  13. Canadian-born David Card among 3 winners of Nobel in economics. (Hozzáférés: 2021. október 11.)
  14. (1994) „Minimum Wages and Employment: A Case Study of the Fast-Food Industry in New Jersey and Pennsylvania”. American Economic Review 84 (4), 772–793. o.  
  15. Myth and Measurement: The New Economics of the Minimum Wage. Princeton University Press (1997). ISBN 978-0-691-04823-9 
  16. Liberals and Wages
  17. Card, David. "Is the new immigration really so bad?" Archiválva 2006. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, Federal Reserve Bank of Philadelphia.
  18. Card, David. "Is it worth it to go to college?" Archiválva 2006. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. "The Immigration Equation" by Roger Lowenstein. The New York Times Magazine, July 9, 2006
  20. a b David Card önéletrajza a Berkeley Egyetem hnonlapján

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a David Card című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.